Mondok Árpád – Hazugság és valóság (2015.05.08)

A Gestalt-terápiában a kliens és a terapeuta, együtt fedezi fel a kliens világát, azt ahogy az meg tud jelenni a terápiás közegben. A terapeuta nem ítélkezik, de nem is semleges, tudatában van saját érzékelésének és gondolatainak, egyben képes megélni azt amit a kliens mond, jelez és visszajelzi, alapvetően az érzékelés szintjén. Nem elsődleges fontosságú, hogy ami megjelenik az hihető-e, hanem sokkal inkább az, hogy tudatosítsák annak megélését a kliens életének egészére vonatkozóan. Mégha elsőre valami hihetetlennek is tűnhet ez pusztán azt jelenti, hogy ebben a terápiás közegben ez a mód az ahogy kapcsolatot tud teremteni valamilyen élménnyel és ez valószínűleg egyben jellemzi azt, ahogyan saját életében megküzd egy hasonló helyzettel. Amikor egy kliens sűrűn rázza a fejét és mégis azt mondja igen, abban nem az a lényeg, hogy melyik az igaz, hanem hogy gyakran ott a szégyen vagy a bűntudat vagy pusztán megjelenik a polaritás aközött amit megél és aközött amit gondol, hogy elvárnak tőle.

A fenti absztrakt a 11. Pszichoterápia konferencián elhangzott kerekasztalbeszélgetéshez készült.

Bozsogi Dia – Meg lehet mondani, hogyan legyünk boldogok -részlet (2014.11.07)

A Gestalt alternatív pszichoterápiás irányzatként van jelen szerte a világon – magyarázza Bozsogi Dia Gestalt-terapeuta, a Magyar Gestalt Egyesület elnökhelyettese –, amelyet Fritz és Laura Perls, illetve Paul Goodman számos forrást (fenomenológia, egszisztencializmus, Gestalt-pszichológia, pszichoanalízis, mezőelmélet, zen-buddhizmus) felhasználva alkotott meg a 20. század derekán. A felsorolásból is kitűnik, hogy a Gestalt-terápiának csak az egyik eleme a talán ismertebb Gestalt-pszichológia (alaklélektan), ami az észleléssel foglalkozott az 1920-as években Németországban.

A Gestalt-terápia abban segít az embereknek, hogy gazdagabb és élvezetesebb életet éljenek, tisztábban lássák a helyzetüket, felfedezzék lehetőségeiket, és felelősséget vállaljanak azért, hogy ezekkel a lehetőségekkel éljenek is – azaz felelősséget vállaljanak a boldogságukért. Fókuszában az itt-és-most megélt tapasztalat áll – tiszteletben tartva azt, hogy ahányan vagyunk, annyiféle valóságot élünk meg. A terapeuta nem objektív szakértőként vesz részt a folyamatban: a terápia fontos eleme a terapeuta-páciens között kialakult kapcsolat, ami ebben a kapcsolatban megjelenik, és az a folyamat, ahogyan ezt közösen létrehozzák. A hagyományos terápiáktól abban is különbözik, hogy a hangsúly nem (csak) a verbalitáson van, dolgozik a testtel, mozgással, úgynevezett „kísérletekkel”, azaz nem csak beszélünk róla, hanem ki is próbáljuk, meg is éljük itt-és-most. A páciens által hozott témákra nem betegségként vagy megoldandó problémaként tekint, hanem jelenségként, és azt keresi, hogyan vesznek részt a rendszer különböző elemei ennek a jelenségnek a létrejöttében – tehát nemcsak az egyént vizsgálja, hanem rendszerszemléletben gondolkodik.

A teljes cikket itt olvashatjátok.

Tudod, ki vagy valójában? részlet (2012.07.06)

Megtanulhatjuk, miként hozzuk összhangba gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket, ha a Gestalt-irányzatot hívjuk segítségül. Így tudatosíthatjuk erősségeinket, élesebben láthatjuk akadályainkat, és búcsút inthetünk álarcainknak.

A Gestalt-pszichológia – a régi lélektani felfogásokkal ellentétben – nem választja szét az emberi viselkedés lelki és testi oldalát, úgy veszi, hogy a gondolatok és a cselekvések ugyanabból az „anyagból” fakadnak. A terápia során nem arra helyeződik a hangsúly, amit a kliens/csoporttag mond, hanem arra, mit tesz az adott helyzetben. A terapeuta és a csoporttagok visszajelzései segíthetnek fantáziáink és viselkedésünk megértésében. De az analitikus pszichoterápiával ellentétben ide nem a múltban való elmélyüléssel, hanem a jelen megtapasztalásával jutunk el. Ahogy Arnold Beisser, a Gestalt-terápia egyik alapítója fogalmazott: „A »változás« akkor következik be, amikor valaki azzá válik, ami, és nem amikor az próbál lenni, ami igazán nem ő.”

Valóságok találkozása

Fritz Perls, a módszer kidolgozója szerint a gondolkodás nem más, mint elnémított beszéd. Általában azért alkotunk mondatokat, hogy hassunk másokra, és csak ritkán beszélünk azért, hogy kiadjuk önmagunkat. Gyakran maszkot viselünk, például egy mosoly mögé rejtjük a valódi érzéseinket. Mindezt tudatosítanunk kell ahhoz, hogy változtatni tudjunk. „Időbe telik, amíg ráeszmélünk, hogy amit a másikban látunk, az nem biztos, hogy benne van – világosít fel Mondok Árpád csoportvezető, a Magyar Gestalt Egyesület tagja. – Amíg ezeket a különbségtételeket nem tapasztaljuk meg, nehéz lesz egységre találnunk önmagunkban. A Gestalt-módszerrel megtanulhatjuk, hogyan hozzuk összhangba gondolatainkat, érzéseinket és tevékenységeinket, és miként terjesszük ki mindezt a hétköznapokra. Azt az utat érdemes járni, amiről bebizonyosodott, hogy egyensúlyt hoz számodra – folytatja szakértőnk. – Az eljárás lényege az együtt tapasztalás. Megeshet például, hogy egy találkozás – érhetetlen módon – félelemmel tölt el. A te döntésed, mit kezdesz ezzel. Érdemes átgondolnod, vajon már előtte benned volt-e ez az érzés, esetleg attól jelent meg, ami közöttetek történt, vagy az a másik személy emlékeztet valakire? A terápia során mindezeket a kérdéseket megfogalmazhatjuk, kimondhatjuk. Közben az is kiderülhet, hogy nem is bennünk lakozik a félelem, hanem a másikban. A csoporttagok ennek a jelenségnek a szemlélőiként közvetíthetik az érzéseiket. Nagyon beszédesek a mozgásos feladatok is. Árulkodó, ki hogyan lép kapcsolatba a többiekkel. Ami pedig már a felszínre tör, arra rá lehet nézni, rá lehet kérdezni: Látod-e, hogy ha nem lépsz, sosem kerülsz kapcsolatba? Látod-e, hogy sosem nézel a többiek szemébe?………

A teljes cikket itt olvashatod

Mondok Árpád : A Gestalt-terápia szerepe a traumafeldolgozásban (2014.11.08)

Gestalt-terapeutaként megtapasztaltam, hogy az igazi változás akkor történik meg amikor megélem, hogy ki vagyok egy helyzetben igazán. Egy trauma élményének egyik csapdája pont ez. Valami történik, amely számomra elfogadhatatlan, félelmetes, rossz vagy csak annyira erős a kettőség, hogy segítség kéne, hogy megbirkózzak vele.
Körülnézek és nincs segítség, hát bezáródom az élménnyel, hogy túléljek. Magamba zárom az élményt, összeolvadok a tapasztalással: nincs segítség, nem tudom megélni önmagam teljességét, mert az elviselhetetlen. Az eredmény, izoláció vagy éppen az összeolvadás iránti olthatatlan vágy vagy épp ezektől való félelem, túlélő üzemmód ez, amely döntően befolyásolhatja az emberi kapcsolatokat. Van előtte és utána, a közben folyamatának teljessége kimondhatatlan, megélhetetlen. A traumatizált embernek szinte egész lényét jellemzi ez, mint egy mag kerülgeti vagy éppen kergeti az élmény lényegét. És ez gyakran csapdává válhat. Nem megyek közel mert félelmetes, a menekülés a megszokott. A terápiában biztonságos vészhelyzetet teremtve, amelyben a megszokott érzékelés megváltozik, másképp láthatjuk magunkat és kapcsolódhatunk. A Transztáncban és a Watsuban megszűnik a tér biztonságos érzékelésének képessége és a látás és az agy mint
legfontosabb érzékszervünk elveszti megszokott irányító funkcióját és közelebb kerülünk elfojtott tudattartalmainkhoz. Megváltozik a kapcsolódás: a transztáncban az izoláció, míg a watsuban az összeolvadás az alapja a megélésnek. És ezek megérintik a traumás
élmény folyamatát. A kapcsolódás mindig változik és ezeknek a katartikus élményeknek a feldolgozása a Gestalt-terápia szemléletével lehetőséget ad arra, hogy a kliens saját meglevő kreativitását, művészi erejét felhasználva, szabadabban kapcsolódjon és felismeréseit
integrálja a hétköznapokba.

dr. Stefany-Tóth Judit: Ez az egyik legdinamikusabban fejlődő szakma itthon (2016.05.14)

Egyre népszerűbb a coaching a magasan kvalifikált nők körében. Ez derül ki a Magyarországi Coach-Szervezetek Szövetsége, mint a legnagyobb, coach szervezeteket tömörítő hazai szervezet által végzett átfogó kutatás anyagából.

A nők körében népszerűbb

Az utóbbi tíz év egyik legdinamikusabban fejlődő foglalkozása Magyországon a coach szakma. Eddig keveset tudtunk azonban arról, hogy kikből is válnak a coachok és kik veszik igénybe leginkább ezt a szolgáltatást. Ennek járt utána tavaly a Coach-Szervezetek Szövetsége egy 800 fős, coach szakemberekkel végzett országos kutatásban, melyről a Szövetség az április 28-án tartott rendezvényén számolt be.

Átlagban az ügyfelek 57%-a nő. A legtöbb ügyfél a 36-45 éves korosztályból kerül ki.

A kutatás egyik meglepő eredménye, hogy a nők többet veszik igénybe coach segítségét problémáik megoldásában, mint a férfiak – mondta a prezentációjában Baska Judit a Szövetség elnöke. A coachingot igénybe vevő nők elsősorban a felső – és középvezetők illetve cégtulajdonosok köréből kerülnek ki.

Úgy tűnik tehát, hogy mi, nők élen járunk abban, hogy fejlesszük magunkat, és egyre több azoknak a magasan kvalifikált nőknek a száma, akik időt, pénzt és energiát áldoznak a fejlődésükre.

A teljes cikk itt olvasható.

 

 

dr. Stefany-Tóth Judit: Mindenki képes rá, de nem mindenki tudja magáról (2016.03.06)

A siker pszichológiájáról és a sikeres nők titkairól beszélgetünk dr Malatinszky Toth Judittal, aki ügyvédi karrierjét követően, 14 évvel ezelőtt váltott és kezdett a pszichológia társtudományaival foglalkozni. Ma saját tanácsadó cégét vezeti és szupervizorként, Gestalt szemléletű személyiségfejlesztő tanácsadóként dolgozik cégvezetőkkel és magánemberekkel – az utóbbi időben egyre több nővel.

Mit jelent ma sikeres nőnek lenni?

Ha egy tőmondattal kellene válaszolnom erre a kérésre, akkor azt mondanám, hogy tudatosságot és kemény munkát. Persze nem szeretném ennyire leegyszerűsíteni a kérdést.

100 éve még kuriózum volt ha egy nő kitűnt valamiben és kilépett a hírnév világába, ma már egyre több nő tölt be vezető szerepet nagyvállatoknál, a politikában, a mediában, szerez széles körben befolyást és mondhatja el magáról, hogy sikeres. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ma könnyebb lenne a sikert elérni, mint régen. Sőt!

A „sikeres nő” fogalma mindig is misztikus érzetet keltett bennünk, nőkben. Irigyelt és csodált képességeket és készségeket tulajdonítottunk azon társainknak, akik nőként igazán sikeressé váltak.

Read more

Elég egy elcseszett minta, és máris magunk keressük a szenvedést (2014.12.13)

….részlet..

Dr. Malatinszky Judit Gestalt terapeuta, coach és diplomás szupervízor szerint a klienssel először azt érdemes kideríteni, hogy mi az áldozati lét haszna, milyen előnyökkel jár ez az ő életében. Az ember ugyanis alapvetően egy önfenntartó, önszabályozó rendszer a túlélés érdekében, tehát ha valamit nagyon sokat és jól csinál, annak bizonyosan meg van az értelme és a haszna a rendszer egésze szempontjából. Különben nem kötelezte volna el magát emellett.

Nem könnyű ez az első lépés, sőt kifejezetten nehéz azt belátni, hogy valami, ami ellen folyamatosan harcolunk vagy ami miatt folyamatosan szenvedünk és panaszkodunk, az valamiképpen haszonnal (is) jár a számunkra, elég nehéz. Ha azonban ez az első lépés megvan és az ügyfél számára kiderül, hogy az áldozat szerep haszonnal is jár számára (hiszen ebbe kapaszkodva nem kell felelősséget vállalnia dolgokért, nem kell kreatívan és cselekvően részt venni az életében, nyugodtan lehet gyenge és elesett vagy akár passzív), akkor elindulhat az önmegismerés útján.

Felismerheti, hogy önmagában hordozza a gyenge és kiszolgáltatott, panaszkodó, gyáva, esetleg lusta, ugyanakkor megfelelni akaró énjét, aki titokban tiszteli irányítóját és vágyik, arra, hogy teljesítse követeléseit. Ha ezen a lépésen is túljut, akkor megnyílik a kapu a polaritásokkal való munka irányába. Annak belátása, hogy minden tulajdonságunk polaritás párja is megtalálható bennünk, óriási előrelépést hozhat a kliens életében. Hogy ez mit jelent? Hát azt, hogy a felelősséget nem vállaló, hárító, passzív szerepet gyakorlóknál épp a tulajdonságok ellentettje (tehát a független, cselekvő, kreatív tevőleges és irányító én) is rendelékezésre áll és csak az kliens döntésén múlik, hogy akar-e élni ezzel a lehetőséggel.

Az eredeti cikk itt olvasható.

dr. Stefany-Tóth Judit – Alkotó kreatív mező megtapasztalása(2014.04.16)

Egy jól sikerült, inspiratív rendezvény nemcsak a résztvevők számára jelent örömteli eseményt, hanem kedvet csinál a résztvevőknek ahhoz, hogy a soron következőn ők maguk is előadóként vegyenek részt. Dr. Malatinszky Judit is a tavalyi, úttörő rendezvényen gondolta először azt, hogy az idei Coaching Campre azokat a szakmai meggyőződéseket, gondolatokat, tapasztalatokat, amelyek a leginkább foglalkoztatják. Vezetőedzőként többek között a coach önreflexióival, a saját érzelmei kezelésével való munkát mutatja be a workshopján.

„Tavaly nyáron résztvevőként ott voltam a Coaching Campen és láttam, hogy milyen színvonalas és szakmailag élvezetes rendezvény zajlott” – kezdte bemutatkozóját a vezetőedző.  Még ott az esemény ideje alatt kedvet kapott ahhoz, hogy a második Coaching Camp-en, ezen a rangos szakmai konferencián beszéljen arról a módszertani eszközről, amely a szakmai személyiségfejlesztés „világában” nagyon közel áll Malatinszky Judit személyiségéhez. Ez pedig a szupervízió.

Mivel Judit szakmai élete első szakaszában, körülbelül 8 évvel ezelőttig  ügyvédként dolgozott,  jelenleg pedig elsősorban coachként és terapeutaként működik, ismeri, hogy milyen nehézségekkel küzdenek az egyéni kliensekkel foglalkozó tanácsadók. Szakmai elakadásaik, dilemmáik, magányosságuk nem jelent újdonságot a coach szakember előtt.

Éppen ezért Malatinszky Judit a missziójának tekinti, hogy a szupervíziót meghonosítsa  a coachok világában is.  A szakember szerint a szupervízió célja, hogy a résztvevők – az esetfeldolgozás során átélt önreflexión és a szupervizor reflexióin keresztül – ki tudjanak lépni önmaguk történéseiből és azokra egy külső nézőpontból rátekintve meglássák saját maguk és mások működési mechanizmusát, feldolgozzák és megértsék azokat.

A Coaching Campre egy workshoppal készül Judit, melynek során ezeket az önreflexiós helyzeteteket, a speciális kreatív mező munkáját esetfeldolgozással hozza közel az érdeklődő szakemberek számára.

Az eredeti cikk itt jelent meg.

dr. Stefany-Tóth Judit – Fehér holló (részlet) (2013.05.23)

Néhány évvel ezelőtt, egy merész döntést követően praxisát a coachinggal váltotta fel, s ma azon kevesek közé tartozik, akit coachként az ügyvédek is megtiszteltek bizalmukkal.

Malatinszky Judit: Életünk során gyakran nagyon hasonló problémákkal találkozunk és ezeket ugyanazokkal az eszközökkel próbáljuk megoldani. Mivel mindegyiket jól ismerjük és mindegyikkel kapcsolatban van már egy saját, bevált verziónk, ezért gyakran lehet az az érzésünk, mintha egy körforgalomban járnánk. Néha azonban szükségünk van arra, hogy kiléphessünk ebből és új utakat, új megoldásokat találjunk, ám legtöbbször fogalmunk sincsen, hogy ezek az új utak a körforgalom melyik pontjáról indulnak. Ilyenkor arra van szükségünk, hogy védett környezetben egy külső szemlélő, egy másik, külső szempár segítségével kívülről, felülről láthassunk rá saját körforgalmunkra. Ebből a szemszögből könnyebben észervehetőek a kijáratok. Ez a külső szem, külső szempont a coach – adja meg mindjárt beszélgetésünk elején szakmai credoját dr. Malatinszky Judit.

Hogyan és miért lesz „külső szemponttá”, tanácsadóvá egy ügyvéd? A mi külső szemszögünkből tekintve hatalmas távolságot látunk a két tevénység között…

Az áttérés az ügyvédi pályáról erre a pályára valóban jelentős változás, de korántsem akkora, mint amilyennek látszik. Az ügyvédi munka ugyanis valójában szintén segítő foglalkozás, csak egy kicsit másképpen, mint a mostani tevékenységem. Nagyon sok a párhuzam az ügyvéd (segítő) és kliens kapcsolatában, igen hasonlóak a munkafázisok is az első interjútól a kontaktuskötésen át a folyamat lezárásáig tartó szakaszig. Mindkét esetben a szakember és kliense zárt lélektani térben dolgozik, amelynek alappillére a bizalom és a titoktartás, továbbá mindkét munkafolyamat során azonos az ügyvéd és a coach által tanúsított vagy optimálisan tanúsítandó attitűd, az ügyfél melletti lojalitás és az elfogadás is.

Személyes indokaim között pedig a legerősebben az motivált, hogy másfél évtizedes ügyvédi munkám során rendre azzal szembesültem, a hozzám forduló ügyfelek jogi problémái mögött minden esetben megoldatlan, fájdalmas emberi gondok húzódnak meg. Ezek súlyosan terhelik az ügyfelet, aki szeretné azokat letenni, s ehhez mástól (tőlem) vár segítséget, megoldást, olykor csupán annyit, hogy valaki (az ügyvéd) megkönnyítse számára e terhek viselését. Különösen igaz ez a vagyoni, családjogi, öröklési esetekre. Ezek a problémák így átterhelődnek az ügyvédre, ez szinte kivédhetetlen. Különösen válásokkal, örökléssel, gyerekekkel kapcsolatos ügyek esetében fordul elő, hogy az ügyvéd az ügyfelek fájdalmát is magára veszi, és nem tud tőle a saját családja körében „megszabadulni”: akták nélkül is hazaviszi a munkát. Ez a folyamat könnyen fásultsághoz, kiégéshez (burn out-jelenséghez) vagy akár pszichoszomatikus megbetegedésekhez is vezethet.

Magam is hosszú, megoldáskereső folyamat során értettem meg, hogy ami nekem probléma, mások számára is az lehet, s kis túlzással persze, de már csak azt vettem észre, hogy gyakorlatilag ezzel foglalkozom.

S mivel nem kevés időt töltöttem ezen a pályán és magam is átéltem sok nehézséget, jól tudom, mennyi túlhajszolt, vegetatív és szomatikus problémákkal küzdő kollégám dolgozik az ügyvédi pályán. Valószínűleg sokan vannak köztük olyanok, akikben felmerül a vágy arra, hogy csökkentsék a napi munka során felügyelmlett stresszt vagy növeljék a saját hatékonyságukat, de nem jutnak el odáig, hogy nyíltan megfogalmazhassák az igényüket.

Leegyszerűsítve, nem tudják, hogy mit kellene, lehetne tenniük, ezért meg sem próbálják?

Igen, így valahogy. Korábbi, ügyvédekkel folytatott coaching folyamatok végeztével mindig kértem az ebben résztvevő klienseimtől visszajelzést, többek között arról is, hogy véleményük szerint hasznos volt-e nekik a folyamat, illetve szerintük mennyire lenne hasznos általában a coaching az ügyvédek számára. Kivétel nélkül mindegyiküknek nagyon pozitív volt a véleménye, visszajelzéseik szerint nekik személy szerint nagyon sokat adott és egyetértettek abban is, hogy más kollégáknak is hasznos lehet. Kétségeik a tekintetben voltak csupán, hogy az ügyvédek vajon felismerik-e, hogy szükségük van coachingra, külső lökésre az előrehaladáshoz? Szakmai szerepe szerint ugyanis általában az ügyvéd az, aki mindent megold, akihez mások segítségért folyamodnak. Ő a megoldás a problémákra, ezért van egyfajta „omnipotens”-tudata is. Ezt az attitűdöt nagyon nehéz az irodában hagyni. Legtöbben akkor is így működnek, ha kilépnek az ajtón és hazaindulnak. Rendkívül nehéz elkülöníteni a szakmai ént a magánemberi éntől, hiszen az ügyfelek sem kizárólag lecsupaszított jogi problémákkal keresik fel őt, hanem magánéleti helyzetekből fakadó konfliktusokkal, amelyeket már nem tudnak megoldani. Pedig amikor az ügyvéd kilép az irodából, „mindennapi emberré” válik, és ugyanúgy terhelik őt is a saját magánéleti problémái, mint az ügyfeleit.

Az alapvető kérdés tehát az ügyvédi coachingot illetően az, amit az én ügyfeleim is megfogalmaztak: vajon a kollégák felismerik-e, elismerik-e, hogy adott esetben elfogadhatnak külső szempontokat, külső támaszt is a helyzetek kezeléséhez?

Tapasztalatom szerint azonban az ügyvédek úgy érzik, minden problémát egyedül kell megoldaniuk – s idővel azonosulnak is ezzel az omnipotens szakmai szereppel. Ez nem meglepő, hiszen ügyfeleik épp azért keresik fel őket, mert remélik, ügyvédjük minden tudás birtokában van ahhoz, hogy gondjaikat megoldja, terheiket levegye a vállukról. Aki pedig a „mindenttudás birtokában” van, nyilván azt is tudja, hogy mihez kezdjen a saját nehézségeivel és korlátaival – tehát nincs, és nem is lehet szüksége külső megerősítésre. Ez bizony hatalmas tévedés!

A munkám során kapott visszajelzések alapján állíthatom, hogy az ügyvédek, jogászok jelentős részének lenne igénye és szüksége is a coachingra, csak nem tudják, mit keresnek és hol kaphatnák meg.

Az első alkalmakkor neked, a coachnak hogyan sikerült áttörnöd az elutasítás falát?

Nem érzékeltem ilyet. Nyilván hozzájárul ehhez az is, hogy közel két évtizedet töltöttem az ügyvédi pályán, jól ismerem a szakmát, azaz falon belül vagyok én is. Eleinte, az első üléseken érezhető volt ugyan egy kis tartózkodás, kétség és szkepticizmus, de elég gyorsan, már a második alkalommal ráéreztek a partnereim arra, hogy milyen sokat profitálhatnak ebből a helyzetből.

Mennyit segít a szakmai hozzáértésed az ügyvédi coaching során?

A coaching egyik alaptétele, hogy nem kell ahhoz terepkompetenciával rendelkeznie a coachnak, hogy sikeresen dolgozhasson, sőt! „Szakmailag érintetlen”, külső szemlélőként sokszor könnyebben tudja hozzásegíteni ügyfelét a problémája megoldásához, ha nincs beragadva ugyanabba a körbe, amelyben ügyfele is egy helyben toporog. Ugyanakkor az ügyvédi munka specialitása miatt én nagy segítségnek érzem a saját jogászi múltamat. Könnyebben és gyorsabban el tudnak fogadni a kollégák, mert feltételezik hogy én pontosan értem, amit az adott probléma kapcsán mondanak. Ez a helyzet nagyon megkönnyíti a munkámat, és ők is jobban bíztuk bennem.

dr. Bakó Krisztina és dr. Blaski Judit

A teljes cikk itt olvasható