Budapest EAGT Elnökségi ülés 2018/10/05-6 – Mondok Árpád élménybeszámoló

348 nappal a 2019 szeptemberi EAGT konferencia előtt,  26 NOGT képviselő és az elnökség gyűlt össze, az évi kétszeri elnökségi ülésen minden nemzeti képviselő együtt gondolkodhasson a Gestaltot érintő folyamatokról.

Megemlékeztünk Margáról a szervezet titkáráról, aki hosszú betegség után, nemrég távozott közülünk. Fontos tudni, hogy Wilma számára, aki egy éve már titkárként segíti a munkát, mivel az iroda is elköltözött, több időre van szüksége válaszolni.

EAGT, Gestalt konferencia 2019 szeptember 19-21.

Judit, Kata, Lívia nagyszerű prezentációt készített, hogy bemutassa, hogyan halad a folyamat. Június óta a weboldal fogadja az érdeklődőket és jelentkezőket, ebben a hónapban még “early birdként”. Az előkészítő csapat munkája révén egyre jobban élővé válik a konferencia, ahogy a keynote speakerek is, rövid filmekben megosztva gondolataikat a konferencia mottójával kapcsolatban, az egyesület web és közösségi oldalán. Érkeznek a szakmai előadók jelentkezései is, amelyekből nemzetközi Gestalt szakemberek peer review-ja választja ki a programelemeket. A konferencia nyelve angol, amennyiben egy műhely, előadás más nyelvű, maga az előadó biztosítja a fordítást angolra. Minden fejlemény személyes üzenetekben és közösségi felületeken keresztül jut el az érdeklődőkhöz és jelentkezőkhöz. A scholarship alaphoz az  EAGT 5000 Euro, a Spanyol NOGT 500 Euro, az Angol minden tagjától 5 GBP-t kérve járul hozzá. A kommunikáció támogatásához az EAGT (Renata) is felajánlja segítségét. A prezentáció nagy tapsot kapott.

Végigmegyünk az előző elnökségi találkozó jegyzetein, lehetőséget adva mindenkinek a módosításra.

Megosztjuk a pénteki informális csoport tanulságait is. Sok a disszertációját nem befejező gyakornok. Országonként eltérő mértékben, de mintha Euróbában egy de-humanizációs folyamat tanúi lehetnénk. Hogyan legyünk mint Gestalt jobban láthatóak Európában, az EAP segítségével is. Átláthatóbb és árnyaltabb stratégia szükséges.

EAGT és EAP megállapodott, hogy az EU lobby csoport eljuttat egy bulletint segítendő a pszichoterápiás modalitások elismerését (ie: Psychoterapy act) és az egységes jogi szabályozási környezet megteremtését (ehhez 9 ország közös akaratára van szükség). (Charles Cassar 2018tól az új elnök – Gestalt terapeuta 😉 : https://www.europsyche.org/executive_committee). Elkezdődött egy munka az EAP transzparensebb, a szakmai és érdekképviseleti munkát jobban támogató működéséért.

Beszámolnak az egyes munkacsoportok, felkészülendő a délutáni közgyűlésre.

Személyes változások és a feladatok státusza. A legtöbb évek változás, folyamatos információ gyűjtésen, egyeztetésen és ajánlások, tapasztalatok megfogalmazásán keresztül.

A Gestalt Book Series kiadott egy könyvet a Tarominai konfernciáról – ingyen letölthető ebben a hónapban!! : https://www.gestaltitaly.com/taormina-conference-proceedings/

Sok az új tréning intézet és program. Gyarapodik a Scholarship alap, amely a konferenciákon való részvételt, a könyvkiadást és a segítő programokat támogatja. Elkészült a második revíziója a professzionális kompetenciák leírásának, összekapcsolva a kutatási és tréning csoportokat is, hiszen ezeket befolyásolja, illetve az ezekben szerzett hosszú távú tapasztalatokat is összegzi.

A kutatási bizottság továbbra is Uwe Strumpfel könyvének frissítésén és fordításán dolgozik. További adomány érkezett ezt támogatandó. Ismét volt a pszichoterápia kutatással foglalkozó konferencia, ezúttal Amszterdamban és végre 25 Gestalt terapeuta részvételével. 2019ben Krakkóban lesz a következő, azonban egyszerre a mi konferenciánkkal. Úgy tűnik a pszichodráma hasonló úton jár, mint a Gestalt kutatási koncepció. Gestalt terápia kutatási konferencia lesz Chilében 2019 májusában – az előző Párizsban volt 200 fő részvételével (bár itt sok jelentkezőt nem tudtak fogadni, tehát növekszik az érdeklődés). Nagy lehetőség ez a spanyol nyelvű Gestalt közösséghez csatlakozni. A következő Európában lesz, talán innentől felváltva más kontinensen. 2020 március utolsó hetére (Krakkó?) szerveznek egy szimpoziumot a tréning intézetek számára, a képzési metodológiáról, esettanulmányok írásáról, alapvetően a trénerek számára. A kutatási biztosság is új tagokat keres, egyben támogató tagságot, aki nem folyamatos jelenlétével, de akár project alapon tud hozzájárulni a munkához – Jan Roubal szervezésében.

Mindkét oldalt fontos szervezni : aki már évek óta dolgoznak csoportokban, biztosságokban és hátrébb szeretnének lépni, ahogy újak, akik fokozatosan csatlakoznának, hogyan tehetik ezt meg úgy hogy a folymatosság és a keretek tiszták. Tapasztalat és új erő egyensúlya, a folyamat támogatása, egyben a szerepek meghatározása, hatalmi viszonyok nélkül. Advisory board, associate membership ? – hogyan finanszírozható. A kutatási bizottsság nyitott bárki előtt.

Délután közgyűlés, ahol az EAGT tagok elmondják véleményüket és szavazhatnak az egyes kérdésekben, remélem megint olyan sokan leszünk mint legutóbb vagy akár többen, hogy a mostanra több mint 100 magyar MAG tag is könnyebben eljöhet 😉 – a Novotel előadó teremben vagyunk is már páran)

Mondok Árpád : REND: A BONTÁS RONTÁS? – A Pszichoterápia folyóirat 14. konferenciájának beszámolója

A 2018as konferencia témája, a Megújulás terápiában, tanácsadásban címmel zajlott majd száz résztvevővel.

A konferencia már jól megszokott jellemzője a személyesség, szakmaiság, egymás modalitásának megismerési vágya és az etikus reflexiós keret, most is lehetőséget adott az elmélyülésre.

Számomra idén vált igazán átélhetővé mennyire nehéz az intézményi keretben való létezés, ahol sokkal inkább az azzal főzünk amink van érvényesül, mivel még az egyszerű rendszeres esetmegbeszélés vagy épp a pszichológus, terapeuta határainak, a gyógyító teamben elfoglalt helyének pontos meghatározása is napi küzdelmet jelent. Sokat segített itt is, az elmúlt évek tapasztalása mellett, a Gestalt egyik alapelvéhez, az itélkezés mentes jelenléthez való újra és újra visszatérés, hogy be tudjak vonódni, például az OORI rehabilitációs csapatának  élménybeszámolójába, ahol ténylegesen az veszteség, akár a halál napi jelenléte mellett, adnak támogatást, az életbe való visszatéréshez. Kikerülhetetlenül jelen van itt az, amit a Gestalt holisztikus szemléletként azonosít: test lélek helyzet egysége és az azzal való kapcsolat adja a terápiás keretet, a határokkal való szembesülés adja a változás lehetőségét (lásd Beisser a változás paradoxona) egy sérült számára, nincs veszteség feldolgozás, amíg remény van, nem mehet végbe a gyász folyamata, amíg nincs szembesülés – ezen keresztül a múlt elengedése. Mennyire szépen beszél erről Elisabeth KublerRoss vagy akár Polcz Alain.

Egy másik esetbemutatás, egy pszichotikusnak diagnosztizált betegről, számomra és nagyjából egyöntetűen a közönség számára is pont azt mutatta meg, mennyire fontos ez a szemlélet a terapeuta számára is. A klinikumban nem az a fontos, hogy jó e vagy rossz valamiféle optimális kerethez viszonyítva az adott klienssel való munka, hanem hogy hogyan lehet megtalálni a biztonságot és azon keresztül a klienssel való kapcsolat kiaalakítását. Mert a kapcsolat gyógyít. Még akkor is, ha ebben az esetben, ez egy gyógyszeres kezelésből és pszicho edukációból álló úton teremtődött meg. Mennyivel nyitottabb ennél a Gestalt, amely azt mondja, hogy mint terapeuta nekem kell megtalálni, hogyan vagyok biztonságban és hogyan tudhatom a klienst is, megismerve, megértve azt ahogy ő van. Vele és önmagam maradva. Persze ez nagyon nehéz akkor amikor a kliens olyan dolgokat él meg, ami számomra megfoghatatlan vagy épp félelmetes. Amikor saját élete lehetetlenül el, vagy épp kerül veszélybe, annyira zárttá és elhalmozóvá válnak saját képei, érzései. Csak ő lát képeket, hall hangokat. Ilyenkor egyszerre válik feladattá megtalálni, mi és hogyan tudja napi szinten támogatni a klienst, saját világának elviselésében és több éves útra kelni együtt, egy szabadabb, a tapasztalás ciklusának, az érzékelés eszköztárának teljesebb megélésének és a biztonság belső stabilitásának megteremtésével járó útra.

A ritmus megbomlásával foglalkozott, egy módszertani szokszemközt, ahol terápiás folyamat megáll egy ponton, lehetőséget adva hogy a jelen levől elmondhassák, saját modalitásuk szempontjából, hogyan látják a helyzetet. Itt a szembesülés akkor következik be, amikor az esetbemutató folytatja. Jól értettem, sejtettem-e meg a dinamikát, vagy az értelem és a módszer felsőbbrendűségébe vetett hitem szembesít a valós folyamatokkal. Egy 25 alkalomra szerződött rövid terápia, amely alapvetően álmokkal dolgozik (Dream) folyamatában egyszerre csak azzal szembesül a terapeuta, hogy olyan változás áll be a kliens életében, amely kikerülhetetlenül és hosszú időre változtatja meg életét. Mi a fontosabb: a keret, vagy a kliens élete. A terápiás munka, vagy amit hiszek hogy segít. Hogyan tud segíteni a szupervízió, szembesülni mi is történik a terapeutával, hogy olyan helyzettel találkozik, amely saját életében feldolgozást igényel. A félelem vezérel, vagy a bizalom a terápiás útban a tapasztalás folyamatában. Benne tudok-e maradni, a hermeneutikus folyamatban, ahogy Donna Orange fogalmaz Gadamer nyomán. Az eset folytatása megmutatta, hogy mennyire az út visz tovább, ha sikerül mindezzel egyszerre jelen lenni, ahogy azt a Gestalt horizontalista szemlélete is támogatja. A szupervízió, a terapeuta egyéni terápiája segít, hogy teljesebben tudjon jelen lenni, ne beszorulva, egyetlen lehetőség fogjaként, hanem együtt és önmaga szabad teljességében, a Buberi értelemben.

A Gestalt terápia, idén a “Szükségből erényt” kerekasztal beszélgetésben volt jelen. Az absztraktból idézve: “…..A módosítások erősíthetik vagy gyengíthetik az eredeti standard módszer hatékonyságát, míg a szabályok szigorú betartása sok esetben gátolja vagy lehetetlenné teszi a terápia, illetve a csoport létrejöttét, folytatását. Mikor válik erénnyé és mikor hátránnyá a módszerkombináció, illetve a módszer módosítása? A kliens (illetve Bálint-csoport esetén a csoporttagok) motivációja, kulturális és családi háttere, képzettsége, diagnózisa, anyagi lehetőségei, lakóhelye (vidék, főváros, ingázó), munkahelyi elfoglaltsága, egyéb létlehetőségei milyen mértékben korlátozzák a terapeuta szabadságát, és milyen újítások, megoldások felé terelik kreativitását? A kliens-változók milyen arányú szupportivitást, illetve szigorú fókuszon-tartást igényelnek? Ez hogyan befolyásolja a terapeuta irányító aktivitását, vagy mennyire engedheti szabadon a kliens spontaneitását? Van-e a pszichoterápiának, tanácsadásnak intézményi háttere, vagy magánpraxison alapul, ez hogyan módosítja a terapeuta iránti elvárásokat? Milyen szupervíziós hátteret lehet megteremteni a különböző helyszíneken? Az író, Németh László szavaival összegezve: „A helyzet, amiben vagyunk, sohasem véletlen: az élet szorította körénk.”

A jó forma, szemlélet keresése, a tudatos jelenlét meghatározó, akár élet és halál kérdése lehet. Ez volt a nyitó előadás és a záró játék mondanivalója. A nyitó előadásban, Halácsy Péter a Prezi egyik alapítója beszélt, az útról, a tapasztalásról, amely lehetővé tette, hogy önmaga legyen, megtalálja társait és megalapítsa cégét. “Nagy baj nem lehet, legfeljebb „visszamegyünk a balettbe ugrálni””, mint vezérmotívum, szinte felelőtlennek tűnhet, zsidó nagymamája példájából nézve, aki tényleges meghalt volna, ha folytatja útját a többiekkel a Duna felé. Néha a járt út elhagyása az élet fele vezető egyetlen út. Közben megtalálni, megtanulni önmagunkat, a kapcsolatunkat a külvilággal, változást hoz létre bennünk. Ez viszont komoly megpróbáltatásokkal járhat együtt. Az utazás változást hoz létre az utazóban, mondja erről Jung. Ezt a kérdést feszegette, a záró játék is – rend és káosz, fegyelem és rendetlenés – a két nap feszültségét oldva, képek gondolatok formájában. A bontás nem rontás, amíg a jó formát keresem, amelyben kapcsolatban lehetek önmagammal és az élettel.

A konferencia programja: itt

Az egyesületi közvetítők rendszeresen találkoznak, hogy dolgozzanak a tematikán, erről levélben értesítelek. A 2019es konferenciáról ősztől rendszeresen értesülhetsz, Te is részt vehetsz, mint látogató vagy ha végzett terapeuta vagy – mint előadó.
Ha érdekel a lehetőség, írh, hívj : Mondok Árpád.

Groeningen EAGT Elnökségi ülés 2018/03/03 – Mondok Árpád élménybeszámoló

Ismét eljött az idő, hogy képviseltessük magunkat és egyben naprakészt tudást szerezzünk mi zajlik a Gestalt társadalomban. Erős Ilával vagyok most itt, aki 3 év után jött el, hogy elköszönjön az elnökségtől, a továbbiakban a Budapest Gestalt intézet képviseletében továbbvive a munkát.

A bejelentkezés  (1) és az 2017 szeptemberi találkozó jegyzeteinek elfogadása és az abból következő feladatok megbeszélése (2) egyeztetési után kezdődik a munka. Körben ülve első lépésben megbeszéljük az előző esti Informális elnökségi ülés összefoglalóját (3). A folyamatok és a rendszerek összehangolás emberi és tágabb szakmai jogi szabályozási folyamatokban hasonló kihívásokkal látszik küzdeni az egyes országokban. Hogyan lehet egyensúlyt teremteni az EAGT kontroll és támogató funkciói között. Amikor egy kéréssel kapcsolatban ellenállás születik, nincs reakció vagy kevés, talán a félelem nő meg hogy szabályok vannak születőben. Pedig emlékszem amikor a konkrét esetben megszületett az igény, hogy tanulunk egymástól szervezettebb formában, akkor a segítség a támogatás igénye volt bennünk adott bizottságban. Mégis ahogy hallgatom az ebből született kommunikációt, összeszorul a gyomrom, mintha épp egy “Towards harmonization of…..” lenne születőben. Érdemes elgondolkodni, milyen is a dialógus a felek között. Vajon parancsolatokat vagy támasztékot éreznek a megfogalmazott keretekeben, kérésekben.

4             TIC (Training Institute Chamber) Tréning Intézetek Bizottsága. Tavaly született bizottság, amelyeben az akkreditált intézetek kapnak lehetőséget a tapasztalatcserére. Új bizottsági elnököt keresnek. A kutatási bizottság támogatni szeretné az intézeteket, ajánlásokat megfogalmazva, hogyan lehet kutatási szempontból megerősíteni a záródolgozatokat, téziseket.

4             EAGT konferencia 2019 Hungary. Izgatottan várja mindenki 😉 Kérik hogy küldjünk rendszeresen meghívást, most épp az NOGT képviselőknek, a főbb pontokat feltüntetve. Motto: “Explore the fertile void with creative indifference”, keynote speakers (Lynne Jacobs, John Leary Joyce, Gordon Wheeler, Nancy Amendt Lyon, Kathleen Holl), mit várunk az előadóktól (minőség, háttér etc.), a folyamat időzítése (Website, Call for submission, Opening of registration, Early bird), milyen jegyek lesznek (Scholarship found, Early bird, Student price). Hosszú beszélgetés volt, hogyan lehetne a scholarship foundot feltölteni. Most az előző konferencia esetleges megtakarításából vagy egyéni adományokból történik mindez. Lehetne akár a pályázni, az egész életen át tartó tanuláshoz.

5             EAGT HR&SR konferencia 2018 Október 26/28 Berlin:  Yes we care – Supporting human dignity in a collapsing field. Giving voice to those who are hardly heard. http://conference.eagt.org/

7             Helyzetjelentés – elnökségi tagok

Wilma továbbra is a csapat tagjaként segíti, Marga munkáját. Az EAGT megerősíti az EAP tagságát, jelenleg folynak a tárgyalások. Az EAP erősebben képviseli a Strassburgi konvenciót: a pszichoterápia önálló foglalkozás, nem a pszichológiára épül. 2017től professzionális lobbistát használ annak érdekében, hogy az EU elfogadja a pszichoterápiát (Towards recognition of Psychoterapy as profession: Psychoterapy Act). Ez magába foglalja a közös tréning alapokat és a minimális pszichoterápiás szükségletet. Ennek elfogadása után, kötelező érvényű lesz, mint minimum feltétel minden EU tag számára. Megszületetett a pszichoterápia mint foglalkozás leírása, az ESCO (www.ec.europa.eu) kategorizációban. Ugyan a pszichológia alatt, azonban egyértelműen mint önálló foglalkozás, sőt annak modalitásai is fel vannak sorolva, leírással és a szükséges képzéssel (see: https://ec.europa.eu/esco/portal/occupation?uri=http%3A%2F%2Fdata.europa.eu%2Fesco%2Foccupation%2Faf69484e-b43f-4685-b22d-f3418df45c4d&conceptLanguage=en&full=true).

Igen, ott a GESTALT PSZICHOTERÁPIA IS!!!
Igen az NGI képzése, az EAGT és EAP akkreditáció megfelel a leírásnak – vagyis akiknek akiknek megvan ez az akkreditáció, azok megfelelnek az új törvényi keretnek! Az egy következő kérdés, hogy egy adott ország törvényi szabályozása (és persze képzési rendszere;-() mennyire harmonizált mindezzel.

Horvátországban hasonló törvényt vitatnak meg most, az első szavazáson elfogadták, júniusban lesz a második. Úgy tűnik, Anglia, Ausztria, Finnország, Franciaország, Norvégia, Svájc mintájára, egyre elfogadottabb lesz: a pszichoterápia önálló foglalkozás, nem a pszichológiára épül, bár használja annak tudását, azonban a hangsúly az alkalmazáson, a komptenciákon van. Ehhez pedig sokféle út vezethet. Németországban a kormányváltás miatt szavazásra vár az orsztrákhoz igen hasonló törvény. Mindössze 28év munkája van benne és még rengeteg a tennivaló. Jelenleg az EAGT tűnik a legelőrehaladottabbnak a modalitások között, annak szakmai definiciójában, milyen kompetenciák szükségesek a Gestalt terápiájának gyakorlásához. Látszik a szervezetfejlésztési tapasztalat és az is mennyire sokszínű, tudásmegosztáson alapuló és nemzetközi ez a közösség.

Spanyolország (3000 tag, 9 intézet) és Luxemburg jelenleg tárgyal az NOGT-ként való csatlakozásról.

Az újraakkreditáció (Marga és Renata koordinálásával),  ami most elég sok országot érint, folyamatos – hamarosan nekünk is. Olaszország újra megkapta az akkreditációt.

GDPR. Europai személyes adatok védelméről szóló törvény. Ez érint mind szervezeteket, mint személyeket akik másokkal foglalkoznak. Hol is jelenhet ez meg : kérdőívek, formok, személyes adatok tárolása és hasonlóak. Téged is érint. Vagyis érinti egyebek között a coachokat, terapeutákat, tanárokat, szupervizorokat. Fontos megnézni, hogy milyen platformon kommunikálunk : milyen védelmet ad a személyes adatokra, mit tartalmaz a GTC. A Skype gyakorlatilag semmilyet, szemben a Skype for business-el.
Compliance határidő : MÁJUS !!

Az ICO ingyenesen letölthetővé tette az ezzel kapcsolatos ajánlását. Hasznos önellenőrzés :

Adatvédelmi : https://ico.org.uk/media/for-organisations/guide-to-data-protection/privacy-notices-transparency-and-control-1-0.pdf
Adatmegosztás : https://ico.org.uk/media/for-organisations/documents/1067/data_sharing_checklists.pdf
Adatkérés : https://ico.org.uk/media/for-organisations/documents/1599/subject-access-checklist.pdf

Az amerikai HIPPA alapján, terapeutáknak, tanácsadóknak (nem GDPR, de nagyon hasonló): https://www.telementalhealthcomparisons.com/private-practice

Tréning sztenderdek. (Nurith) EAP akkreditáció változás : nem órákat, hanem krediteket fognak értékelni. TI : 9 újra akkreditáció, többen 2., 3. alkalommal. Új akkreditáció is folyamatban. Hamarosan a Budapest Gestalt Intézet következik ! Az akkreditáció a minimum szükségletet tartalmazza, a hatékony, etikus, kompetens és persze naprakész, bizonyíték, kutatási alapú Gestalt terapeuta képzési folyamatokhoz.

A jelenlegi költségvetés (Jack) lehetővé teszi a fenntartható működést. Lehetőség van a tagok önkéntes adományaiból (voluntary levy) új projektek támogatására. (pl. Uwe Strumpfel könyvének fordítása). Mindennek egyik alapja az EAGT tagságának folyamatos növekedése – joint membership (NOGT/EAGT), új NOGT tagok, új TI. Sok új tag jött Magyarországról !

Hírlevél. (Michele Cannavalo) A 31.kiadáson vagyunk túl. Erős Ila és én is része vagyunk a folyamatos csapatmunkának, amely most talán egy újabb fejezetéhez érkezik, hogy a hozzáférés, a tartalom, jobban, korszerűbben kiszolgálja az olvasók igényeit. A következő már a Mailchimp alkalmazás segítségével történik, teljesen elektronikus formában – mindössze 2 év volt végigvinni ezt a változást ;))

GPO. (Jan Steinbeck, Franz Mullmeister) Az akkreditáció (a tréning intézetek számára) még mindig nem elfogadott. Ennek egyik oka, úgy tűnik, hogy a jelenlegi intézeteknek már van akkreditációja, amely azonban Gestalt terápiának megfelelő kompetenciákat támogatja. Személyek számára hasonló gondokat jelent, az hogy annyira más a folyamat, hogyan vált valaki OD konzultánssá. Az un. Grandparenting folyamat (nagyjából tutornak fordítanám) tűnik, talán köztes megoldásnak. Jelenleg 80 egyéni tag regisztrált.

Statues, bylaws:  Hogyan működik az EAGT: struktúra szavazás, fenntarthatóság, transzparencia. Szeptemberben lesz a szavazás az elfogadásról. Jelenlegi formája: http://www.eagt.org/joomla/index.php/2016-02-25-22-21-51/downloads

Tréning sztenderdek : Az új változatban az eddigi visszajelzések alapján készített változtatásokból néhány visszajelzésre vár. 2018 októberben szavazásra alkalmas.

Bizottságok: Stratégiai keretek. (6)
Szakmai kompetenciák. Frissítve, áprilisban elérhető a weboldalon.
Kutatás (Jan Roubal): Megosztottuk egymással mi érdekel, mi hozott ide: a neurológia rehablitációtól, a pszichoterápia hatékonyságától, az általános érdeklődés a több tudásért, GTFS (Gestalt Fidelity Survey) tapasztalatai, hogyan lehet javítani a képzés alaposságát a kutatás segítségével, bizonyíték alapú gyakorlat, kutatási konferencia tapasztalatok, sokféle dolog került elő a beszélgetés során.

A bizottsági tagok és vendégek, érdeklődők, mit egy neurális háló kapcsolódnak, azonban mindannyian látjuk, érezzük a kutatás fontosságát és lehetőségeit a Gestalt terápiás gyakorlat támogatására.

Ezt támogatják a könyvek (Towards a Research Tradition in Gestalt, 2017) a konferenciák (Paris Gestalt Research Conference, 2017).

Jan Roubal megkapta a professzori kinevezését (Czech Republic – University of Masarik, pszichológia tanszék), ezzel lehetővé vált, hogy doktori hallgatói legyenek – sajnos egyelőre cseh nyelven.

200 résztvevő (fért be!) a 2017es párizsi konferenciára. Összefoglaló cikk jelenik meg a francia és a brit journalban. Az plenáris ülések megtekinthetők a weboldalon (regisztráció után !: http://gestalt-research.com/videos/).

Új konferencia 2019 május 29/június1 Chile, 400 résztvevővel.
Támogatást szeretnének adni a képződőknek, hogy a záródolgozatot megjelentethessék, ehhez elégséges kutatási alap legyen. Szeminárium szerveződik, talán a budapesti pre-konferenciára, 2019-re Varsóban. Uwe Strumpfel: THERAPIE DER GEFUEHLE – Kutatási megállapodások a Gestalt terápiáról.

Complaints: No complaints ;*)

HR & SR (társadalmi felelősség): Folyamatos Ukrán, Görög jelenlét. Lesbos (migráció segítők támogatása) projekt befejeződött.

EC (etikai bizottság) : adatvédelem és elektronikus terápiás formák pontosabb megjelenítése

GBO (gestalt a szervezetekben) : Gestalt a szervezetekről szóló könyv kiadás alatt.

AAGT konferencia 19 August 2018: Radical response. Contemporary Gestalt in troubled times.

EAGT konferencia 2022 : talán Horvátország ?

Kommunikációs terv.

Antal Lívia: Pintér Zoltán: Vetkőző lelkek recenzió, Pszichoterápia folyóirat 2017 november

Pintér Zoltán: Vetkőző lelkek
2016, Budapest, Expert Books
288 o., 2990 Ft
ISBN száma: 978-615-5686-11-5
Izgatottan és kíváncsian vettem kézbe a könyvet, mint az első olyan művet, amely annak a pszichoterápiás filozófiának a gyakorlati kifejtésére épül, amiben magam is képződöm. Az esetmunkák tiszta képet mutatnak a Gestalt terápia módszertanáról, melyeket a szerző részletes szakmai magyarázatok nélkül, a laikusok számára is érthető folyamatokként mutat be. Nem mond többet, mint amit a terápiás ülésen a kliens tapasztal. A szerző a szervezetfejlesztési tanácsadás és a tréningek világából lépett át a Gestalt-terápia területére. Jelenleg elsősorban felnőtt kliensekkel dolgozik magánpraxisban, valamint a LifeLearning nevű vállalkozás társalapítója, amely életkészségeket fejlesztő képzéseket nyújt magánemberek számára. A könyv is elsősorban a hétköznapi embereket szólítja meg, nem a szakmai közönséget.
A Gestalt terápia azokhoz az irányzatokhoz tartozik, amely nagy hangsúlyt fektet a minél autentikusabb terapeuta-kliens kapcsolat megteremtésére. A Vetkőző lelkekben a szerző ezt a fajta autentikus kapcsolatot kívánta létrehozni saját maga és az olvasó között, egy könyv lapjain keresztül. Ezt a célt szolgálja a könyv alapstílusa, a tudatosság folyamán (stream of consciousness) elnevezésű irodalmi műfaj alkalmazása, amely önfeltárással, a terapeuta érzésvilágába, dilemmáiba, élethelyzetébe való beengedéssel jár. A szerző itt nemcsak terapeuta, hanem magánember is. Önfeltárása azt szolgálja, hogy a lehető legautentikusabb kapcsolat jöjjön létre az olvasó és a szerző között.
Márai Sándor egy rövid gondolatfoszlánya, A megjelölt című írás néhány sora adja az egész könyv alapdilemmáját. Az ember, aki nem ült fel a repülőgépre, mely lezuhant, most kezében morzsolgatja a fel nem használt jegyet. Más szavakkal: Ajándékként visszakapott életét. „Eddig
csak élt, most már tudja is, hogy él.” – fejezi be Márai a sorait. Mit jelent az, hogy most már tudja is, hogy él? – indul el a Vetkőző lelkek szerzője ezen az egzisztencialista kérdésen és a teljes mű során erre keresi a választ. Ez a tudatos válaszkeresés azonban csak látszólagos, az olvasó is érzi ezt. Hiszen a szerző az első lapoktól kezdve nyilvánvalóvá teszi, hogy Szutraként tekint Márai soraira, tehát olyan lélektani rejtvényként, amelyre nincs egy tudatos, általánosan elfogadott válasz.
A könyv két fő részre tagozódik, az első rész a „Felöltözve” főcímet viseli. Az öltözetek és a vetkőzés metaforájához Babits Mihály A vetkőző lelkek című verse inspirálta az írót és azokra a személyiségbéli mintázatokra utal vele, amelyeket gyerekkori lelki örökségként cipelünk magunkkal. Terápiás eseteken és irodalmi példákon mutatja be, ahogy lelki öltözeteink írják életünk forgatókönyvét, ahogy hétköznapi, triviálisnak tűnő tetteinkből, mintázatainkból sors lesz. Az írásban megjelennek Ibsen Nórája, Artrhur Miller Willy Lomanje, Thomas Mann és Kundera novellái is.
A második részben a filozofikus és a praktikus megközelítések váltogatják egymást. Megjelenik benne a változtatás lehetőségeiről szóló filozófiai eszmefuttatás éppúgy, mint az első rész Miért keresése után a Hogyanok világa. A könyv zárása követi a könyvben korábban megszokott stílust és nyitva, lezáratlanul hagy, gondolkodásra késztet, nem jut el egy biztos megoldáshoz.
Az írás stílusa, a könyv kísérletező jellege önmagában hordozza a Gestalt irányzat legfőbb jellemzőit, ugyanakkor alapkérdésében és tartalmában is jelentősen kapcsolódik az egzisztencilizmus kérdéseihez és az egzisztencialista pszichoterápiához. Nem tanító és magyarázatokat

Antal Lívia 2016: Pszichoterápia Folyóirat Egyesületi sarok: Álommunka a Gestalt terápiában

A Gestalt pszichológia megfigyelése és vizsgálódása középpontjában az egyén áll és az egyént lélek-elme-test egységének tekinti. Alapfeltevése, hogy az emberi természet mintázatokba vagy egészekbe szerveződik, amit az egyén is észlel. Ezért az egyént csak az őt alkotó minták vagy egészek függvényeként lehet megérteni. Alapgondolata az, hogy az egész alak észlelése több a részek összegénél.
A Gestalt terápia egyik módszere az álommunka. Két módon dolgozik az álommal. A megszemélyesítés vagy projektálás az, amikor a terapeuta arra kéri a kliensét, hogy képzelje magát az álom egy számára kiemelkedő alakjába. Az alak lehet szereplő, tárgy, érzelem vagy bármi, ami kiemelkedik.
Az álmodó belehelyezkedve valamelyik alanyi vagy tárgyi szereplőbe dialógusban a terapeutával, egyes szám első személyben elmondja, hogy ki ő az álomban. A másik, ahogyan a Gestalt álommal dolgozik az, amikor a terapeuta arra kéri a kliensét, hogy éberen itt és most álmodja
tovább az álom történését.
Kapcsolódva e folyóirat identitásához álljon itt egy álommunka példaként. Az álom feldolgozása a kliens hozzájárulásával megfigyelő jelenlétében történt. Ez a rész a kliensmunka hosszabb időszakában az egyik ülés egy kiemelt részlete.
Kliens: A térben kisebb tömegben vagyok. Látom, hogy egyesek fehér selyem kendőcskék, mások fekete bársony kendőcskék. Kis kendők, amik masni formára vannak csavarodva. A fehérek könnyű selyemből vannak, aminek a szövetét finom fényes szálak szövik át. Könnyedén repkednek ide-oda.
Látom, hogy a feketék ritkább szövésű, de vastagabb anyagból vannak és a két szín két csoportra különülve kering a térben. Magamra nézek és látom, hogy én egy hurka pálcika vagyok. Roppant dühös leszek, amiért a formám és színem ennyire végletesen különbözik a többiekétől. Seszínű, vékony, kemény, törékeny. Dühömben begurulok a tér egy sarkába.
Terapeuta: Milyen hurkapálcika vagy?
A kliens feláll. Magastartásban összefűzi a karjait. Majd hirtelen végigfekszik a padlón és begurul a szoba egyik sarkába.
Kliens: Útálom, hogy hurkapálcikaként itt fekszem és kilátszik a hasam.
Terapeuta: Mi lennél szívesebben, mint hurkapálcika?
Kliens: Fehér selyemkendő.
Terapeuta: Ha te vagy a fehér selyemkendő, el tudod mondani, milyen vagy?
Kliens: Könnyű vagyok, finoman szálldosok. Középen megcsavarodom, hogy ne lebegjek könnyen el. Az anyagomat fényes szálakkal szőtték át, amin megcsillan a napfény. Gyönyörű és boldog vagyok.
Terapeuta: Maradj kendő!
Kliens, pár perc múlva: Boldog fehér kendő vagyok, de néha aggódom a fekete kendők miatt.
Terapeuta: Légy te az aggódás. Milyen vagy?
Kliens: Pillangó vagyok, nem is, lepke vagyok. Barna lepke, aminek a szárnyait súlyos por fedi. Ezt
a port hintem azokra, akiket aggódtatni akarok. Nehéz a szárnyam és csúnya is vagyok. Nem értem, miért kell, hogy csúnya legyek. És nehezek a szárnyaim.
Terapeuta: Milyen neked a nehézség?
Kliens: Fárasztó. Az a dolgom, hogy cipeljem a porral teli szárnyaimat és aggódtassak másokat.
Kliens kis idő múlva: Le kellene tennem őket, nehezen bírom. És semminek nincs értelme. Ha rajtam
vannak a szárnyak, elfoglalt vagyok, de gonosz és fáradt. Ha levenném a szárnyaimat, semmi dolgom sem maradna. Mindkettő értelmetlen létnek látszik. Mit tehetnék? Legjobb lenne megsemmisülni.
Terapeuta: Milyen lenne, ha mégis leraknád a szárnyaidat?
Kliens: Megpróbálhatom…talán előbb csak leverem a súlyos barna port a szárnyaimról…igen, most csak egy szárny-vázam van, ami könnyebb, viszont semmi haszna…jaj, mit tegyek? Ha leteszem ezeket a szárnyakat, csak egy hernyó leszek, jaj, semminek sincs értelme. Nem lehetek csak egy hernyó.
Terapeuta: Milyen érzés lenne, ha mégis hernyó lennél?
Kliens: Jaj, ijesztő, nagyon csúnya leszek és semmi hasznom sem lesz. Jaj…na jó, mégis kicsúszok a
szárnyak alól. Kicsúsztam.
Terapeuta: Mi történik?
Kliens: Kicsúsztam. Fényes, szürke testem van. Nagyon virgonc vagyok és boldog, megkönnyebbült.
Egy nagy felfedezésem van. Mégha szürke hernyó vagyok is, az én hasamon is megcsillan a napfény.
Az álomban az alak (az, ami éppen kiemelkedett) és a háttér (az álom kontextusa) egyetlen Gestaltba rendeződve adták a pszichológiai vizsgálódás tárgyát. A kliens szubjektív valóságképe alakítja a gondolkodását és cselekedeteit, függetlenül attól, hogy mások mit tartanak objektív valóságnak. Ez segíti vagy korlátozza abban, hogy eredményesen létezzen és működjön saját környezetében. A
Gestalt irányultságú terapeuta segíti kliensét, hogy minél inkább felismerje saját világképének jellemzőit és minél több választási lehetőséget lásson meg.
Ebben az ülésben a terapeuta a klasszikus Gestalt álommunkával, a projekcióval dolgozott. Az álom egyes szám első személyben való felidézése után a terapeuta megkéri a klienst, hogy váljon egyik vagy másik figurává az álomban. A “figura”, az alak, amivé a kliens válik (akár maga választ, akár elfogadja a terapeuta javaslatát) bármi lehet, ami kiemelkedik. Nemcsak személy vagy állat, de hang, szín, érzelem, bármi, ami a kliensnek érdekes valamiért. A projekció egy attitűd, amivel abban támogatjuk a klienst, hogy egy olyan énrészével azonosuljon, amelyet tudatosságban nem él meg. Majd ezeket az énrészeket dialógusba helyezzük.
Másik Gestalt specifikus álom munka lehet a továbbálmodás. “Dream on….” – mondja a terapeuta és a kliens az álom valamelyik alakjaként folytatja az eseményeket. Továbbálmodás folyamán a felmerülő helyszínek, történések és szereplők újabb meglátásokat, összefüggéseket mutatnak meg a kliensnek, amelyek az életére vonatkoznak. Mindkét esetben a kliens az álom részévé válik. Egy másik álommunka lehetőség, amikor egy alapvető egzisztenciális állítást fogalmazunk meg az álom tartalmából kiindulva, amely összegzi a fő témát, az álomban. Ez a téma a kliens életében is egy alap fontosságú téma, ami foglalkoztatja, de nem tudja megfogalmazni.
A Gestalt álomfeldolgozás sokrétűen dolgozik. Ilyenek a struktúrába rendezés, amikor megfigyeljük, hogyan szerveződik az álom, szekvenciákat vonunk, gyorsítunk, lassítunk. Ilyen az a székmunka, amikor az álmára nem emlékező kliens ül az egyik székben és valaki, a terapeuta számára érdekesnek megnevezett személy ül a másikban.
Ha röviden szeretném megfogalmazni, mitől más a Gestalt álom munka, mint az analitikus álomfeldolgozás, akkor a legfontosabb néhány eltérés abban van, hogy a Gestaltban a kliens dolgozik az álmával a terapeuta támogatásával. Abban segíti a kliensét, hogy a tudatos énjével meg nem élt személyiség részeivel kapcsolatba kerülhessen és megélhesse azokat. A kliens a saját valóságán belül fogalmazza meg (ebben segíti a projektálás, belehelyezkedés egy-egy figurába), mit jelent neki, ami megjelenik. Nem gondolkodik archetípusokban vagy személyiség típusokban. Az álom szimbólum rendszere nem a mitológiából, a Bibliából importált szimbólum rendszer. A jelek, szimbólumok
azt jelentik, amit a kliens magának meg tud fogalmazni az adott kontextusban. Elfogadjuk, hogy a szubjektív tényezőknek van szerepe az álom pszichológiai megértésében.

Mondok Árpád : EAGT – board meeting és közgyűlés 2017 szeptember 15-16, Románia, Bukarest

Az első lépés, a márciusi ülés jegyzőkönyvének megvitatása és az ott megfogalmazott akcióterv menetének ellenőrzése. Én a kommunikációs projekt csapatban vagyok benne, amelyben a finn (Hanna) és a horvát (Velimir) kollegával kidolgoztunk egy kommunikációs stratégiát, amelyet most meg is osztottunk, hogy egy hónap alatt összegyűljön annyi visszajelzés, hogy márciusban már konkrét döntéseket hozhasson a board. Akkor talán lehetünk komité mi is és kapunk pénzt a végrehajtásra. Addig összekapcsolódunk mind a weboldal gondozó (, ;-( mind a hírlevél (;)) csapattal, hogy ők is megértsék mi a különbség a konténer és az szívhez szóló weboldal, nomeg a pdf és a személyes hírlevél között. Persze ezek csak technikák, mégis szépen rimmelnek, arra az igényre, hogy a digitális világ is személyes legyen, ahogy fizikai valónkban ez nagyon is megélhető. Talán a hírlevél lesz az első pilot amelyet, végre új platformra tehetünk. Nagy kérdés az EAGT Facebook oldal, kinek és mire is való. Hát majd elválik.

Tavalyi javaslatomra, készül egy un. EAGT konferencia weboldal, amely innentől őrzi majd a régi konferenciák adatait és segít majd minket 2019ben. Csak épp nem szóltak róla eddig…

2019 szeptember EAGT konferencia MAGYARORSZÁG
Most, hogy van hely (Kongresszusi központ) és mottó : Fertile void-living in creativ indifference, egyre inkább testet ölt a konferencia, egyre több az ötlet és a kapcsolódás, elkezdhetjük hirdetni. Nomeg bekérni az absztraktokat.

Mit is jelent a mottó?
Könnyű eltévedni a megértésben, akár annak is akinek anyanyelve, mivel ezek un. foglalt kifejezések.
Talán a : ’Termékeny űr – élet a kreatív egykedvűségben’ áll a legközelebb a mindennapi megértéshez.
Mert az űr nem üres. A nem reagálás, mozdulatlanság, nem erőtlenség és nem elszigeteltség. Ahogy a mozgás, nem egyezik meg az energiával. Könnyű elveszni, jelen korunkban, ahol ezek majdnem szinonímákká váltak. Sőt egyik a másik pólusként akár céllá is, amelyet választani kell. A nem tudás persze nem tudatlanság. Már ha van figyelem és elfogadás, értékítéletmentesség. Valahol a polaritások között. Egybeesik ez a GTFS (Gestalt Fidelity Survey) egyik megállapításával: a terapeutának képesnek kell bizonytalannak lennie, ezt vállalni és együttműködni a kreatív közömbösséggel.
Mondok egy példát : Ülök és nézek egy magot. Tudatában lévén, hogy ez egy virág magja, helyet hagyok a virágnak. Nem vagyok türelmetlen, nem vágyom, hogy virág legyen. Hogy mikor, mennyi és milyen lesz. Csak hagyom, hogy legyen, ahogy én is vele. A magot látva és persze a virág tudatában. A jelenben tudatosan és mégis tudatában lévén a lehetőségnek, annak formáját meghagyva a jövőnek.

Friedlander 1908-ban írt erről. A zen budhizmussal nem kapcsolódóva, annak egyik mégis lényegi elemével harmóniában. Nagy hatással volt Perls-re – ám ő csak egy félmondatban említi mindezt – a szemléletmódra, amit Gestalt-terápiának nevezünk.

Persze beszélhetnék Schroedinger macskájáról is 😉 Vagy mégsem. Merthogy a mottónak és leírásának inspirálónak érdemes lennie 😉

A konferencia tartalomról: az absztraktokat tartalomként szeretnénk kezelni. Megjelentetni, különböző platformokon. Könyvként, weboldalon, hírlevélben. A kialakuló témákról, tájékoztatva a nem-résztvevőket.

A méret: Akár 800 ember is eljöhet. Ennek vannak következményei. Fontos, hogy az intimitásra a személyességre figyeljünk, teret adjunk. Open space, üres szoba, beszélgető szoba. Kikapcsolódni, elvonulni akár folyamatosan. Feldolgozó csoport. World Café. Manifesto. Élhető sebesség. A támogatás kulcs. Találkozási pontok. A szervezők, támogatók, önkéntesek és persze a  program és a szervezés kulcs mindehhez. Ezek még csak kulcsszavak.

Most már pontosan meg kell mondani mennyi a részvételi díj és a szombati gála vacsora (ahol kulcsfontosságú !! táncolni ;*)). Mennyi a minimum és a maximum résztvevő szám. A weboldalt az EAGT elkészíti. Pff (már ha meglesz időben)

Read more

Mondok Árpád : A Pszichoterápia folyóirat 13. konferenciája, SORSOK FORDÍTÁSA – rövid beszámoló

A 2017-es konferencia A pszichoterápia és tanácsadás hatásával foglalkozott. A külső erőktől meghatározottság és a segített, terápiás változás, belső fejlődés egymásra hatásával.  Mi tűnik elrendeltetettnek, mi változtatható? Hogyan hatnak a hitek, hiedelmek? Játszik-e szerepet a szerencse vagy a balszerencse a terápiás folyamatban? Mi a szerepe a félelemnek/kíváncsiságnak belső világunk homályos, ismeretlen részeivel kapcsolatban – mennyire vezérelnek terápia vagy éppen paraterápiák felé?

A Gestalt a Elfogadni a sorsot, vagy beavatkozni – döntési helyzetek a terapeuta szemszögéből” című Módszertani sokszemközben szerepelt.  Az absztrakt :

„Beavatkozni vagy nem? Dolga-e a terapeutának a páciens helyett megoldani az életét? Vagy abban kell őt segíteni, hogy ő maga képes legyen döntéseket hozni, akár segítséget kérni a szociális szférában vagy társszakmáktól? Az ismertetett eset – egy szorult helyzet, amelybe a páciens és talán a terapeutája is került – érdekes terápiás kérdéseket vet fel: mi a szerepe a terapeutának, ha a páciense szorult helyzetben érzi magát, kivel lojális a terapeuta, képes-e páciense szorult helyzetében belső problémaként is látni a szituációt? Jelen módszertani sokszemközt a terapeuta szerepére helyezi a hangsúlyt, történetesen, hogy mennyire avatkozik/nem avatkozik be a páciens döntéseibe, és felveti azt a kérdést, hogy mennyiben van lehetőségünk befolyásolni a páciens sorsát.

Vannak módszerek, ahol rögtön a beavatkozásra helyeződik a hangsúly. Képviselőik szerint nem lehet nem beavatkozni, mert a terapeuta puszta jelenléte hatást jelent. A kérdés inkább az, vajon tudjuk-e, hogy milyen hatást jelent jelenlétünk, tudunk-e bánni ezzel az elkerülhetetlen jelenséggel? Egyáltalán miért van szükség arra az illúzióra, hogy a terapeuta abszolút semlegesen is jelen lehet egy terápiában? A fő kérdés, hogy „kinél, hogyan?” avatkozunk be.

Az együttérző hallgatás éppoly fontos hatású lehet, mint a tanácsadás. Ki, mit ért tehát „beavatkozás” alatt? Mennyire és milyen eszközökkel lehet beavatkozni? Mikor és miért érezzük azt, hogy be kellene avatkoznunk? Mit jelent az, ha erős késztetést érzünk a beavatkozásra? Milyen hatással van a páciensre, ha beavatkozunk? Van-e olyan helyzet, amikor azt kell megerősítenünk a páciensben, hogy fogadja el/hívja ki a sorsát?

Meddig lehet elfogadni a sorsot, és mi az a pont, ahol a terapeuta elkezd másképpen gondolkodni, és késztetést érez, hogy valami mást is csináljon. A módszertani sokszemköztben a pszichoanalitikus, a daseinanalitikus, a Gestalt, az aktív analitikus és a személyközpontú módszer képviselői ütköztetik nézeteiket egy fiatal férfi páciens esete kapcsán, aki a gyermeke láthatási jogáért küzd.”

Az egyesületi közvetítők rendszeresen találkoznak, hogy dolgozzanak a tematikán, erről levélben értesítelek. A 2019es konferenciáról ősztől rendszeresen értesülhetsz, Te is részt vehetsz, mint látogató vagy ha végzett terapeuta vagy – mint előadó.
Ha érdekel a lehetőség, írh, hívj : Mondok Árpád.

Mondok Árpád : EAGT – board meeting, 2017 március 3-4, Hollandia, Zaandan

Változások, új tagok, új bizottság vezetők.

A közös előző esti beköszöntő csoportban erős közös igényként jelent meg a szabályozottság és ezzel együtt az értelmetlen korlátozások eltörlése. Franciaországban a 2012es pszichoterápiás törvény, amely ugyan a működést megengedi, de előírja, hogy patológiát egyetemi szinten kell tanulni (különben nem hívhatja magát a terapeuta, pszichoterapeutának), a szükségtelen korlátokkal való harcot hívja elő. Közben főleg a balkáni országok számára legalább valami alapvető szabályozás szükségessége jelenik meg, amely elhatárolja a (pszicho)terápiás tevékenységet a nem tudományos alapú, ám magukat hasonlónak mutató tevékenységektől. Ugyanakkor némi beszélgetés után megjelenik az igény (remény), hogy egy szabályozott keret egyben a finanszírozást is jelenti, amelyre pont Franciaország az ellenpélda, ahol 2012 előtt sem volt finanszírozott a Gestalt terápia – szemben például Ausztriával, Finnországgal, Norvégiával és Angliával. A legtöbb országban Gestalt-terapeutaként lehet dolgozni.

Készül egy video és szóróanyag a Gestalt bemutatására. Remélem egyszer végre láthatjuk is ;))

Szeptemberben kerül szavazásra az új tréning standard dokumentum, ami a Tréning Intézetek (TI) működését szabályozza. Ez a legjobb gyakorlatot bemutató támaszték és nem előírás vaqy törvény. Közben az egyes TI vizsgálata azt mutatja, hogy a dokumentumban foglaltak erős alapjai lehetnek a kompetens terapeuták születésének – figyelembe véve a helyi sajátosságokat is – törvények, szokások ;-))

Készül egy átfogó kommunikációs stratégia, a munkacsoportban, amelyben a finn és a horvát kollegával veszek részt. Azt javasoljuk, hogy a fizikai valóságban megtapasztalható kapcsolódás, közösségi erő, ami annyira tapinthatóan személyes, egyben teljes és körültekintő, jelenjen meg az EAGT és a Gestalt jelenéhez köthető minden kommunikációban. Ehhez persze sokkal jobban érdemes tudatosítani melyek a megszólítandó csoportok, milyen azok egymáshoz való viszonya és mi a folyamat, ahogy ezeknek a csoportnak és a Gestalt-terápiának létrejön a kapcsolata. Így pontosabban meg lehet fogalmazni az üzeneteket, azok formáját és könnyebben lehet aktivizálni őket. Mert most a tartalom határozza meg a formát.

Készül egy stratégiai cél terv, kiemelten a Gestalt a terápiában és a szervezetekben való alkalmazási lehetőségeinek ismertebbé tételére, illetve az EAGT-TI-tagság viszonyának pontosabb meghatározására. Gyakorlatilag, hogyan tudjuk személyesebbé tenni adott csoport számára az üzenetünket, kapcsolatot teremteni.

Úgy tűnik, azokból az országokból a legnagyobb a tagság növekedése, ahol joint-tagság van : EAGT+NOGT.

2019 EAGT konferencia: Budapest. Nagy munkát végzett a MAG project csapat és ezzel lehetővé vált, hogy mi rendezzük meg a következő konferenciát. Maga a lokáció egyöntetű egyetértéssel találkozott, sőt örömet okozott sokaknak, régóta várva a lehetőségre.

A jegyár, nagy kérdés volt. Hogyan lehet differenciálni, hogy diákok és alacsonyabb jövedelműek is résztvehessenek. Ennek egyik módjaként megfogalmazódott, a támogató és támogatott ár meghirdetése. Tartalmi oldalról, egyöntetű volt, a igény a gala vacsora helyett, inkább informális együttlétet lehetővé tevő táncos este megrendezése, ahol magunk lehetünk ugyan, de inkább a felszabadult együttlét, mint egy formális gála vacsora határozza meg a kereteket. A weboldal továbbhasználata, amely eddig még nem merült felt, szintén tovább csökkentheti a költségeket : a krakkói és taorminai adott, ezeket lehet elsőként felhasználni.

Szinte mindenki említette, hogy érdemes lenne, pár helyet találni a közelben, akár Airbnb alapon, amelyekkel kedvezményt lehet kialakítani a konferencián résztvevő ott megszállóknak.

Érdekes volt látni hányféle nézőpont jelent meg a tervezett 550-es résztvevői létszámmal kapcsolatban.  A végére kialakult egyfajta konszenzus, amely szerint ez talán pont a megfelelő méret lehet.

Michele felajánlotta segítségét az alkuban és a Hiltonnal való kapcsolattartásban is, hiszen Taormina ebből a szempontból egy nagy tapasztalat volt, amit kár lenne veszni hagyni.

Az ünnepeket figyelembe véve megvan a dátum is : 2019 szeptember 19-22

GPO:

Hogyan lehet megszólítani, egyben jobban segíteni a Gestalt szemlélet alkalmazását, szervezetekben dolgozó Gestalt szemléletű szakemberek számára is. A nagy kérdés, hogy lehet egyszerre hűnek lenni a Gestalt terápia eredetéhez és egyben elismerni, a Gestalt alkalmazását, nem terapeuták által.

Mind a Statues (alapító okirat) mind a Bylaws (szervezeti és működési szabályzat), átalakult annak érdekében, hogyan lehet jobban megjeleníteni a Gestalt terápia alkalmazási lehetőségeit.

A megújított tréning standard is szavazás előtt áll, amely amellett, hogy részletesebb és árnyaltabb, lehetővé teszi, hogy mind az EAGT, mind az EAP akkreditációt megszerezze egy intézet.

Sokféle módosítás, sokféle céllal, talán a legnagyobb vita, azon van, hogy hogyan írható körül elég árnyaltan, ki az aki elkezdheti a képzést (abban egyetértés van, hogy az akinek a képzettsége, előélete humanisztikus – tehát nem csak pszichológus, orvos, klinikai szakpszichológus) és vajon aki más mint humanisztikus képzésből jön, az vajon milyen módon tegyen szert arra az “emberszemléletre”, ami segíti, megalapozza a segítői munkáját – ha ugyan nincs meg neki már eleve, akár jobban is mint akinek más a végzettsége.

A bemeneti APL (Advanced Prior Learning = nem csak végzettség, de minden releváns tapasztalat is) értékelése és a kimeneti kompetencia cél megfogalmazása (ami nem csak képzés curriculuma, de magának a tevékenységnek való megfelelést (ami több mint a képzés!) mutatja meg) úgy tűnik a közös halmaz, amelyben mindannyian egyetértünk. Nem törvények, de empatikus és célszerű humanisztikus támasztékok. Hmmm. Mintha már hallottam volna ilyesmiről mint gyakorló zen buddhista.

Human rights bizottság

Folyamatos terepmunka, évek óta és reagálás akut helyzetekre, mint most a brüsszeli túlélők támogatása vagy épp a menekültek segítése Lesbos szigetén. Megkínzottak és háború túlélők segítőinek támogatása. Sokféle munka és tapasztalat, amit alapvetően önkéntes alapon végeznek Gestalt-terapeuták.

Kutatási bizottság

Több mint 1000 hivatkozás létezik már Gestalt kutatásokra, könyvekre. Ez azonban jelenleg nem elérhető az új weboldalon. Hiányzik a rendszeres karbantartás, kulcsszavak és absztrakt vagy akárcsak szubjektív bemutató (ie: álá könyvajánló).

Sokféle új lépés teheti lehetővé, hogy erősebb kapcsolat alakuljon ki a kutatás és a napi gyakorlat között –  Támogatás, útmutatás kutatási szempontból, hogyan lehet olyan diplomamunkát készíteni, ami akár alkalmas lehet kutatási alapnak vagy akár mint esettanulmány publikálható.
– A képzésben lévők meghívása absztrakt, szubjektív bemutató írására (vagy akár a kulcsszavak kialakítására)
– Támogatás fiatal kutatók számára, a konferenciákon való részvételre, cserébe beszámoló, kutatási papír feldolgozására.

Megjelent egy új könyv: Towards a Research Tradition in Gestalt-therapy, most 20% engedménnyel (Discount Code: gestalt20 ) megvásárolható a kiadótól (weboldal : www.cambdridgescholars.com)

Előkészítés alatt egy új német nyelvű könyv fordítása angolra : Uwe Strumpfel: THERAPIE DER GEFUEHLE – Research findings on Gestalt therapy. Ebben majd minden eddigi Gestalt kutatás szerepel, kulcsszavakkal, referenciákkal és részletes bibliográfiával.

A következő EAGT GB találkozó 2017 szeptember 15-17, Bukarest, Románia, a rákövetkező 2018 március 2-3-4.

Kontra Eszter beszámoló : 2019 EAGT Konferencia – megbeszélés – 2016 december 5

A megbeszélés célja az volt, hogy eldöntsük, összeállítunk-e jelentkezési anyagot a következő EAGT konferenciára, amely 2019-ben lesz. Ha jelentkezünk, akkor jó eséllyel megkapjuk a rendezés jogát, mert úgy tűnik, az EAGT támogatja a magyar rendezést. Úgy döntöttünk, megpályázzuk.

Fontos információ, hogy az esetleges veszteséget egy részét finanszírozza az EAGT, viszont a nyereség felét elviszik. A legutóbbi konferencián 230-400 EUR-ba került egy jegy és 500-800 fő részvételére számítunk.

A konferencia témáját mi találhatjuk ki. Szandra által javasolt cím: „Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk” (Woody Allen). Összegyűjtjük a korábbi konferenciák témáját, és ezzel az inspirációval megkérdezzük a tagságot, van-e ötlet erre vonatkozóan.

Mindenképpen konferencia-szervező céggel vesszük fel a kapcsolatot, és az operatív lebonyolítást rájuk bízzuk. Helyszínként szóba jöhet Budapest (MOM, RAM, Duna-parti szállodák), illetve Balaton is (Füred Hotel, Azúr Hotel). 3-4 cégtől kérünk kreatív ajánlatot, ezt követően kiválasztjuk azt az egyet, amelyiket felkérünk, hogy az előkészítési fázishoz adjon részletes ajánlatot, valamint ötletet a helyszínre vonatkozóan. Ennek figyelembe vételével elkészítjük a pályázatot. Ezt a céget fogjuk megbízni a konferencia operatív megszervezésével, kivitelezésével is, amennyiben megnyerjük a rendezés jogát.

Ehhez összeszedjük az igényeinket, amire vonatkozóan Olívia, Ági és Szandra bekérnek kreatív ajánlatokat. Fontos, hogy a résztvevőknek pozitív tapasztalatokban, élményekben legyen részük, ezt 40-50 önkéntessel, mentorokkal, esti közös programokkal, a szünetekre megfelelően szervezett terekkel (pl. kerek asztalok körben székekkel) segíthetjük.

Önkéntesként végzős pszichológus hallgatókra, kapszlisokra, GTK-sokra, Gestalt-képzésre járókra számítunk. Cserében részt vehetnének ingyenesen vagy nagyon kedvezményesen a programokon. Felmerült, hogy amennyiben elnyerjük a pályázatot, az egész projekt menedzselését egy teljes-,esetleg rész-munkaidőben foglalkoztatott fizetett alkalmazottra kellene bíznia az Egyesületnek.

Szakmai rész koordinálására kell egy csapat:

  • annak kiválasztására, hogy kiket hívjunk meg key-note speaker-nek
  • további feladata: workshopok tartásának meghirdetése, és a jelentkezők anyagainak elbírálása, kiválasztása

User experience:

  • mentorok alkalmazása a meghívott előadókhoz
  • különböző szabadidős programok szervezése
  • catering megoldása oly módon, hogy az összehozza az embereket és segítse a minél szerteágazóbb kapcsolatépítést (kerek asztalok, székek)
  • az egyes helyszínek max 5 perc sétatávolságra legyenek egymástól

A tényleges lebonyolítást a konferencia-szervező céggel, ill. önkéntesek segítségével gondoljuk megvalósítani, utóbbiakat végzős pszichológushallgatók közül, ill. a Gestalt-képzésben résztvevők közül toboroznánk. Cserében részt vehetnének ingyenesen vagy nagyon kedvezményesen a programokon

Felmerült, hogy amennyiben elnyerjük a pályázatot, az egész projekt menedzselését egy teljes-, esetleg rész-munkaidőben foglalkoztatott fizetett alkalmazottra kellene bíznia az Egyesületnek.

Ha szeretnél csatlakozni, kérlek írj Kontra Eszternek

Mondok Árpád: Pszichoterápia Ankét beszámoló : A szupervízió értéke és értékelése a képzésekben (gyakorlat, eredmények, buktatók)

2017-ben végeznek az NGI képzésében Magyarországon az első tanárok, szupervizorok, hogy a jelenkori Gestalt-terápia szempontrendszere segítse mind a Gestal-terapeutákat, mind a képződőket.

A Pszichoterápia folyóirat fennállásának 25. évfordulójára 2016. december 3.ára szervezett ankétra egyesületünk is meghívást kapott. Az ankét programjában két kerekasztal szerepelt, amelyben a részvevők megosztották tapasztalataikat, egymásra is reflektálva, majd a közönség is lehetőséget kapott, hogy visszajelzéseivel árnyalja, egészítse ki vagy akár konfrontálódhasson az elhangzottakkal.

Az első kerekasztalban amelyet Bokor László moderált, mi is helyet kaptunk, Hódi Ágnes (Magyar Pszichoanalitikus Egyesület; gyermekpszichoterápia) és Néveri Emese (Magyar Hipnózis Egyesület) mellett. Címe A szupervízió helye az értékelés, vizsgáztatás, képzés-továbbképzés gyakorlatában. Az indító kérdések: Szoktunk-e, van-e értelme véleményt kérni a szupervizortól? Ha igen, akkor az mire térjen ki? Hogyan számít be a vizsgáztatásba? Ki lehet szupervizor? Mennyire szabad a szupervizor-választás? A változtatás?

Számomra látványos volt, hogy mennyire hasonló problémák, kihívások elé állít mindenkit egy olyan helyzet, amelyben szinte mindig egyszerre kell eleget tenni számos, időnként egymásnak ellentmondó kivánalomnak, ahol szinte lehetetlen pusztán egy rendszerre támaszkodni és minden helyzet szinte egyedi. Hogyan lehet a személyesség, bizalom, szakmai fejlődés és a kliens terápiás folyamatának érdekeit szem előtt tartva megtalálni a szupervízió helyét.  Mégis az alapelvek, a célok és a szakmai közösség együttesen tud olyan megoldást találni, ami elősegíti a szakmai fejlődést és a kliens terápiájának támogatását is. Nem merev szabályok és előírások, de támogató rendszerek létrehozásával. A szakmai (tanári, szupervizori) közösség és a mennyiségi szempontok támogatásával. Egyértelmű a tanári, (kiképző) terápia és szupervíziós funkció szétválasztásának igénye. Persze van ahol a hangsúly a szupervíziót kérő támogatásán és van ahol a kliens terápiás folyamatának támogatásán van. Látványos volt a különbség, amelyben a Gestalt képzési folyamatban a szupervízió sokkal inkább támogató, mint értékelő/vizsgáztató funkciókkal bír, szemben más iskolák gyakorlatával, ahol akár a vizsga részévé is válhat. Az is szépen kirajzolódott (talán mert még fiatal a Gestalt mint szemléletrendszer és a tekintélyelvűség nem váltotta fel a közösség és a tudás iránti igényt ?), hogy a Gestalt képzés a leginkább egyértelmű keretekkel működik. Ahol viszont ez kevésbé van jelen, ott a személyesség van amikor nagyobb teret ad vitáknak, vagy épp kevésbé transzparens helyzetekhez vezethet.

A második kerekasztal amelynek címe:  Szupervízió és szupervizor az egyesületben. Résztvevői: Kökény Vera (Magyar Pszichodráma Egyesület), Tessely Karolina (Integratív Pszichoterápiás Egyesület) és  Koltai Mária (Magyar Családterápiás Egyesület), amelynek moderátora: Szőnyi Gábor. Indító kérdései : Van-e közös szempontrendszer az egyesületen belül a szupervideáláshoz? Ha igen, mi az? Mennyire követhető? Hogyan lesz valaki szupervizor? Kell(ene)-e képezni? Hol beszélje meg a szupervizor az eseteit?

Meglepő volt, mennyire a szokások, a lehetőségek és gyakran tekintély ereje adja gyakorlatot vagy épp a nemzetközi képzőhelyhez fűződő viszony. Az idő és a mennyiség súlyát, itt is a közösség megítélése egyensúlyozza, mégha különböző mértékben is.

Az ankéton kialakult beszélgetés rövidített, szerkesztett változata a Pszichoterápia 26/1 (2017) számában olvasható.

dr. Stefany-Tóth Judit: Az alkotó kreatív mező és a változás paradoxona a Gestaltban

A Magyar Gestalt Egyesület, röviden MAG, a Gestalt orientációjú tanácsadók, szervezetfejlesztők, terapeuták és érdeklődők által önkéntesen létrehozott szervezete.  Célunk, az hogy a Gestalt megközelítést minél többen használják a szervezeti és a magánéletben, terápiás és szervezetfejlesztési munkában; ebben örömüket leljék, és kedvet csináljanak hozzá másoknak is. Ennek érdekében építjük a Gestalt közösséget, megosztunk tudást és élményeket,   tovább adjuk amit tudunk,  és meghívunk  olyanokat akiktől tanulhatunk.
Mit is jelent a  Gestalt megközelítés ?

Az irányzatot a pszichológiában az 1920-as években Max Wertheimer és kollégái alapozták meg. Arra jöttek rá,  hogy amikor egészségesen működik az agyunk, akkor a meglévő információk alapján, legyenek azok bármilyen töredékesek is, mindig valamilyen számunkra értelmes egészleges képet alkotunk amelyet jelentéssel ruházunk fel. Az alaklélektan, ahogyan akkoriban  nevezték ezt az irányzatot,  lényegi eleme, hogy az észlelés során a beérkező információk rendezetlen halmazát mi emberek, úgy szervezzük és kapcsoljuk össze, ha szükséges akkor korábbi tapasztalataink alapján kiegészítjük, vagy törlünk belőle,  hogy egy „értelmes egész” egy „teljes kép” egy  „alak” németül Gestalt jöjjön létre.  A Gestalt , német szó, jelentése alak, forma, minta. Írása a német helyesírási szabályok miatt történik nagy kezdőbetűvel. Az irányzat névadói és alapítói a németországi születésű  Fritz Perls és felesége Lora Perls azért adták módszerüknek a Gestalt  nevet, mert koruk nagy pszichológiai irányzatai közül a lelki működés egészlegességének törvényeit kutató alaklélektan  szellemisége nagyon közel állt hozzájuk. A Perls házaspár  a korukbéli nagy pszichológiai és filozófiai gondolkodóktól merítettek amikor megalkottak a holisztikus és humanisztikus  Gestalt világképét , de visszanyúltak az ókori bölcsektől kezdve egészen a Zen buddhizmusig és tanulmányozták a tanításokat.

Read more

dr. Stefany-Tóth Judit-Mondok Árpád : Egy munkahelyi coaching etikai esetvéleményezése : 2016 09

A szervezetfejlesztés keretében ismert gyakorlat, hogy a cégek belső coachot alkalmaznak a cég alkalmazottai részére nyújtandó coaching szolgáltatás érdekében. Ebben az esetben a coaching jogviszony a cég dolgozója és a belső coach között egy kapcsolati szerződésen alapulva jön létre . Emelett egy munkaszerződésen alapuló munkaviszony is
fennáll az érintettek – a cég a belső coach illetve a dolgozó – között, és a coachingot mint szolgáltatást a cég finanszírozza a dolgozó részére.
Ezen utóbbi alapján a cég, mint munkáltató és szponzor , jogosult a dolgozó coaching folyamatban való részvételét nyomon követni . Ebben az esetben is fennáll azonban a coaching jogviszony tekintetében a titoktartás , vagyis a folyamat tartalmi részeit illetően a belső coach nem adhat ki információt az ülésen elhangzottakról a cég vezetésének.

Jelen etikai esetben vázolt példában egyrészt a fenti coaching , másrészt azonban terápiás folyamat is zajlik a cégnél, mindkét esetben ugyanolyan kereteket alkalmazva a folyamatokra, mivel a terapeuta a cég alkalmazottja és a terápiát a cég fizeti a dolgozók részére.

A helyzet több etikai dilemmát is felvet .

Read more

Mondok Árpád : Hozzászólás egy DREAM módszer esetleírásához, egy Gestalt-terapeuta szemszögéből – 2016 09

Terápiás szerződésről

A Gestalt-terápia heti rendszerességű, többnyire nyílt végű.  A DREAM módszer kerete engem inkább emlékeztet a coaching alapú (erős cél és időkeret, főleg munka fókusszal, gyakran harmadik fél megbízásából) együttműködésekre. A Gestalt terápiában a munka jellege és persze a kliens elköteleződése adja meg az időbeni kereteket, akár évekig tartó folyamatot eredményezve. Ennek alapja mindig legalább egy konzultációs beszélgetés, ahol lehetőség nyílik ránézni, mit is hoz a kliens, mennyire van támogatása (saját önismerete, támogató kapcsolata és persze egzisztenciális alapja) a folyamat során. Ahogy Árkovits Amaryl DREAM módszer szerint vezetett esetének leírásában is megjelenik, a keretek erősen befolyásolják, hogy mivel lehet vagy érdemes dolgozni.

Terápiás cél

A terápiás cél nem mindig egyértelmű, mégha legtöbbször, mint ahogy Kinga esetében is, van egy konkrét ok, amivel kapcsolatban segítséget kér. Kinga élethelyzetének főbb elemei a munka-élet egyensúly megbomlása és a magánéletben megjelenő (vagy inkább csak itt megélhető) irányításvesztés számos munkájában sikeres emberre jellemző.  Ezen a ponton megfogalmazható mi az, ami a Gestalt szemléletben eltérőnek tűnik a DREAM módszer szerint vezetett esettől, hogy a hozott terápiás cél nem szükségszerűen az, amit a kliens jelez, hanem abból kerül kialakításra, ami a konzultáció során az egész helyzetből kiemelkedik. Ez lehet azonos, vagy épp a munka elején látszatra azonos, de ahogy elkezdünk dolgozni az egymásrahatásból kialakuló alak válik a terápia fókuszává. Legtöbbször úgy fogalmazom ezt meg, hogy “ez van most előttünk, meglátjuk mit hoz a folyamat és időnként ránézünk honnan is indultunk”.  A Gestalt-terapeutában létrejövő dilemmák, főleg ha azok visszatérőek, kihangosíthatóak (vagyis az érzékelés szintjén maradva a terapeuta kimondja), választ vagy reagálást nem, de a meghallást lehetővé teszi a kliens számára.

Read more

Pszichoterápia folyóirat 25/3 2016 – A szerkesztők előszava

Észre sem vettük, olyan csendben jutottunk el a PSZICHOTERÁPIA szakfolyóirat 25. évfolyamához. Nem volt se ünneplés, se (fel)köszöntés, se visszaemlékezés. Ez így van jól és rendben. Közös munkánk örömei, kalandjai teszik szerkesztőségi üléseinket a hétköznapok ünnepeivé, a lap megjelenése pedig büszkévé. Ezzel a jó érzéssel bocsátja útjára szerkesztőségünk az évfolyam harmadik számát, és küldi el az olvasóknak, a szakmának.

Van, ami évek óta változatlan. Például a szlogenünk: „A szakmát tiszteljük, nem a tekintélyt”. De nemcsak tiszteljük, hanem szeretjük is a szakmánkat. A pszichoterápiás szakma gyönyörű a sokféleségével, hazai összetettségével, a sokféle módszerrel, amely mind más és más ideállal dolgozik, képez és fejleszti szemléletét. De e sokféleség mellett egyre több a felismert azonosság, a közös alap. A módszerek éppen különbözőségükben alkotnak egységességet: a lélek megismerését és folyamatainak a boldogság közelítésének, a gyötrelmek mérséklésének szolgálatába állítását igyekeznek szolgálni.

A szakfolyóirat törekszik áttekintést nyújtani a terápiák és tanácsadás módszereinek világáról, de ennek kényes nehézsége ezek sokfélesége. Erőfeszítést teszünk a kiegyensúlyozottság érdekében, aminek rendszerint elégedetlenség a vége a szerkesztőségi csapaton belül, mert céljainkat csak közelíteni tudjuk, így eredményeink rendszerint részlegesek e téren. Nemcsak méretben, aktivitásban, fajsúlyában, hanem vitatkozási és hozzászólási kedvben is rendkívül eltérőek a szakmai műhelyek. Újabban örömteli gonddal szembesülünk: egyre szűkebbnek bizonyul a lap terjedelme a beérkezett írások megjelentetésére. Mind a tanulmányok, amelyek kettős és anonim lektorálást követően jelennek meg, mind a Műhely és Szakmai közélet rész területén jelentősen megnövekedett az elmúlt évben a beérkezett írások mennyisége. Egyre nagyobb nehézséget jelent a megjelenések megfelelő ütemezése.

Read more

Mondok Árpád : A hit szerepe: segítség vagy gát a terápiában, a tanácsadásban? 2016.09.05

Számomra a hit megélése összeolvadás, amelyben a “mi” élményének megélése a fontos. Ez nem feltétlenül kapcsolat, nem szükségszerű, hogy legyen én, aki felolvad, van mikor pont épp annak elkerülése, hogy szembesüljek azzal ki is vagyok én valójában. A hit lehet menedék.

Egyetértek Buber véleményével : akkor lehet építő kapcsolódás Istennel, ha tudom, hogy ki vagyok, hiszen a kapcsolat lényege a változás, hogy van olyan hogy én és ő, ahogy a mi élménye is.

Amikor leül velem szemben egy kliens, a terápiában benne van a carefrontation lehetősége: az alázatos törődésé, és a gyengéd szembesítésé egyszerre. Sokféle módon kapcsolódhatunk, és közben a kliens egyre inkább megéli, ki is ő igazán. Lehet, hogy épp hitünk hasonlóságán keresztül, vagy épp a különbségekkel való szembesülésén át.

Mert a Gestalt-terápiában nem neutrális vetítővászon vagyok, inkább amit lehet megteszek azért – a terápiában és azon kívül is -, hogy tudatosítsam a kliens, a helyzet és én, egymásra hatását. Egy olyan rugalmas kapcsolat ez, amiben úgy támogatom őt, hogy szabadabban, teljesebben rálásson önmagára. Akár rajtam, vagy azon keresztül ami megjelenik közöttünk, kifejeződhet önmaga  (ahogy azzal is ha láthatóan kerüli a kifejeződést, pedig nagyon is helyén valónak tűnne). Visszajelzést adok a helyzetre (amikor elszomorodsz, azt mondod, Jajj istenem), ami megjelenik az érzékelés (és nem vélemény vagy gondolat) szintjén. Ha ez épp a hit valamelyik eleme (akár egy arra utaló szó-mint előbb, vagy egy jel egy rajzon, egy mozdulat), az mind lehetőség, hogy ránézzünk, mit is jelent ez számára, milyen a kapcsolata vele.

Read more

Erős Ila : Gestalt alapú vezetésfejlesztés/részlet

A vezetésfejlesztés a szervezetekben a 21. század elején egyre terjedő gyakorlat. Ráadásul nemcsak általában terjed, hanem a legismertebb magatartástudományi (behaviorista) megközelítés mellett új irányzatok válnak ismertté.

Ebben az írásban arra törekszem, hogy bemutassam, a Gestalt alapon működő vezetési tanácsadók milyen vezetési kultúra létrejöttét támogatják, és persze azt is, hogy mit is érthetünk az alatt, hogy „Gestalt alapon“.

A vezetésfejlesztés

Tanácsadóként mihez kell segíteni a vezetőket? Nagyon sokféle, szinte egyénenként különböző választ lehetne ezekre a kérdésekre adni, de két fő csoportba sorolhatjuk a válaszokat. Az egyik felfogás szerint az aktuálisan felmerülő problémákra kell kézzelfogható, azonnal megvalósítható megoldást nyújtani, a másik szerint az általában jelentkező kérdésekrekell választ adni, és akkor a vezető az „aprómunkát“, vagyis a helyi körülmények között alkalmazást már magától is el tudja végezni.

Az első felfogást, a gyors problémamegoldást támogatja magának az üzleti életnek a jellege. A vezető munkájában is nemegyszer az operatív feladatok „felfalják“ az időt a stratégiai, elmélyültebb helyzetfeltárás és iránymegtalálás elől. Ezért nagyon kézenfekvő tanácsadót alkalmazni arra, hogy mondjon néhány, máshol kidolgozott ötletet, és akkor neki csak a helyi specialitásoknak megfelelő alkalmazással kell foglalkozni.

A teljes cikket itt olvashatod.

Elakadtam a karrieremben. Aztán jött 9 hét coaching /részlet (2016.06.19)

Szabó Andrea szerint is fontos, hogy mennyire képes valaki az igazat mondani, mert bármennyire is különbözőek vagyunk, az őszinteséget mindannyian ösztönösen megérezzük. A megnyílásban a tréner elmondása szerint nemcsak a facilitátor kezdeményezőképességére, de a csoportban lévő személyek titoktartására is szükség van, ráadásul a hasonló élmények miatt könnyebben nyílnak meg ezek a csatornák. “Mindenki más, de mindenki volt már elakadva, mindenkinek vannak kudarcai, és abból, hogy a kudarcainkból hogyan állunk fel sok minden kiderül az emberről” – véli a szakember, aki főképp azoknak ajánlja a csoportot, akik bármilyen típusú karrier dilemmával küzdenek vagy akár csak egy fontos szakmai döntést szeretnének meghozni.

Az teljes cikket itt olvashatjátok.

Mondok Árpád – Hazugság és valóság (2015.05.08)

A Gestalt-terápiában a kliens és a terapeuta, együtt fedezi fel a kliens világát, azt ahogy az meg tud jelenni a terápiás közegben. A terapeuta nem ítélkezik, de nem is semleges, tudatában van saját érzékelésének és gondolatainak, egyben képes megélni azt amit a kliens mond, jelez és visszajelzi, alapvetően az érzékelés szintjén. Nem elsődleges fontosságú, hogy ami megjelenik az hihető-e, hanem sokkal inkább az, hogy tudatosítsák annak megélését a kliens életének egészére vonatkozóan. Mégha elsőre valami hihetetlennek is tűnhet ez pusztán azt jelenti, hogy ebben a terápiás közegben ez a mód az ahogy kapcsolatot tud teremteni valamilyen élménnyel és ez valószínűleg egyben jellemzi azt, ahogyan saját életében megküzd egy hasonló helyzettel. Amikor egy kliens sűrűn rázza a fejét és mégis azt mondja igen, abban nem az a lényeg, hogy melyik az igaz, hanem hogy gyakran ott a szégyen vagy a bűntudat vagy pusztán megjelenik a polaritás aközött amit megél és aközött amit gondol, hogy elvárnak tőle.

A fenti absztrakt a 11. Pszichoterápia konferencián elhangzott kerekasztalbeszélgetéshez készült.

Bozsogi Dia – Meg lehet mondani, hogyan legyünk boldogok -részlet (2014.11.07)

A Gestalt alternatív pszichoterápiás irányzatként van jelen szerte a világon – magyarázza Bozsogi Dia Gestalt-terapeuta, a Magyar Gestalt Egyesület elnökhelyettese –, amelyet Fritz és Laura Perls, illetve Paul Goodman számos forrást (fenomenológia, egszisztencializmus, Gestalt-pszichológia, pszichoanalízis, mezőelmélet, zen-buddhizmus) felhasználva alkotott meg a 20. század derekán. A felsorolásból is kitűnik, hogy a Gestalt-terápiának csak az egyik eleme a talán ismertebb Gestalt-pszichológia (alaklélektan), ami az észleléssel foglalkozott az 1920-as években Németországban.

A Gestalt-terápia abban segít az embereknek, hogy gazdagabb és élvezetesebb életet éljenek, tisztábban lássák a helyzetüket, felfedezzék lehetőségeiket, és felelősséget vállaljanak azért, hogy ezekkel a lehetőségekkel éljenek is – azaz felelősséget vállaljanak a boldogságukért. Fókuszában az itt-és-most megélt tapasztalat áll – tiszteletben tartva azt, hogy ahányan vagyunk, annyiféle valóságot élünk meg. A terapeuta nem objektív szakértőként vesz részt a folyamatban: a terápia fontos eleme a terapeuta-páciens között kialakult kapcsolat, ami ebben a kapcsolatban megjelenik, és az a folyamat, ahogyan ezt közösen létrehozzák. A hagyományos terápiáktól abban is különbözik, hogy a hangsúly nem (csak) a verbalitáson van, dolgozik a testtel, mozgással, úgynevezett „kísérletekkel”, azaz nem csak beszélünk róla, hanem ki is próbáljuk, meg is éljük itt-és-most. A páciens által hozott témákra nem betegségként vagy megoldandó problémaként tekint, hanem jelenségként, és azt keresi, hogyan vesznek részt a rendszer különböző elemei ennek a jelenségnek a létrejöttében – tehát nemcsak az egyént vizsgálja, hanem rendszerszemléletben gondolkodik.

A teljes cikket itt olvashatjátok.

Tudod, ki vagy valójában? részlet (2012.07.06)

Megtanulhatjuk, miként hozzuk összhangba gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket, ha a Gestalt-irányzatot hívjuk segítségül. Így tudatosíthatjuk erősségeinket, élesebben láthatjuk akadályainkat, és búcsút inthetünk álarcainknak.

A Gestalt-pszichológia – a régi lélektani felfogásokkal ellentétben – nem választja szét az emberi viselkedés lelki és testi oldalát, úgy veszi, hogy a gondolatok és a cselekvések ugyanabból az „anyagból” fakadnak. A terápia során nem arra helyeződik a hangsúly, amit a kliens/csoporttag mond, hanem arra, mit tesz az adott helyzetben. A terapeuta és a csoporttagok visszajelzései segíthetnek fantáziáink és viselkedésünk megértésében. De az analitikus pszichoterápiával ellentétben ide nem a múltban való elmélyüléssel, hanem a jelen megtapasztalásával jutunk el. Ahogy Arnold Beisser, a Gestalt-terápia egyik alapítója fogalmazott: „A »változás« akkor következik be, amikor valaki azzá válik, ami, és nem amikor az próbál lenni, ami igazán nem ő.”

Valóságok találkozása

Fritz Perls, a módszer kidolgozója szerint a gondolkodás nem más, mint elnémított beszéd. Általában azért alkotunk mondatokat, hogy hassunk másokra, és csak ritkán beszélünk azért, hogy kiadjuk önmagunkat. Gyakran maszkot viselünk, például egy mosoly mögé rejtjük a valódi érzéseinket. Mindezt tudatosítanunk kell ahhoz, hogy változtatni tudjunk. „Időbe telik, amíg ráeszmélünk, hogy amit a másikban látunk, az nem biztos, hogy benne van – világosít fel Mondok Árpád csoportvezető, a Magyar Gestalt Egyesület tagja. – Amíg ezeket a különbségtételeket nem tapasztaljuk meg, nehéz lesz egységre találnunk önmagunkban. A Gestalt-módszerrel megtanulhatjuk, hogyan hozzuk összhangba gondolatainkat, érzéseinket és tevékenységeinket, és miként terjesszük ki mindezt a hétköznapokra. Azt az utat érdemes járni, amiről bebizonyosodott, hogy egyensúlyt hoz számodra – folytatja szakértőnk. – Az eljárás lényege az együtt tapasztalás. Megeshet például, hogy egy találkozás – érhetetlen módon – félelemmel tölt el. A te döntésed, mit kezdesz ezzel. Érdemes átgondolnod, vajon már előtte benned volt-e ez az érzés, esetleg attól jelent meg, ami közöttetek történt, vagy az a másik személy emlékeztet valakire? A terápia során mindezeket a kérdéseket megfogalmazhatjuk, kimondhatjuk. Közben az is kiderülhet, hogy nem is bennünk lakozik a félelem, hanem a másikban. A csoporttagok ennek a jelenségnek a szemlélőiként közvetíthetik az érzéseiket. Nagyon beszédesek a mozgásos feladatok is. Árulkodó, ki hogyan lép kapcsolatba a többiekkel. Ami pedig már a felszínre tör, arra rá lehet nézni, rá lehet kérdezni: Látod-e, hogy ha nem lépsz, sosem kerülsz kapcsolatba? Látod-e, hogy sosem nézel a többiek szemébe?………

A teljes cikket itt olvashatod

Mondok Árpád : A Gestalt-terápia szerepe a traumafeldolgozásban (2014.11.08)

Gestalt-terapeutaként megtapasztaltam, hogy az igazi változás akkor történik meg amikor megélem, hogy ki vagyok egy helyzetben igazán. Egy trauma élményének egyik csapdája pont ez. Valami történik, amely számomra elfogadhatatlan, félelmetes, rossz vagy csak annyira erős a kettőség, hogy segítség kéne, hogy megbirkózzak vele.
Körülnézek és nincs segítség, hát bezáródom az élménnyel, hogy túléljek. Magamba zárom az élményt, összeolvadok a tapasztalással: nincs segítség, nem tudom megélni önmagam teljességét, mert az elviselhetetlen. Az eredmény, izoláció vagy éppen az összeolvadás iránti olthatatlan vágy vagy épp ezektől való félelem, túlélő üzemmód ez, amely döntően befolyásolhatja az emberi kapcsolatokat. Van előtte és utána, a közben folyamatának teljessége kimondhatatlan, megélhetetlen. A traumatizált embernek szinte egész lényét jellemzi ez, mint egy mag kerülgeti vagy éppen kergeti az élmény lényegét. És ez gyakran csapdává válhat. Nem megyek közel mert félelmetes, a menekülés a megszokott. A terápiában biztonságos vészhelyzetet teremtve, amelyben a megszokott érzékelés megváltozik, másképp láthatjuk magunkat és kapcsolódhatunk. A Transztáncban és a Watsuban megszűnik a tér biztonságos érzékelésének képessége és a látás és az agy mint
legfontosabb érzékszervünk elveszti megszokott irányító funkcióját és közelebb kerülünk elfojtott tudattartalmainkhoz. Megváltozik a kapcsolódás: a transztáncban az izoláció, míg a watsuban az összeolvadás az alapja a megélésnek. És ezek megérintik a traumás
élmény folyamatát. A kapcsolódás mindig változik és ezeknek a katartikus élményeknek a feldolgozása a Gestalt-terápia szemléletével lehetőséget ad arra, hogy a kliens saját meglevő kreativitását, művészi erejét felhasználva, szabadabban kapcsolódjon és felismeréseit
integrálja a hétköznapokba.

dr. Stefany-Tóth Judit: Ez az egyik legdinamikusabban fejlődő szakma itthon (2016.05.14)

Egyre népszerűbb a coaching a magasan kvalifikált nők körében. Ez derül ki a Magyarországi Coach-Szervezetek Szövetsége, mint a legnagyobb, coach szervezeteket tömörítő hazai szervezet által végzett átfogó kutatás anyagából.

A nők körében népszerűbb

Az utóbbi tíz év egyik legdinamikusabban fejlődő foglalkozása Magyországon a coach szakma. Eddig keveset tudtunk azonban arról, hogy kikből is válnak a coachok és kik veszik igénybe leginkább ezt a szolgáltatást. Ennek járt utána tavaly a Coach-Szervezetek Szövetsége egy 800 fős, coach szakemberekkel végzett országos kutatásban, melyről a Szövetség az április 28-án tartott rendezvényén számolt be.

Átlagban az ügyfelek 57%-a nő. A legtöbb ügyfél a 36-45 éves korosztályból kerül ki.

A kutatás egyik meglepő eredménye, hogy a nők többet veszik igénybe coach segítségét problémáik megoldásában, mint a férfiak – mondta a prezentációjában Baska Judit a Szövetség elnöke. A coachingot igénybe vevő nők elsősorban a felső – és középvezetők illetve cégtulajdonosok köréből kerülnek ki.

Úgy tűnik tehát, hogy mi, nők élen járunk abban, hogy fejlesszük magunkat, és egyre több azoknak a magasan kvalifikált nőknek a száma, akik időt, pénzt és energiát áldoznak a fejlődésükre.

A teljes cikk itt olvasható.

 

 

dr. Stefany-Tóth Judit: Mindenki képes rá, de nem mindenki tudja magáról (2016.03.06)

A siker pszichológiájáról és a sikeres nők titkairól beszélgetünk dr Malatinszky Toth Judittal, aki ügyvédi karrierjét követően, 14 évvel ezelőtt váltott és kezdett a pszichológia társtudományaival foglalkozni. Ma saját tanácsadó cégét vezeti és szupervizorként, Gestalt szemléletű személyiségfejlesztő tanácsadóként dolgozik cégvezetőkkel és magánemberekkel – az utóbbi időben egyre több nővel.

Mit jelent ma sikeres nőnek lenni?

Ha egy tőmondattal kellene válaszolnom erre a kérésre, akkor azt mondanám, hogy tudatosságot és kemény munkát. Persze nem szeretném ennyire leegyszerűsíteni a kérdést.

100 éve még kuriózum volt ha egy nő kitűnt valamiben és kilépett a hírnév világába, ma már egyre több nő tölt be vezető szerepet nagyvállatoknál, a politikában, a mediában, szerez széles körben befolyást és mondhatja el magáról, hogy sikeres. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ma könnyebb lenne a sikert elérni, mint régen. Sőt!

A „sikeres nő” fogalma mindig is misztikus érzetet keltett bennünk, nőkben. Irigyelt és csodált képességeket és készségeket tulajdonítottunk azon társainknak, akik nőként igazán sikeressé váltak.

Read more

Elég egy elcseszett minta, és máris magunk keressük a szenvedést (2014.12.13)

….részlet..

Dr. Malatinszky Judit Gestalt terapeuta, coach és diplomás szupervízor szerint a klienssel először azt érdemes kideríteni, hogy mi az áldozati lét haszna, milyen előnyökkel jár ez az ő életében. Az ember ugyanis alapvetően egy önfenntartó, önszabályozó rendszer a túlélés érdekében, tehát ha valamit nagyon sokat és jól csinál, annak bizonyosan meg van az értelme és a haszna a rendszer egésze szempontjából. Különben nem kötelezte volna el magát emellett.

Nem könnyű ez az első lépés, sőt kifejezetten nehéz azt belátni, hogy valami, ami ellen folyamatosan harcolunk vagy ami miatt folyamatosan szenvedünk és panaszkodunk, az valamiképpen haszonnal (is) jár a számunkra, elég nehéz. Ha azonban ez az első lépés megvan és az ügyfél számára kiderül, hogy az áldozat szerep haszonnal is jár számára (hiszen ebbe kapaszkodva nem kell felelősséget vállalnia dolgokért, nem kell kreatívan és cselekvően részt venni az életében, nyugodtan lehet gyenge és elesett vagy akár passzív), akkor elindulhat az önmegismerés útján.

Felismerheti, hogy önmagában hordozza a gyenge és kiszolgáltatott, panaszkodó, gyáva, esetleg lusta, ugyanakkor megfelelni akaró énjét, aki titokban tiszteli irányítóját és vágyik, arra, hogy teljesítse követeléseit. Ha ezen a lépésen is túljut, akkor megnyílik a kapu a polaritásokkal való munka irányába. Annak belátása, hogy minden tulajdonságunk polaritás párja is megtalálható bennünk, óriási előrelépést hozhat a kliens életében. Hogy ez mit jelent? Hát azt, hogy a felelősséget nem vállaló, hárító, passzív szerepet gyakorlóknál épp a tulajdonságok ellentettje (tehát a független, cselekvő, kreatív tevőleges és irányító én) is rendelékezésre áll és csak az kliens döntésén múlik, hogy akar-e élni ezzel a lehetőséggel.

Az eredeti cikk itt olvasható.

dr. Stefany-Tóth Judit – Alkotó kreatív mező megtapasztalása(2014.04.16)

Egy jól sikerült, inspiratív rendezvény nemcsak a résztvevők számára jelent örömteli eseményt, hanem kedvet csinál a résztvevőknek ahhoz, hogy a soron következőn ők maguk is előadóként vegyenek részt. Dr. Malatinszky Judit is a tavalyi, úttörő rendezvényen gondolta először azt, hogy az idei Coaching Campre azokat a szakmai meggyőződéseket, gondolatokat, tapasztalatokat, amelyek a leginkább foglalkoztatják. Vezetőedzőként többek között a coach önreflexióival, a saját érzelmei kezelésével való munkát mutatja be a workshopján.

„Tavaly nyáron résztvevőként ott voltam a Coaching Campen és láttam, hogy milyen színvonalas és szakmailag élvezetes rendezvény zajlott” – kezdte bemutatkozóját a vezetőedző.  Még ott az esemény ideje alatt kedvet kapott ahhoz, hogy a második Coaching Camp-en, ezen a rangos szakmai konferencián beszéljen arról a módszertani eszközről, amely a szakmai személyiségfejlesztés „világában” nagyon közel áll Malatinszky Judit személyiségéhez. Ez pedig a szupervízió.

Mivel Judit szakmai élete első szakaszában, körülbelül 8 évvel ezelőttig  ügyvédként dolgozott,  jelenleg pedig elsősorban coachként és terapeutaként működik, ismeri, hogy milyen nehézségekkel küzdenek az egyéni kliensekkel foglalkozó tanácsadók. Szakmai elakadásaik, dilemmáik, magányosságuk nem jelent újdonságot a coach szakember előtt.

Éppen ezért Malatinszky Judit a missziójának tekinti, hogy a szupervíziót meghonosítsa  a coachok világában is.  A szakember szerint a szupervízió célja, hogy a résztvevők – az esetfeldolgozás során átélt önreflexión és a szupervizor reflexióin keresztül – ki tudjanak lépni önmaguk történéseiből és azokra egy külső nézőpontból rátekintve meglássák saját maguk és mások működési mechanizmusát, feldolgozzák és megértsék azokat.

A Coaching Campre egy workshoppal készül Judit, melynek során ezeket az önreflexiós helyzeteteket, a speciális kreatív mező munkáját esetfeldolgozással hozza közel az érdeklődő szakemberek számára.

Az eredeti cikk itt jelent meg.

dr. Stefany-Tóth Judit – Fehér holló (részlet) (2013.05.23)

Néhány évvel ezelőtt, egy merész döntést követően praxisát a coachinggal váltotta fel, s ma azon kevesek közé tartozik, akit coachként az ügyvédek is megtiszteltek bizalmukkal.

Malatinszky Judit: Életünk során gyakran nagyon hasonló problémákkal találkozunk és ezeket ugyanazokkal az eszközökkel próbáljuk megoldani. Mivel mindegyiket jól ismerjük és mindegyikkel kapcsolatban van már egy saját, bevált verziónk, ezért gyakran lehet az az érzésünk, mintha egy körforgalomban járnánk. Néha azonban szükségünk van arra, hogy kiléphessünk ebből és új utakat, új megoldásokat találjunk, ám legtöbbször fogalmunk sincsen, hogy ezek az új utak a körforgalom melyik pontjáról indulnak. Ilyenkor arra van szükségünk, hogy védett környezetben egy külső szemlélő, egy másik, külső szempár segítségével kívülről, felülről láthassunk rá saját körforgalmunkra. Ebből a szemszögből könnyebben észervehetőek a kijáratok. Ez a külső szem, külső szempont a coach – adja meg mindjárt beszélgetésünk elején szakmai credoját dr. Malatinszky Judit.

Hogyan és miért lesz „külső szemponttá”, tanácsadóvá egy ügyvéd? A mi külső szemszögünkből tekintve hatalmas távolságot látunk a két tevénység között…

Az áttérés az ügyvédi pályáról erre a pályára valóban jelentős változás, de korántsem akkora, mint amilyennek látszik. Az ügyvédi munka ugyanis valójában szintén segítő foglalkozás, csak egy kicsit másképpen, mint a mostani tevékenységem. Nagyon sok a párhuzam az ügyvéd (segítő) és kliens kapcsolatában, igen hasonlóak a munkafázisok is az első interjútól a kontaktuskötésen át a folyamat lezárásáig tartó szakaszig. Mindkét esetben a szakember és kliense zárt lélektani térben dolgozik, amelynek alappillére a bizalom és a titoktartás, továbbá mindkét munkafolyamat során azonos az ügyvéd és a coach által tanúsított vagy optimálisan tanúsítandó attitűd, az ügyfél melletti lojalitás és az elfogadás is.

Személyes indokaim között pedig a legerősebben az motivált, hogy másfél évtizedes ügyvédi munkám során rendre azzal szembesültem, a hozzám forduló ügyfelek jogi problémái mögött minden esetben megoldatlan, fájdalmas emberi gondok húzódnak meg. Ezek súlyosan terhelik az ügyfelet, aki szeretné azokat letenni, s ehhez mástól (tőlem) vár segítséget, megoldást, olykor csupán annyit, hogy valaki (az ügyvéd) megkönnyítse számára e terhek viselését. Különösen igaz ez a vagyoni, családjogi, öröklési esetekre. Ezek a problémák így átterhelődnek az ügyvédre, ez szinte kivédhetetlen. Különösen válásokkal, örökléssel, gyerekekkel kapcsolatos ügyek esetében fordul elő, hogy az ügyvéd az ügyfelek fájdalmát is magára veszi, és nem tud tőle a saját családja körében „megszabadulni”: akták nélkül is hazaviszi a munkát. Ez a folyamat könnyen fásultsághoz, kiégéshez (burn out-jelenséghez) vagy akár pszichoszomatikus megbetegedésekhez is vezethet.

Magam is hosszú, megoldáskereső folyamat során értettem meg, hogy ami nekem probléma, mások számára is az lehet, s kis túlzással persze, de már csak azt vettem észre, hogy gyakorlatilag ezzel foglalkozom.

S mivel nem kevés időt töltöttem ezen a pályán és magam is átéltem sok nehézséget, jól tudom, mennyi túlhajszolt, vegetatív és szomatikus problémákkal küzdő kollégám dolgozik az ügyvédi pályán. Valószínűleg sokan vannak köztük olyanok, akikben felmerül a vágy arra, hogy csökkentsék a napi munka során felügyelmlett stresszt vagy növeljék a saját hatékonyságukat, de nem jutnak el odáig, hogy nyíltan megfogalmazhassák az igényüket.

Leegyszerűsítve, nem tudják, hogy mit kellene, lehetne tenniük, ezért meg sem próbálják?

Igen, így valahogy. Korábbi, ügyvédekkel folytatott coaching folyamatok végeztével mindig kértem az ebben résztvevő klienseimtől visszajelzést, többek között arról is, hogy véleményük szerint hasznos volt-e nekik a folyamat, illetve szerintük mennyire lenne hasznos általában a coaching az ügyvédek számára. Kivétel nélkül mindegyiküknek nagyon pozitív volt a véleménye, visszajelzéseik szerint nekik személy szerint nagyon sokat adott és egyetértettek abban is, hogy más kollégáknak is hasznos lehet. Kétségeik a tekintetben voltak csupán, hogy az ügyvédek vajon felismerik-e, hogy szükségük van coachingra, külső lökésre az előrehaladáshoz? Szakmai szerepe szerint ugyanis általában az ügyvéd az, aki mindent megold, akihez mások segítségért folyamodnak. Ő a megoldás a problémákra, ezért van egyfajta „omnipotens”-tudata is. Ezt az attitűdöt nagyon nehéz az irodában hagyni. Legtöbben akkor is így működnek, ha kilépnek az ajtón és hazaindulnak. Rendkívül nehéz elkülöníteni a szakmai ént a magánemberi éntől, hiszen az ügyfelek sem kizárólag lecsupaszított jogi problémákkal keresik fel őt, hanem magánéleti helyzetekből fakadó konfliktusokkal, amelyeket már nem tudnak megoldani. Pedig amikor az ügyvéd kilép az irodából, „mindennapi emberré” válik, és ugyanúgy terhelik őt is a saját magánéleti problémái, mint az ügyfeleit.

Az alapvető kérdés tehát az ügyvédi coachingot illetően az, amit az én ügyfeleim is megfogalmaztak: vajon a kollégák felismerik-e, elismerik-e, hogy adott esetben elfogadhatnak külső szempontokat, külső támaszt is a helyzetek kezeléséhez?

Tapasztalatom szerint azonban az ügyvédek úgy érzik, minden problémát egyedül kell megoldaniuk – s idővel azonosulnak is ezzel az omnipotens szakmai szereppel. Ez nem meglepő, hiszen ügyfeleik épp azért keresik fel őket, mert remélik, ügyvédjük minden tudás birtokában van ahhoz, hogy gondjaikat megoldja, terheiket levegye a vállukról. Aki pedig a „mindenttudás birtokában” van, nyilván azt is tudja, hogy mihez kezdjen a saját nehézségeivel és korlátaival – tehát nincs, és nem is lehet szüksége külső megerősítésre. Ez bizony hatalmas tévedés!

A munkám során kapott visszajelzések alapján állíthatom, hogy az ügyvédek, jogászok jelentős részének lenne igénye és szüksége is a coachingra, csak nem tudják, mit keresnek és hol kaphatnák meg.

Az első alkalmakkor neked, a coachnak hogyan sikerült áttörnöd az elutasítás falát?

Nem érzékeltem ilyet. Nyilván hozzájárul ehhez az is, hogy közel két évtizedet töltöttem az ügyvédi pályán, jól ismerem a szakmát, azaz falon belül vagyok én is. Eleinte, az első üléseken érezhető volt ugyan egy kis tartózkodás, kétség és szkepticizmus, de elég gyorsan, már a második alkalommal ráéreztek a partnereim arra, hogy milyen sokat profitálhatnak ebből a helyzetből.

Mennyit segít a szakmai hozzáértésed az ügyvédi coaching során?

A coaching egyik alaptétele, hogy nem kell ahhoz terepkompetenciával rendelkeznie a coachnak, hogy sikeresen dolgozhasson, sőt! „Szakmailag érintetlen”, külső szemlélőként sokszor könnyebben tudja hozzásegíteni ügyfelét a problémája megoldásához, ha nincs beragadva ugyanabba a körbe, amelyben ügyfele is egy helyben toporog. Ugyanakkor az ügyvédi munka specialitása miatt én nagy segítségnek érzem a saját jogászi múltamat. Könnyebben és gyorsabban el tudnak fogadni a kollégák, mert feltételezik hogy én pontosan értem, amit az adott probléma kapcsán mondanak. Ez a helyzet nagyon megkönnyíti a munkámat, és ők is jobban bíztuk bennem.

dr. Bakó Krisztina és dr. Blaski Judit

A teljes cikk itt olvasható

Idő van – Pszichoterápia konferencia (2016.05.06-07)

Ez a második év, amikor jelen van a Gestalt szemlélet, nem csak látogatóként, de résztvevőként, előadóként is.

A Pszichoterápia folyóirat (amelynek szerkesztőbizottsági tagja Erős Ila, alapító tagunk) 12. éves konferenciája ez a szakma különböző területeinek, irányzatainak találkozási helyeként.  Olyan programokra törekednek, amely sokakat érintő, közös, konfliktusokat is hordozó kérdésekkel foglalkozik, ahol egymással párbeszédben szerepelnek az egyes irányzatok/területek; ahol a gyakorlat a maga problémáival, buktatóival is megjelenik. Az idei főtéma a gyakorlat egyszerre konkrét és szubjektív, elvont kérdését szólítja meg. Mikor mire van idő a terápiában, tanácsadásban? Hogyan viszonylik a módszer, a cél és az idő egymáshoz? Van idő a szakmai reflektálásra? Mikor van itt az ideje egy terápiának, képzésnek, terápiás lépésnek? És a befejezésnek? A szakmai összefogásnak és a szakmai vitának? A változásnak?

Melyik idő? A belső, szubjektív? A külső, szabályozott? Jelen? Múlt? Jövő?

A Gestalt-terápia mint szemlélet, megjelent “Az idői keret, mint terápiás hatótényező. Mit gondolnak erről a különböző terápiás irányzatok” kerekasztalbeszélgetésben, ahol Miklós Barbara-Szomato, Mondok Árpád-Gestalt, Szőnyi Magda-Szimbólum, Szűcs Mónika-Pszichodráma  vett részt. (A kerekasztal moderátora: Deák Zsolt-Jungiánus)

Egy módszertani sokszemközt helyzetben, egy esettanulmányt dolgozott fel, „Hogy ez mennyire fáj!” – Sokszemközt a serdülőkorban maradt felnőtt problematikáról címmel, Csonka Judit-, Mondok Árpád-Gestalt, Milák Piroska-, Tóth Erika- (A moderátor: Kiss Tibor Cece)

A konferencia részletes programja itt olvasható.

Ha Te is szeretnél résztvenni jövőre, akár mint Gestalt-terapeuta vagy coach, az egyesületi összekötő segítségével bekapcsolódhatsz a 2017-es program összeállításába, amelynek módjáról 2016 őszén  a hírlevélben olvashatsz.

Hiszem amit látok – Pszichoterápia konferencia (2015. május 8-9.)

Most először vesz részt a Gestalt szemlélet ezen a konferencián. Ennek kerete, hogy szakegyesületként, mi is delegáltunk egyesületi összekötőt (Mondok Árpád), hogy szempontjaink segítsék a program kialakulását.

Ez a Pszichoterápia folyóirat (amelynek szerkesztőbizottsági tagja Erős Ila, alapító tagunk) 11. konferenciája a szakma különböző területeinek, irányzatainak találkozási helye. Olyan program ez, amely sokakat érintő, közös, konfliktusokat is hordozó kérdésekkel foglalkozik, ahol egymással párbeszédben szerepelnek az egyes irányzatok/területek; ahol a gyakorlat a maga problémáival, buktatóival is megjelenik.

A főtéma a terápiás-tanácsadói munka alaptermészetéből indul ki, ahol a dolgok egyszerre bírnak valóságos és mintha jelleggel. A „mit látok”, „mit hiszek”, „mit nem látok”, „mit nem hiszek” kérdése és szövevényei a szakember és a páciens, kliens szemszögéből egyaránt izgalmasak. A gyakorlatból elágaznak a képzésbe, a szakmai viszonyokba, egészen a szakma önképéig, vélt és valóságos társadalmi beágyazottságáig.

A Gestalt szemlélet, három helyzetben is megjelent.

Mit hiszek a tudattalanról? kerekasztal beszélgetésben (Tornyossy Mária moderálásával, Bokor Judit, Indries Krisztián-Szomato, Mondok Árpád-Gestalt, Ormay Tom, Ormay István, Szautner Erika-Jungiánus). A Gestalt terápia nem egy ember részeit elemzi, hanem a részek kapcsolatát, az egésszel, amelyben adott ember részei, a környezetének hatása annyira fontosak, amennyira azok megjelennek a terápia folyamatában. A tudattalan (nem tudatos) nem adott emberen belül nyer értelmet, hanem hogy adott terápiás folyamatban mi az ami nem válik alakká, nem jelenik meg. Megértve, hogy van ami akkor is ott van, hanem látható, hiszen ahogy változik a terapeuta/kliens kapcsolata vagy akár a kliens kapcsolata a térrel, úgy változik mi kerül elő a háttérből, ha úgytetszik a tudattalanból.

Pinokkió pszichoterápiába jár, módszertani sokszemközt helyzetben (Barcy Magdolna-Családterápiás, Eörsi Dániel, Fekete Karolina, Horváth Klára, Mondok Árpád-Gestalt). A Gestalt absztrakt itt található.

A mókás “záró viadal” két, ütköztetésre kerülő állítása: A látszat csal. A látszat nem csal. (Viadalvezető: Túry Ferenc)

Ha Te is szeretnél résztvenni jövőre, akár mint Gestalt-terapeuta vagy coach, az egyesületi összekötő segítségével bekapcsolódhatsz a 2016-os program összeállításába, amelynek módjáról 2015 őszén  a hírlevélben olvashatsz.

Judit Bence: A Toddler Mommy developing Gestalt Skills – in 10 points (2015.06.03)

I have a one year old son, I’m a toddler mom. In my professional life, I’m an OD consultant, HR specialist and Gestalt therapist. I have the
ambition to intervene in organisations and with people who are facing significant change challenges. In the past year being with my child, I realized how much I’ve improved my skills as a Gestalt practitioner too, here is how.
• Whatever happens, breath – let it be a tantrum or an unexpected late night party, breathing does help tremendously. If I’m not frozen I can be more relaxed and flexible.
• He is different – he has his own world which is soooooo interesting if I’m patient and curious. And it’s not mine.
• Trust the process – whatever is happening at the moment: eventually he will fall asleep or turn around or start to crawl, now is not forever.
• ‘Just’ being there is of big value – a smile, an encouraging word, the time and the space for being together. It’s enough.
• New skills need to be tried out thousand times regardless of success for once or twice or ten times, gravity needs to be checked whenever is possible.
• Logic doesn’t help things happen just because, it’s better to get used to it, asking ‘why’ will just make things less fun. He wakes up early, full stop.
• Cherish the moment – planning is the main source for disappointment and stress. We either get to the appointment on time or not, if at all.
• Development is not linear – one step ahead, then back, then some side steps, then some other interest pops up, then whoknowshat, then maybe one step ahead again. And we grow together.
• Let myself be surprised – experimenting is key: maybe an unexpected reaction becomes the perfect one. Or not.
• Words are overrated – what about the smell of the poo or a hug after waking up!
Now, reflect for a moment: how your parenthood makes you a better Gestalt professional?

Judit cikke az EAGT 28. hírlevelében jelent meg, amit itt találtok: http://www.eagt.org/newsletter/EAGTnews-28_allpages.pdf
Az EAGT, a Gestalt európai szervezete, hírlevélben jelenteti meg a szemlélet képviselőinek tapasztalatait.
A régebbi számokat, az Archives menü alatt a Newsletter almenüben  a Newsletter linkre klikkelve találjátok itt.

Erős Iona: Pszichoterápia folyóirat/21. évf. 3. szám (2013.04.02)

Mindjárt az első cikk mellbevág. A Pszichoterápia olvasásakor gyakran szoktam érezni a „hú, de sokat tud” megfogalmazású érzést, amiben irigységszerű és bosszúságszerű is van. Most viszont Sümeg Szilvia: Szemünk mélye című esettanulmánya azt a mondatot hozta, hogy „hú, de gyönyörű”, a tisztelet hangján. A szerző egy idősebb, alkoholfüggő festőnővel dolgozik Dániában. Tanultam tőle egy eljárást, amelyet nehezen verbalizáló, ám kreatív megoldásra nyitott kliensnél fogok talán kipróbálni. A módszer munkaneve: „ketten rajzolunk”. Annyi személyességgel és természetességgel ír a szerző a munkájáról, saját kételyeiről, hogy élvezet olvasni.

A második cikk, „Pedagógushivatás, személyiségfejlesztés … a pszichodráma módszerével” az juttatta eszembe, hogy nemcsak a pedagógusoknál, hanem a szervezeti tanácsadóknál is tapasztalható a kifáradás, a túlélési küzdelem és a lelkesítő hitet képviselő működés kettőssége. Ahogyan a pedagógusoknál, úgy ebben a szakmában is nehéznek tűnik külső segítség igénybevétele.  A korlátozott erőforrásokat inkább a „gyorsan egy jó technikát” tanfolyamokra fordítják. Mintha sok lenne a gyűjtés, és kevés a rendrakás.

Ebben a tanulmányban megjelenik az a nehézség, amelyet én is gyakran megélek a munkáimban, a tiszta, de nem merev határok teremtése, fenntartása. A pedagóguscsoportokban a szakmai személyiség fejlesztése volt a cél, de érthető módon „a játékok – különösen a protagonista játékok – mély, személyes megérintődést hoztak elő.

Egyetértünk abban, hogy az önmagunkkal foglalkozás a pszichés egészséget segíti.

Ferenczi Sándorról alig tudok valamit. Ő volt az, aki nem volt hajlandó Freuddal együtt visszamenni arra a közkeletű felfogásra, hogy aki gyerekkori erőszakról számol be, az fantáziál, és ezzel magukra hagyni a pácienseket a traumával. A róla szóló cikkből egy tőle származó idézetet írok ide: „… amíg egy páciens eljön egyáltalán a terápiába, addig nem veszett el a remény. … vajon a kudarc oka mindig a páciens ellenállása-e. Nem inkább saját kényelmünk az, mely megvetően ellenáll annak, hogy – még a technikában is –alkalmazkodjon az egyének sajátosságaihoz?” Ez a mondat szerintem a vezetésfejlesztésre  is igaz.

Az érintés-vita lezárult, több irányzat képviselője írta meg az irányzat viszonyulását az érintéshez. A nem-érintés jelent meg legkevésbé, a mintha-érintésnek (ez Tornyossy Mária szerint lehetetlen) is voltak képviselői, a legtöbb hozzászóló (köztük én is) az érintés mellett volt, de változatos célokkal. Vagyis nem lehetséges egységes állásfoglalás. Mondjuk, nekem nem is hiányzik.

Indult viszont egy új vita: „Pszichoterápia sajátos kommunikációs csatornák (VOIP) alkalmazásával”. Ez bár bonyolultan hangzik, arról szól, hogy az interneten keresztül dolgozunk. Egyelőre mindhárom hozzászóló támogatja a távmunkát, Ormay Tom praktikus tanácsai szerint először érdemes személyesen találkozni, és havonta átutaltatni a díjat. Ebben nekem is van tapasztalatom, coachként is, terapeutaként is, ügyfélként is. Az utóbbi a legérdekesebb, mert a szupervízorommal a harmadik ülést már nem tudtuk megtartani, mert valahol nem működött rendesen a skype. Mivel ugyanakkor többekkel kipróbáltam és működött, az volt a feltételezésem – és elég dühös is voltam -, hogy a szupervízorom nem akar velem dolgozni.

Etikai állásfoglalás a homoszexualitással kapcsolatosan, ebből egy mondat: „Nincsen semmilyen tudományos, racionális vagy etikai ok arra, hogy azok az emberek, akik a humán szexualitás széles skáláján másként azonosítják magukat, eltérő kezelésben részesüljenek, mint azok, akik magukat kizárólag heteroszexuálisnak tartják.” British Association for Counselling and Psychotherapy

Ebben a számban számomra a legizgalmasabb az a rész, amelyben öt szakember ismertet egyetlen könyvet: J. J. Nicolosi: Szégyen és kötődésvesztés. A helyreállító terápia gyakorlata. A könyv a férfi tüneti komoszexualitás „helyreállításáról” szól.

Széljegyzet könyvismertetés alapján: az Amerikai Pszichiátriai Társaság éppen negyven éve törölte a homoszexualitást a diagnosztikus kategóriák közül, azaz azóta nem kóros állapotnak, hanem a nemi orientáció természetes variációjának illik tekinteni. Kérdés lehet, hogy miért tartom fontosnak ezt ideírni, és a körülbelüli válaszom az, hogy a szexuális irányultság nem elfogadása karakteres változata a nem-autentikus lét támogatásának

Erős Iona: Pszichoterápia folyóirat/22. évf. 1. szám (2013.08.12)

Az első cikk a meddő párok pszichoterápiás támogatásáról szól (Higi-Süli-Vereczkey: A meddőség labirintusában). Egy félmondat: “az erős negatív emóciókat mutató nők közt 21,4 %-os volt a fogantatási arány (megtermékenyített petesejt beültetése), míg a kevésbé negatív emóciójú csoportban 53, 8 %.” Ennek ellenére kevesen vesznek igénybe pszichoterápiás szolgáltatást, és sokan félbehagyják az in vitro fertilizáció programot még a kívánt gyermek megszületése előtt. Az egész cikk sugallja számomra azt a kultúrát, hogy terápiás segítséget igénybe venni ijesztő és talán szégyenteli is. Egyelőre Magyarországon gyerekcipőben jár az a komplex megközelítés, amely a testi beavatkozások mellett a pszichikai közreműködést is fontosnak tartja, így – a cikk szerint – hiányzik a magyar protokoll. Sürgető a szakmák között és szakmán belüli összefogás, mondják a szerzők, és talán ez nemcsak a meddőséggel kapcsolatos szakmákra igaz.

Száz évvel ezelőtt jött létre az első mozdulatművészeti iskola Magyarországon (Révay Réka: Mozdulatművészet és terápia). Dienes Valéria Isadora Duncan hatására alapította meg az iskolát. Madzsar Alice pedig többek között terhes tornát kezdeményezett 1912-ben! Ezekkel ők kezdeményezték a mozgás felhasználásával történő lélekgyógyítást. Amit most kiemelek a cikkből, az Dienes Valéria elmélete a mozdulatművészet négy “határozmányáról”. Azt kérem, hogy ne úgy olvasd, hogy ez egy idegen művészeti vagy tudományos ág leírása, hanem úgy, hogy a saját szakmádban hogyan tudod ezt értelmezni. A “plasztika” a térbeliség, hogyan használom a teret. A “ritmika” az időbeliség, milyen a tempó. A “dinamika” az erővel gazdálkodásról szól, az izomtónusról. A “szimbolika”, amit ki akarok fejezni, ami belül van, amivel megérintem a “nézőt”. Az jutott eszembe, hogy a tanácsadói, terápiás munkát is le tudja írni, hogan használom a teret, az időt, az erőt, hogy kontaktusba kerüljünk, és valamit együttesen létrehozzunk. Én egy későbbi generációtól, Berczik Sárától tanultam, akkoriban művészi tornának nevezett valamit, és bár a legfőbb túlélési készletem máig a gondolkodásom, de a cikk olvastán jöttem rá, hogy amit abból a tanulásból hozok, a ritmusérzék, a dinamika, az esztétikum tisztelete segít abban, hogy a munkám szép legyen és teljes. Ez hol sikerül, hol nem, de legalább észlelem azt is, ha nem.
Dienes bevezette az “eszmélet” kifejezést az elemzésében. Ahogy olvasom a cikket, eleinte furcsállom és kerülöm. Aztán rájövök, hogy ez szebb szó valami hasonlóra, mint az “alak” a Gestaltban. “… az egyénben az eszméleti állapot a benne élő múltnak talaján növő teremtés együtteséből áll.” A találkozásban történik az “eszméletcsere”. Ő végig a táncról beszél, én végig a munkámra gondolok.
Amit Madzsar Alice a huszadik század első felében kifejlesztett, az ma is újszerű és megszívlelendő. Róla írja a szerző: “Munkássága a gyógytorna területén élt tovább. Művészi elképzeléseinek nem volt közvetlen folytatása.” Ijesztően keményen koppan ez a mondat.

Nagyon szeretem az olyan cikkeket, amelyek egy jelentéktelen apró részlettel foglalkoznak, és ebből kiderül, hogy nem is annyira jelentéktelenek ezek a részletek. Ilyen (Pető-Zana-Rózsa-Kőszeg: Mi történik az előszobában? c. .
tanulmánya. A cikk analitikus szemszögből íródott, de mi, más irányzat szerint dolgozók is tudunk belőle a magunk számára kiemelni. Az előszoba olyan “tér, ahol nagyon sok hasznos információt nyerhetünk vagy veszíthetünk. Ahol erősödhet vagy sérülhet a terápiás kapcsolat.” Emlékszem egy új coaching ügyfelemre, akivel korábban csak egyszer találkoztam, és amikor kiengedtem az előző kliensemet, és felé fordultam, nem jutott eszembe a neve. Láttam rajta a meghökkenést, az ülésünkön aztán rá is kérdeztem. Így szerencsére tudtunk róla beszélni, a mi kapcsolatunk nem sérült tartósan. Azt hiszem, ha úgy tettem volna, mintha minden rendben lenne, akkor sérült volna. A cikkből kiderül, amit sokszor megélhetünk, de aztán vagy feldolgoztuk, vagy nem, hogy néha az előszobában történik az a valami, ami fordulatot hoz a munkában.

Az analitikus szupervízióról, azon belül a II. vh előtti budapesti iskoláról, és jelenleg élő modellekről ír Szőnyi Gábor (Szermélyes terapeuta és szupervizor). Ha ebből mindent kiemelnék, ami megmozgatott, az egy önálló levél lenne, így csak egy érdekesség: az egyik modell szerint a szupervízió feladata, hogy feloldja a belső akadályokat, a vakfoltokat. A másik modell szerint az, hogy alkalmassá tegyen a kompetens, szakmailag-társadalmilag nyilvános munkára. Első ránézésre nekem mindkettő igaz. Azonban a következtetések ellentétesek. Az első modell szerint a jelölt eredeti analitikusa a legalkalmasabb szupervizor, a második modell szerint valaki más, akinek a segítségével a jelölt eljut a szakmai autonómiához. Nem akarok egyértelműen választani, mindkettőnek lehet helye, de ha a másodikra nem kerül sor előbb-utóbb, akkor nekem szól a vészcsengő.

A táv-pszichoterápia vitájában két olyan írás van, amely ennek előnyét hangsúlyozza a személyes találkozással szemben. Az egyik idegtudományi szempontból fogalmazza meg azt, hogy a személyes találkozás és szemkontaktus hiányában csökkenhet a szorongás, és a kontrollfunkciók működése, amitől nőhet a terápiás hatékonyság. A másik írás email-es tanácsadásról számol be, amelyben a levélírók rögtön az első vagy második levélben olyan nyíltan számolnak be súlyos témákról, amilyen nyíltság személyes terápiákon legfeljebb a sokadik találkozón jöhet létre, ha egyáltalán. Másik hatás, hogy míg személyes terápiába 10 emberből csak egy férfi megy, addig online változatba három. Hát, ezek nekem ütős érvek.

Az etikai sorozat e számban leírt esete olyan helyzettel foglalkozik, amikor a kliens titok tartását kéri, és a terapeuta ebbe belemegy, ami aztán “hátráltatja az értelmezést, a reflexió lehetőségét”, és így a rendszer eredményességét. Nem egyszer élem meg, hogy a személyes kapcsolat megtartásának oltárán feláldozzuk a szervezeti eredményességet! Az előző ilyen eset is titokról szólt, ehhez most Tornyossy Mária megnyugtató jogszabályi ismerettel ír hozzászólást. Van, amikor a véleményeket felülírják, és biztonságos keretet nyújtanak a szabályok.

Úgy tűnik, nő a hozzászólások száma, és ezek nem kevésbé érdekesek, mint az eredeti tanulmányok. Így talán gyengül az az állapot, amit Buda Béla úgy fogalmazott meg, hogy “… nagyon sok vitatnivaló lenne, de e helyett inkább “kollúziók”, békés konszenzusok az uralkodók.”

És végül: Egy konferencia egyik előadójáról írta a beszámoló, hogy “az előadás erőssége volt a széles irodalmi áttekintés.” Nem szeretném, ha rólam ilyet írnának, mondjuk nagy veszélye nincs is

Erős Iona: Pszichoterápia folyóirat/22. évf. 3. szám (2013.12.23)

Mélységeket és magasságokat élek meg Vermes Katalin: „Terápiás és testi fordulat a fogyasztói kultúrában: A mozgás- és táncterápia kulturális horizontja” c. tanulmányával. Nagyon érdekel, amit ír, zavar, amikor nem értek egy mondatot, miközben érzem, hogy fontos, amit mond. Amit megértek, az egészen új ablakokat nyit a világra és a saját munkámra. Azt ismerem fel, hogy bár valamelyest tudatában vagyok annak, hogy hogyan változik a világ körülöttünk, és hogy ezeknek a változásoknak, jelenségeknek szükségszerűen meg kell jelenniük az én terápiás és tanácsadói munkámban, ezeket mégsem veszem mindig észre vagy figyelembe. Mintha létrehozhatnék védett zónát, ahova nem hatnak a külvilág borzalmai.

„Freud nem ígért gyógyulást. A pszichoanalízis célja: segíteni az embereket normális boldogtalanságuk elviselésében.” Ez tetszik. Lehet, hogy nem mindig fog tetszeni, de most tetszik. Besokalltam a boldogság-ígérőktől. Ha nem dolgozunk a szorongásokkal és veszteségekkel, akkor a terápiás (tanácsadói) munkánk eszközzé válik a fogyasztói kultúra kezében, amely a boldogság vágyához eszközök és tárgyak végtelenített listáját csatolja – mondja Vermes. A megnyugtató munka egy lesz a kielégülést (hiábavalóan) szolgáló eszközök közül, „közérzetjavító, kompenzáló fogyasztási cikké lényegül.”

Mintha vak vagy szemellenzős lettem volna eddig (valószínűleg voltam is), és most levették a szemellenzőt. Pontosabban kicsit elmozdították. Azért még őrizgetem, jó szolgálatot tesz.

Már annak is örülök, hogy rövid a következő cikk címe. Ennyi: E. esete. Az esetleírás után derül ki, hogy az eset a görög mitológiában szerepel, Echo esetéről van szó, azt követően, hogy Juno megszégyenítette, majd Nárcisz visszautasította. Aztán végigelemzi a Nárcisz-féle nárcizmust és az Echo-féle nárcizmust, szembeállítva egymással ezeket. Ha valaki jót akar olvasni, ezt a cikket mindenképpen érdemes.

Sandlerre hivatkozva írja Endel Talvik, hogy a szégyen az, amikor nem látom olyannak magam, mint amilyennek szeretném látni, illetve szeretném, hogy mások lássanak. Tehát egy magas ideál és meg nem felelés. Megtörténik az, hogy a magas ideált áttesszük valaki másra, és kötődni akarunk hozzá, így vele együtt mindenhatónak érezve magukat.

Érdemes mindannyiunknak, akik másokat tanítunk – értve a tanítást a legszélesebb értelemben – nem elfelejteni, hogy amikor tanítványunk feltesz minket egy talapzatra, és ódákat zeng rólunk, akkor a ránk vetített én-ideáljába szeretett bele – Echo-féle nárcizmus. Ha mi beleragadunk a szerepbe, akkor elveszítjük a kapcsolatot a másikkal – Nárcisz-féle nárcizmus. Ekkor előbb-utóbb bekövetkezik az a pillanat, amikor kiderül, hogy akibe a tanítványunk beleszeretett, az valójában nem mi vagyunk. Csalódik bennünk, mint Jack London a szerelmében, amikor meglátta, hogy az ajkát ugyanúgy megfestette a meggy, mint bárki másét megfestette volna. Ennél nagyobb, bár talán kevésbé fájdalmas gond, az az, hogy ha beleragadunk a – nagyon is csábító – szerepbe, akkor tanítványunk fejlődését nem segítjük elő.

Új vita kezdődik ebben a számban, a gyermekekkel végzett pszichoterápiáról. A vitaindító írója, Horgász Csaba határozottan állítja, hogy az egyéni gyerekterápia kudarcra van ítélve, mert a gyerek csak tünethordozója a család „betegségének”. Ahogy olvasom, egyet is értek vele. Aztán amikor elolvasom a második hozzászólást, finomodik a véleményem. Sarkadi Borbála alapvetően egyetért a vitaindítóval, de azzal finomítja, hogy úgy lehet a különböző szinteken beavatkozni, ha a szülőkre nem mint betegségokozókra tekintünk, hanem szakértőkre, akik elakadtak. Amúgy sem lehet a szülőknél lezárni a rendszert, a gyerekre (is) sokfelől jönnek hatások.

Yalom könyvéről, A terápia ajándékáról beszélget hét terapeuta, hihetetlenül izgalmasan. Mindig szeretem, amikor szakemberek megmutatják magukat, ki tudnak beszélni a szakmaiságuk maszkja mögül. Kiderül, hogy terápiás képzésen nem feltétlenül, de a pszichotikusoktól és a gyerekektől meg lehet tanulni a magad valódiságában jelen lenni, és így „találkozni”, ami egy különleges pillanat. Erről eszembe jut egy tanítványom, aki mondja, hogy kezd rutinból dolgozni. Gondolom, egy adott helyzetben nem száll bele a pillanatba, hanem előhúzza a „megfelelő” mondatot. Ezt meg lehet unni. Ebből a yalomos beszélgetésből még a számomra oly izgalmas unalom téma is előjön, az unalmat úgy definiálva, mint ami megvéd attól, hogy elöntsenek az erős érzelmek.

Erős Iona: Pszichoterápia folyóirat/22. évf. 2. szám (2013.11.25)

A Kényszerbetegek pszichoanalitikus kezelése című cikkben számomra legérdekesebb az a felfogás, amely szerint a kényszer „nem tanult magatartás, hanem ösztöntulajdonságokkal bíró jelenség, melynek van egy normál és van egy patológiás fejlődési útja is.” Én azt gondolnám, hogy inkább mértéke. Ingatag egyensúlyi helyzet, amelyet kóros szabályozás próbál helyreállítani. A saját és a másokról alkotott kép mindenható és büntető, és a valóságot inkább gondolati úton közelíti meg, elkerülve az érzéseket. Valahogy az a gondolat, hogy ez ösztönös, arra utal nekem, hogy egy lépéssel közelebb vagyunk a jó és rossz, egészséges és beteg határainak kevésbé rigid meghúzása felé.

Van egy új modell, aminek szinte viccesen hosszú neve van: bio-pszicho-szocio-spirituális (BPSS) modell. Erről szól a második elméleti tanulmány ebben a számban. A szerzők új paradigmáról beszélnek a gyógyításban, a személyiségfejlődés fogalmát árnyaltabban kezelve, „a személyest meghaladó transzperszonális fejlődési szinttel is foglalkozzunk.” A spiritualitás nem vallás, hanem „valaminek a mély tudása, … amely a személyiség gyarapodását segíti elő. A személyiség alrendszerei között új integráció jön létre, érettebb, integráltabb személyiségstruktúra alakul ki. A modellt terápiában (tegyük hozzá, coachingban is) alkalmazva – a szerzők szerint – „reintegráció valósul meg biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális szinteken.” Ezt nem pontosan értem, de tetszik. Még egy fogalmat próbálnak meg tisztázni, a transzperszonalitásét, miszerint (hogy utálta Bruckner Szigfrid, a fájós fogú oroszlán ezt a szót Lázár Ervin meséjében!) „az egyén és egy magasabb entitás közti kapcsolat. Amikor a személy én-azonossága tágul annyira, hogy magába foglalja az emberiség, élet, psziché vagy kozmosz nagyobb aspektusait is. Ez több értéket és értelmet hoz az egyén életébe”, ami véd és gyarapít. Itt még egy fontos dolgot olvastam, azt, hogy a kirekesztés nem egyeztethető össze a spirituális szemlélettel, ez elég jó jelzés lehet arra, hogy valaki, spiritualitásról beszélve komolyan vehető-e. Függőség és poszt-traumás stressz esetén sikeres a spiritualitás hozzáadása. Hát, ez így elég hülyén hangzik: a spiritualitás hozzáadása.

A következő cikk beilleszkedési zavarokkal küzdő nagyothalló gyerekek  dramatikus csoportjáról szól. Ezeknek a gyerekeknek a feszültségtűrése alacsonyabb, nyelvileg kiszolgáltatottak, frusztráltak, nagy szeretetigényűek. A csoportokkal ezeket célozzák meg: saját hangulat felelősségteljes formálása, szolidaritás terén önnevelés, etikus gondolkodás és bajtársiasság. Hmm … mintha erre szükség lenne máshol is. Ők mindenesetre nyitottak a dramatikus foglalkozásra, itt kiélhetik agressziójukat, aminek terápiás hatása van, és feldolgozhatják konfliktusaikat. Ebben a cikkben egy Alfred Adler hivatkozás hívta magára a figyelmem, amely szerint a viselkedés legkisebb részletéből következtethetünk az egész életstílusra.  Nem tudom, pontosan mire, de hogy a legkisebb részletben az egész megjelenik, ezzel egyetértek, és a személyes és szervezeti munkában fontos tudás. Még egy Adler: a lelki egészséghez elengedhetetlen a szeretet, bizalom, fontosság érzésének triásza.

Az etikai kérdések sorozat ebben a számban nagyon izgalmas. Egy terapeuta ügyfelének testvérével áll össze üzletelni, úgy hogy az üléseken szerzett tudomást az üzletről, és az összeállásról nem szól az ügyfelének. Megint hárman értékelik az esetet, és legnagyobb meglepetésemre ketten felfedeznek etikai vétséget, egy szakember pedig nem, sőt azt írja, „attól tartok, hogy a mai közállapotaink ismeretében nem zárható ki, hogy eljutna etikai eljárásig.” Nem fejti ki, mire gondol. Szerintem súlyos etikai vétség történt.

Erős Iona: Pszichoterápia folyóirat/22. évf. 4. szám (2014.02.03)

Buda Béla volt a Pszichoterápia c. szakmai folyóirat alapítója. 2013. júliusában hetvennégy évesen elhúnyt, az augusztusi számot az ő emlékének szentelték. A tanulmányok az ő írásai, és róla szóló írások is megjelennek ebben a számban.

A neofreudizmusról írt cikkéből részleteket ragadok ki. „Az ún. orális karakter barátságos, társaságot kedvelő, kapni akaró, túlzott optimizmusra vagy pesszimizmusra hajló. Az anális jellem kínosan rendszerető, kötelességtudó, takarékos és makacs. Az érett vagy genitális jellem áldozatkész, alkotó, öntudatos.” Ezek után ki ne szeretne genitális jellem lenni?? Egyszer hallottam egy előadást arról, hogy szervezeteket is lehet így diagnosztizálni. Az én értelmezésemben az orális szervezet a “szeressük egymást, gyermekek!” és közben legyen minél több profitunk, az anális a “rend a lelke mindennek!” és “tudd a kötelességeidet is, nemcsak a jogaidat!”, és most momentán nem jut eszembe genitális jellemű szervezet, kísérlet ebbe az irányba igen. Mindazonáltal továbbra is furcsák nekem ezek a jelzők, bár az analitikusoknál teljesen természetesen hatnak.

„Freud szerint az egészséges és beteg lelki működése között nem minőségi, hanem csak fokozati különbségek vannak, a beteg lelkében ugyanazok az erők dolgoznak, mint az egészségesben, csak kóros arányokban.” Azt hiszem, akik rendben lévőnek akarják magukat gondolni, azok nem szeretnek arra gondolni, hogy ugyanazok a rossz erők bennük is megvannak, mint azokban, akikre úgy tekintenek, hogy nincsenek rendben. A Gestalt ennél is tovább megy, nem az embert diagnosztizálja, hanem valamely helyzetet, eseményt – vagy magát a rendszert (legalábbis én).

„Az átalakulás korában a neurózis a szabály, a lelki egészség kivétel.” mondja Franz Alexander, merthogy a nagy átalakulásokkor a kultúra normái és értékrendszerei lassan alkalmazkodnak, és ez az egyénben szorongással, bizonytalansággal jár. Karen Horney felfogásában ez úgy jelent meg, hogy míg az amerikai társadalom a versengést, és kíméletlen sikerre törekvés, addig a vallás és a személyes kapcsolatok a szeretetet, szerénységet, engedékenységet várják el. Azt hiszem, ezek a körülmények már elég okot szolgáltatnak arra, hogy neurotikusok legyünk.  Horney azért is jön be nekem, mert rövid és nem múltba tekintő, aktív, pl. tanácsadással tűzdelt munkát folytatott.

Buda annyira a beszélgetős terápia híve volt, hogy placebót is kitalált azon betegek számára, akik ragaszkodtak testi tüneteikhez. A tünetek „gyógyszeres” enyhítésével tudott – nem mindig – hozzáférni a páciens lelkéhez.

1986-ban ír Morenoról, aki inkább gyakorlatán és azokról szóló írásain keresztül, semmint tudományos közlemények révén, de szemléletváltást indított el a pszichoterápiában. Ez pl. abban nyilvánult meg, hogy konfrontatív volt, szemben a megszokott passzív, nondirektív terapeuta működéssel szemben, és az akció katarzisát kínálta fel a szavakéval szemben. Társadalomjobbító volt, talán ezzel függ az is össze, hogy nem bánta, ha sokféleképpen használják módszerét. Buda szerint ezzel katalizátora az iskolahatárok fokozatos megszűnésének.

Van ebben a közel 20 évvel ezelőtti tanulmányban Budának olyan állásfoglalása, amely máig aktuális, arra vonatkozóan, hogy a pszichológiai „vadhajtások” terjedését érdemes szakértelemmel támogatni, és nem elzárkózni, mert ezek az ön-megértés és –gyógyítás nélkülözhetetlen jelenségei. Ezt már Yalomnál is olvastam, ehhez képest nálunk új keresztes háború indul mostanában a nem kanonizált (és azok tömegével vannak) szakértők ellen. Keveredik a hivatalos tanultság/professzionalizmus és minőség fogalma.

A könyvismertetésekből Ernesto Spinelli: Demystifying Therapy c. könyvének ismertetéséből néhány mondat: „a jelenlegi pszichoterápiás ideológiák … misztifikálják a terápiát, …(ez) a hatalom eszköze. … A segítés, támogatás, tanácsadás, counselling és a pszichoterápia között folyamatos az átmenet. … A képzés elsősorban az intézményes, a piaci érdekeket szolgálja. … a képzéssel biztosított professzionalizmus a terápiás kapcsolatban hatalmat biztosít. E hatalom csábít a visszaélésre.” Ennyi.

Önéletírásában Buda abba a korosztályba tartozónak tekinti magát, amely „nehezen alakította ki önazonosságát.”. “Nem lehetett magyarságunk, nemcsak a proklamált internacionalizmus miatt, de azért sem, mert elvesztettük nemzettestünk jelentős részének zsidóságát és svábságát.”

Buda némelyik régi írása máig vállalható, némelyik kevésbé. Ez felveti nekem a kérdést, hogy hogyan lehet az utókornak átörökíteni magunkat, és most ott tartok, hogy van, akinek a neve elhalványul idővel, de nevesített vagy nem nevesített lenyomata megmarad. Beépült a kollégák, tanítványok tudásába, lelkébe. Buda Béla hatása a katalizátoré. Megindított és fenntartott folyamatokat, anélkül, hogy feloldódott volna bennük.

Erős Iona: Pszichoterápia folyóirat/23. évf. 3. szám (2014.07.17)

A szerkesztő előszavából idézek: „A segítő szakma akkor tekinthető működőképes rendszernek, ha a közös érdekek kapcsán meg tudja határozni önmagát, ápolja értékeit, határokat tud húzni, az innovációt elősegítő … sémákat használ, és újra tudja értelmezni a hatalmat, kitermelve a hiteles tekintélyt. Felismeri, hogy mikor kell újrafogalmazni a szabályokat, átadni a felelősségeket, tisztségeket. A sebezhetőség felerősödik, ha a változás szelét anarchiának titulálja, nem hallja meg a potenciális utánpótlás igényeit, ha békeidőben nem fog össze.” No comment.

A „Család és betegség” című, eredetileg a Valóságban 1981-ben megjelent cikk ragadott magával. Skizofréniás és pszichoszomatikus betegségben szenvedő gyerekek kapcsán mutatja be, hogy a gyerek betegsége hogyan következménye a rosszul működő rendszernek, időnként hogyan áldozza fel magát a gyerek (a legérzékenyebb egyén) az egyensúly fenntartása érdekében. Amely rendszerben ellentmondásos üzenetek áramlanak, pl. bántás közben a szeretet szót használják, és nem lehet beszélni a kommunikáció ellentmondásosságáról, és elhagyni sem lehet a rendszert, ilyenkor logikus választás a másnak lenni, mint aki, máshol lenni, mint ahol, vagyis szkizofrénnek lenni. Az már az én megjegyzésem, hogy nem családi rendszerben kevésbé súlyos a következmény (mert akármilyen nehéz, de könnyebb kilépni belőle, mint a családból a gyereknek), de igaz, hogy abban a rendszerben, ahol az élmények és a szavak ellentmondanak egymásnak, ott a rendszer tagjai kevéssé tudhatják, hogy kik is ők, hol is vannak a rendszerben, mit is gondoljanak a rendszer egészéről.

Ahol a konfliktuskerülő kommunikáció jellemző, ott logikus választás a pszichoszomatikus betegség, amely a figyelmet elvonja a konfliktusról. Ismét: nem családi rendszerben megoldás lehet betegség, vagy a konfliktus más rendszer felé irányítása, vagy a rendszerben a fekete bárány megtalálása, és az ellentétek felé összpontosítása.

„A rendszer erősebb, mint az egyén, ezért a rendszerbe kell beavatkozni. … A cél a rendszer szabályainak, struktúrájának és kommunikációs sémáinak megváltoztatása.” – mondja a családterapeuta.

Az előző számban kezdődött a tegeződjünk vagy magázódjunk kérdésű sorozat. A kérdés a határok, a megszokás és a bizalom mentén érdekes. Kérdés, hogy nagyobb bizalom ébreszthető-e tegeződve (szerintem nem ezen múlik), illetve hogyan lehet határokat tartani (többnyire akár tegeződve, akár magázódva). Az előző számban Justin Móni önreflexiója volt érdekes, amelyben inkább dilemmák fogalmazódnak meg, némi határozatlan határozottsággal, mint pl. annak kapcsán, hogy a hajléktalan ügyfeleivel mindig magázódik. Ebben a számban éppen az ellenkezője, a nagyon határozott Törzsök-Sonnevend Mária írása érdekelt, aki óvodás kortól serdülőkig foglalkozik gyerekekkel, és nagyon tiszta határai vannak, hogy melyik korosztállyal hogyan beszél, illetve ők hogyan beszélhetnek hozzá. 15 éves kortól a kölcsönös magázást javasolja, és abba sem megy bele, hogy a szülőkkel tegeződjön. Lehet, hogy merevnek tűnnek a határok, de valószínűleg szükség van a határok tisztaságára és következetességére. Tornyossy Mária szakmai érveket mond véleményéhez, kevéssé személyes. A szülővel való tegeződést ő sem javasolja, azt fejezi ki, hogy a terapeuta közelebb van a szülőkhöz, mint a kamaszhoz magához.

Elkezdtem a vita hatására gondolkodni, hogy én mitől tegeződöm vagy magázódom az ügyfeleimmel, mert mindkettő előfordul. Inkább férfiaknál marad meg a magázódás, nőknél valahogy elég gyorsan tegezésbe váltunk. Az egyik férfinél emlékszem, hogy távolságot akartam tartani, túlságosan csábítónak észleltem.

Másik érdekes körkérdés a pszichoterápiás ellátásról szól. A válaszolók szakmai, intézeti vezetők. Az áprilisi és júniusi számot nézem, a januári nincs itt velem. A válaszolók szerint 10-20 %-a vannak a TB által finanszírozottan ellátva azoknak, akiknek szükségük lenne rá. A magánpszichoterápiás ellátás szintjét 20-30 %-ra teszik. Ezek nyomasztón alacsony számok. Az ellátás Budapest központú. Az ellátás színvonalát egyikük nagyon változónak, másikuk jónak minősíti az állami intézményekben, és szélsőségesen különbözőnek a magánszférában. Ő szükségesnek látja „a végzett munka, és a hozzátartozó engedélyek, végzettségek harmonizálását.” Én hozzáteszem: nem országosan, hanem európásan. Arra, hogy egészségügyön kívül legyen-e pszichoterápia, a válasz vagy nem egyértelmű, vagy egyértelmű nem. Hozzám közelebb áll Yalom felfogása, aki inkább kiterjesztené a terápiás hatású co-counsellinget, mint beszorítaná egészségügyi intézményi keretek közé. Magánvéleményem szerint a szakma egészségügyi szolgáltatásba való beszorítása hozzájárul ahhoz, hogy az emberek a pszichoterápiát betegséghez kötik, és ezért nem választják, még ha szükségük is lenne rá. Nem akarnak betegségtudatban élni, és ez tiszteletreméltó.

Írnak a pszichoterápia alulreprezentáltságáról az ellátórendszerben, alacsony presztízséről és arról, hogy a szakmán belüli ellenérdekek, együttműködés-hiány gyengíti a szakma lobbierejét. Erre mondják, hogy a kígyó a farkába harap.

Az etikai sorozat már szinte mulattató. Talán azért is, mert jól tükrözi az előző bekezdés állítását. Az eset: valakik konferencián bemutatnak egy viszonylag újonnan tanult módszertant, ahol az egyik résztvevő zaklatottan kirohan, majd utóbb levelet ír a szakegyesület vezetésének. Onnan bizottságból bizottságba pofozódik az ügy, mindenki védve magát, és dobva tovább a felelősséget. Ez a része még nem annyira mulattató, de az elemzéseket egymás után olvasva már igen. Két felkért reagáló alaposan végigelemzi az eset egyes szereplőinek felelősségét, egyikük gyakorlatilag mindenkit sorba állít és leteremt. Aztán jön Rudas János, és az esetre azt mondja, hogy bakfitty, viszont „az igazi etikai problémák az utótörténetben (vö.: a bizottságok reakciója) halmozódtak, megtűzdelve szakmai-etikai és szervezeti/szerepbéli cukiságokkal.”

Erős Ila: Pszichoterápia folyóirat/23.évf.4. szám (2014.12.01)

Rögtön az első tanulmányban megüt a társadalmi felelősségvállalás és a közjó iránti elkötelezett tevékenység követelménye, amit a pszichológusok etikai kódexe tartalmaz, pontosabb körülírás nélkül, hogy mikor is teljesül ez. Most megnéztem a szervezetfejlesztők etikai kódexét, bizony az is elég szellős. Csodálom azokat az embereket, akik kitalálják, hogy hogyan tegyék ezt, pl. elmennek Borsodba cigánygyerekeknek mesélni. Vagy az a szervezet, amelyik a háború idején Ukrajnába küldött szupervízorokat, hogy megsegítsék a traumával túlterhelt szakembereket.

A tanulmány szerzője, Szabó Mónika környezeti hatás konkrét példájával, a szexizmus kifinomult megújulásával dolgozik. Ebből a legérdekesebb az „ambivalens szexizmus”, amely jóindulatúan dicséri a nőket a hagyományos szerepükben, és amikor ebből kilépnek, akkor már ellenségesen viszonyul hozzájuk, kétségbe vonva a nőiességüket. A cikkből bennem visszhangzó szakmai-etikai kérdés, amely napról napra velünk van, akik emberekkel foglalkozunk, hogy abban segítjük-e őket, hogy belesimuljanak a (pl. szexista) rendszerbe, vagy abban, hogy annak megváltoztatásáért tegyenek. Talán kevesebbet keresnénk, ha következetesen a másodikat tennénk.

Az „Így dolgozunk mi” sorozatban Adrigán Erzsébet: „Ki ehet a cukorkából?” című esetleírása szórakoztat. Azért szórakoztat, mert nemcsak a hatéves kislánnyal való terápiás óra tartalmát írja le, hanem ezzel párhuzamosan azt is, ami benne zajlott. Annyira kedvesen, őszintén írja le a saját ácsingózását a cukorka iránt, hogy szinte alig veszem észre, hogy valójában arról van szó, hogy hogyan jelenik  meg a kliens külvilágban megélt problémája a négy fal között a terapeuta/tanácsadó – páciens/kliens között. Ezek után izgatottan kezdek a négy kommentár olvasásába. Kicsit előre félek, hogy ezt a jó történetet szét fogják analizálni.

Az első kommentárból az ragad meg, hogy a szerző észreveszi, a kislány úgy alakítja a dolgokat, hogy senki ne nyerjen, és senki ne veszítsen. Micsoda diplomáciai kifinomultság kell ehhez a manőverezéshez! Vége a gyerekkornak. A második kommentárban az a párhuzam fog meg, hogy ahogyan a terapeuta csak akkor tud a kislánnyal teljesen jelen lenni, amikor belátja, hogy nem kaphat a cukorkából, és lemond róla, úgy az anya majd akkor tud a kislány szükségleteire figyelni, amikor el tudja engedni a saját magányossága miatti szorongását. A harmadik és negyedik kommentárban nekem leginkább az lett izgalmas, hogy hogyan ellentétei egymásnak. Az lehúzza, kioktatóan leszólja a terapeuta munkáját, a másik felmagasztalja. A mondanivalójuk tartalma nem is érdekel annyira, mint a nagyon egyértelmű, egymásnak ellentmondó, mégis hasonlóan ítéletes viszonyulásuk.

A szerkesztő úgy vezeti fel a tavaly elhunyt Buda Bélára történő visszaemlékezést a vele egyidős kolléga tollából, hogy személyes hangú. Én nem találtam annyira személyes hangúnak, viszont döbbenetes mennyiségű újító munka leltárja olvasható benne. Nem is tudom, mit emeljek ki, amint valamin megakad a szemem, rögtön ott terem a másik téma, ugyanolyan teret követelve magának. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy a régi írásait olvasva helyrehozhatnám lemaradásomat, hiszen én már mai szemmel olvasnám azokat, és a sok manőverezést, amit az ő idejében folytatni kellhetett a hivatalos és uralkodó felfogás ellenében, nem tudnám értékelni.

Folytatódik a tegezzük vagy magázzuk az ügyfelet sorozat, megint három szakember írja le a saját megközelítését. Ebben van főleg tegezős és főleg magázós is. A magázósok a határok tiszteletben tartását emlegetik. Erről eszembe jut, hogy én főleg tegeződöm, de amikor Izraelben egy város magyar klubjában adok elő, ahol a klubot szervező hölgy a legfiatalabb a maga 85 évével, és ahol mikrofonba kell beszélnem, hogy mindenki hallja, akik mindenféle értelemben a régi Magyarországot idézik, szóval itt nehéz lenne tegeződnöm.

Megjelent egy könyv a melegekről (el kellene olvasni!) ahhoz kapcsolódóan van itt egy „biológiai recenzió”. Azt a számomra új felfogást közli, hogy a heteroszexualitásnak van szerepe a mennyiségi reprodukcióban, a homoszexualitásnak van szerepe a minőségi reprodukcóban, a szociális összetartásban. Nem értek hozzá, de tetszik ez a kissé leegyszerűsítő felfogás.

A „gyermekterápia tekintélye” a májusi konferencián kerekasztal egyik témáját felvázoló cikk csak két oldal, először elhumorizáltam magamban, ahogy olvastam, de aztán amikor azzal a kérdéssel találkoztam benne, hogy az ellátás zavaraiban, alakítgatásaiban, kapacitáshiányában hol van a gyerek, és ki védi az érdekeit, ha még gyermekterápiás egyesület sincsen, akkor elment a kedvem a nevetgéléstől.

Valamiért a daseinanalízisről szóló leírások mindig megragadnak, pedig ki sem tudom mondani a nevét. Most zárásként a Magyar Daseinanalitikai Egyesület napjáról szóló beszámolóból idézek: „Míg Freudnál autonómiánkat, önazonosságunkat az ösztön-én és a felettes-én uralma veszélyezteti (az Én nem úr a saját házában), addig Heideggernél kívülről a nyilvánosság normatív diktatúrája, belülről a menekülés a felelősség elől, ami beszűkíti a szabadságunkat.  … ne veszítsük el magunkat a mindennapi akárki-létben, hanem ismerjük fel választási lehetőségeinket és valódi önmagunkká váljunk

Erős Ila:Pszichoterápia folyóirat/23.évf. 6. szám (2015.05.03)

Ennek a számnak nem minden érdekességéről írok, de két oldalra korlátoztam magam.

Ahogy a címeket és aztán a bevezetőt olvasom, már az izgalmas ez a szám.

Dobossy Anna „Elfelejtett betegek” című tanulmánya súlyos személyiségzavaros betegek és velük napi 10-12 órában dolgozó terapeuták kapcsolatáról szól. „A kapcsolat kulcsa a hitelesség” – írja a szerző.  Már itt, az elején elakadok. Ez a mondat közhelynek is tűnhetne, nekem mégis mintha minden lényeg ebbe a mondatba lenne sűrítve, hiszen minden kapcsolat kulcsa a hitelesség, nemcsak a személyiségzavaros betegekkel való kapcsolaté. Szinte tovább sem mennék, de aztán mégis …

A szerző azokat nevezi elfelejtett betegeknek, akiktől mindenki szeretne megszabadulni, mert romboló a hatásuk. Évekig tartó kórházi kezelésre van szükségük. A helyszín egy pszichoanalitikus alapon, antipszichiátriai alapelvekkel, a normalitás és az elmebetegség közti különbség megkérdőjelezésére épülő intézmény, ahol a betegeket „rezidenseknek”, bentlakóknak nevezik, a velük szinte együttélő gondozó személyzetet facilitátoroknak, az őket segítőket pedig koordinátoroknak. Az emberrel és nem a diagnózissal dolgoznak, az identitástudat és szelf megerősítésén, hogy ne a diagnózis határozza meg az embert.

Az elfeledettek túl sokat csalódtak, ezért visszahúzódnak a pszichés menedékbe, egy elfeledett, semleges térbe. Innen csak akkor jönnek ki, ha a terapeuta hitelesen, a saját élményéből kiindulva fejezi ki magát. Nem kell feltétlenül tenni valamit, csak együtt lenni, kibírni a másik szélsőséges lelkiállapotát, az azzal járó rettegést akár. Ehhez az kell, hogy a saját érzelmi állapotával kapcsolatban legyen. Nem tudom, hány órán, napon keresztül tudnám ezt a készenléti állapotot, ezt az együttlétet csinálni.

 

„Milyen anyja vagyok, milyen anyja lehetek sérült gyermekemnek?” a következő tanulmány címe, amely súlyosan sérült kicsi gyerekekkel és családjukkal való foglalkozásról ír. A szerzők tudatában vannak annak, hogy a fogyatékos gyereket nevelő családokban évekig tar belső küzdelem zajlik az elfogadás és rejtett elutasítás mentén. Elég jó szülővé valójában a gyerek fejlődése során válunk. De mi van akkor, ha sérült a gyerek, hogyan tudunk elég jó szülővé fejlődni abban a kapcsolatban, amelyre rányomja bélyegét a szorongás, veszteségérzés, bűntudat, elfojtott harag? Kompenzáló stratégia jön létre ilyenkor, túlóvással vagy a gyerek jelzéseinek figyelembe nem vételével, bizonytalan értelmezéssel, tétova igénykielégítéssel. Kompetenciahiány érzése és csodavárás – ezek lehetnek a jellemzők.

A szerzők olyan módszert dolgoztak ki, amely „az anya és sérült gyermeke nagyobb összehangolódását” teszi lehetővé. Négy-öt szülő-gyermek párosból álló csoporttal dolgoznak nyolc héten át, hetente egyszer. Az érzékszervi folyamatokra fókuszálnak, és közben ösztönzik az anyákat, hogy fogalmazzák meg, mit érezhet a gyerek, és ez milyen hatással van őrá. Ez a folyamat erősíti a biztonságérzetet és a kompetencia érzését mind az anyában, mind a gyerekben.

Gyönyörű ez a mondat: „A mentalizáció lényege az, hogy az egyik ember elméje tartalmazza a másikét.” Meg ez: „Mindenfajta tanulás az agyban történik, de az ismeretek megszerzésének eszköze a test.” Ezekhez nem fűznék semmit.

 

A következő tanulmány címe: „A spiritualitás, az emberi specifikum és a vallások közös nevezőjének keresése.” Létrehoztak egy osztályt „Valláslélektani Pszichiátriai Osztály” néven, amelybe különböző valláshoz tartozó emberek kezelése zajlik, a gyógyításhoz a vallást is felhasználva. Mivel a legszélsőségesebb felfogású embereket fogadják be, és dolgoznak velük többek között csoportterápiában, és mivel a vallási felfogások itt nem tabuk, így kemény viták születtek, ezért szükség volt a legkülönbözőbb spirituális irányzatok közös nevezőjének megtalálására. Ezeket az emberkép lényegében és az értékrendszerben találták meg. Az emberképben azt, hogy fejlődni akarunk és azt, hogy közösségben akarunk lenni. Az értékrendszerben az önfejlesztést vagy mások fejlesztését, a segítést, a hasznosságot. A közös nevezővel kiküszöbölik a kinek van igaza végtelenített és vallások esetében különösen hevessé válni tudó vitát. Két mondatot emelek ki, az első a szerzőé, Süle Ferencé, a másik Martin Buberé:   „Belső békességünk jelzi számunkra, hogy utunkon jó vagy rossz irányba haladunk.” És Buber: „A szellem nem az Én-ben van, hanem az Én és a Te között … Csak a viszony teremtő ereje által képes az ember a szellemben élni.”

 

Szőnyi Gábor tanulmányának a címe: „Létrejöhet-e egységpszichoterápia? Gondolatok a pszichoterápiák közelíthetőségéről. I.” Csak hogy ne fokozzam  fölöslegesen a feszültséget, a válasz: nem. Nekem már a kérdés sem tűnik nagyon értelmesnek, de a kérdés inspirálta gondolatsor már annál érdekesebb. Eljut a terápiák eredményességéig, és annak bizonyíthatóságáig. A jelentős irányzatok egyformán 70-80 %-ban eredményesek, az eredmény pedig nem a módszertantól függ, hanem a krónikusságtól, komplexitástól, intenzitástól, valamint a terapeutától és környezeti tényezőktől. Ehhez képest a biztosítótársaságok a kognitív viselkedésterápiát preferálják, ennek a munkamódja áll legközelebb az orvosi beállítódáshoz, pl. kötött idejű, előre felépített, tudni kell felmérni, tervezni.

Ami szükséges: A különböző irányzatok különböző kompetenciákat igényelnek, tehát a tanításuk során is más kompetenciákat kell fejleszteni.   A pszichoterápiák fejlesszék ki a sajátosságaikhoz illő kutatási algoritmusokat.

Nő az irányzatok száma, és nő a kutatással bizonyítottan hatékony irányzatok száma.

 

Folytatódik a tegezés magázás vita. Megint három hozzászóló, az egyik szerint nincs egyetemleges recept, figyelembe kell venni a közeget, kulturális sajátosságokat. Én Magyarországot és Izraelt hasonlítom össze, a harmadik hozzászóló Budapestet és vidéket. Úgy tűnik, hogy helyes-helytelen és a mi működik nekem hatnak egymásra. Ha kíváncsi vagy az én hozzászólásomra, írd meg, elküldöm

Erős Ilona: Elidegenítő profizmus és lélekmelengető hozzáértés (2010.03.29)

Vélemény a Pszichoterápia 18. Évfolyamának 6. számáról

A tanulmányok közül a legizgalmasabb az áttekintő tanulmány volt, Flaskay Gábortól Áttétel, viszontáttétel – túl az áttételen címmel. Jó látni, ahogy az interszubjektivitás, a reflektált közös tartomány háttérbe szorítja az áttétel – viszontáttétel tökéletes elméleti konstrukcióját. Ez az irány más készségeket kíván, és erre is találunk a cikkben utalásokat, például a tűnődő mentális állapot említésével. A merev határok ameddig tarthatók, jól védenek, így ezek oldódása felvet dilemmákat, mint például azt, hogy a terapeuta szubjektivitásának behozása mikor kezdi veszélyeztetni a terapeuta és ügyfél, mint egyenrangú felek aszimmetrikus kapcsolatát.

Ahogy olvasom a tanulmányt, kevéssé ismervén az analitikus nyelvezetet, azon kapom magam, hogy az olvasottakat lefordítom a számomra otthonsabb gestaltos nyelvre.

Luthardt Andrea tanulmányának a főcíme az Egyén a csoportban – csoport az egyénben. Csoportvezetőként nem egyszer megéltem, hogy a csoport jelenléte olyan folyamatokat indított be, amelyek aligha voltak elképzelhetők négyszemközt. Ezért örömmel olvastam Luthardt strukturált áttekintését a csoportról, az egyénről, és a viszonyukról írt felfogásokról. Rájöttem, hogy Foulkes-t olvasnom kell. Közel áll hozzám az a felfogás, amely szerint a csoport az alapvető pszichológiai egység, és használja az egyéneket szószólóként, illetve a hálózatában keletkezik az egyén betegsége. Nagyon is tudom értelmezni, és használni ezt a felfogást.

Tringer László tanulmánya „A pszichoterápia és a filozófia kapcsolata, különös tekintettel a kognitív irányzatokra. A filozófiai tanácsadás” címmel döntően a kognitív pszichoterápia és filozófia kapcsolatát fejtegeti. A szerző öt folyóirat-oldalban felcsillantja a széles áttekintés színességét és sodrását. Nehéz ebben a sodrásban kapaszkodókat találni. De van, amikor érdemes. Ilyen a 4) pont a filozófia gyógyító megközelítéséről. Ezt a részt mindenkinek javaslom elolvasni.

Ismét a nyelv. Ingerültté válok, amikor bonyolult megfogalmazásba vagy idegen szavak mögé rejtenek valamit, ami akár egyszerű is lehetne. Amikor azt a mondatot olvasom, hogy „a beteg perceptuális stílusa meghatározza azt a módot, amellyel észleli a világot és benne önmagát”, akkor feladom a görcsös igyekezetet.

Arra a kérdésre, hogy melyik az a tanulmány, amelyet oktatásban kiemelten javaslok, kétség nélkül Láng András „A kötődés mint nem specifikus tényező a pszichoterápiában” című tanulmányát választom.

Az elmélet és az esetek jól kapcsolódnak egymáshoz, a tanulmányt nem töri meg hozzáragasztott esetleírás, egységes íve van, és ez elősegíti az olvasást, és az olvasottak feldolgozását. Kevésbé a szerző okossága és műveltsége tűnik ki, mint az, hogy kellően otthonosan kezeli témáját ahhoz, hogy olvasójában elősegítse a felismeréseket és megértéseket. Ez a tanulmány segít leginkább annak fejlesztésében, ahogyan látom és kezelem a klienseimet, illetve a velük való kapcsolatot.

Az a gondolat emelkedik ki számomra leginkább a tanulmány hatására, hogy a kötődés a környezetnek megfelelő önszabályozást biztosítja, és ha ez sérült, akkor a terápiás kapcsolat valamelyest helyreállíthatja, feltéve, hogy a terapeuta bírja a gyűrődést.

A szakmai közélet anyagai közül számomra a körkérdés a legaktuálisabb. Kiváló leltár és összehasonlítás abban a tekintetben, hogy az egyes szakmai műhelyekben milyen képzés, felkészítés folyik, és hogyan látják a piacot. Elősegítheti a szakmai szervezetek versenyét és együttműködését is. Nem teljes a kép, nem minden, a piacon megjelenő képző műhelyt kérdeztek meg.

A legizgalmasabbnak Horgász Csaba írását találom az iskolapszichológiáról. Azt a benyomásom, hogy keserves személyes tapasztalatait alaposan végiggondolta, rendszerben értelmezi és értékeli tisztán, higgadtan. Bízom benne, hogy jönnek vélemények, és ezzel hozzásegíti ezt a szolgáltatást a fejlődéshez.

A könyvismertetők alapján meg fogom venni a tanácsadás és terápia összehasonlításáról szólót, azt feltételezem, hogy a tanításban jól használható. Annak pedig nagyon örülnék, ha Geissler- Heisterkamp „opus magnum”-ját az analitikus testpszichoterápiáról valaki lefordíttatná és kiadná.

A Pszichoterápia egyenletesen magas színvonalú szakmai folyóirat. Számomra, akinek szervezetfejlesztői és Gestalt terápiás képzettsége van, sok olyan kifejezés található, amelyek inkább az analitikus szakmai zsargonhoz tartoznak. Ezek némelyikének utánanéztem az interneten, némelyike nem érdekel, és némelyikét fölöslegesnek is gondolom.

Ha a Pszichoterápia meg akar maradni elsősorban a klinikum elit szakmai folyóiratának, akkor ennél jobb nem is lehetne. Ha nyitni akar olyan tanácsadó szakemberek felé, akik nem a klinikumban képződtek, akkor fontos tudni, hogy a folyóirat cikkeinek nyelvezete elidegenítő. Javaslatom nincs, ez stratégiai döntés.

Racionalitás és varázslat a szervezetben (2009.08.28)

Nemrégiben le kellett adnunk egy, a Gestaltról szóló tanulmányt egy humán erõforrás vezetőknek szánt kiadványba, és a szerkesztõ a cikkbe olyan változtatásokat is betett, amelyek racionálisan egyértelművé varázsolták a leírt összefüggéseket. Ez lehet, hogy megfelelt az õ igényeinek, de az is lehet, hogy tudja, hogy az üzleti világ a racionalitást, az azonnal megérthetõ összefüggéseket kedveli.

Nehéz idők járnak a szervezeti tanácsadókra: a legutóbbi időkig a magyar szervezetek – teljesen érthetően – nem látták értelmét annak, hogy szervezetfejlesztőt alkalmazzanak. Elég volt nekik a működésük technikai feltételeinek fejlesztése, az életben maradás a hullámzó gazdaságban. Még ha tudták is, hogy problémákkal megterhelten vezetik a cégüket, miért bajlódjanak még egy szervezetfejlesztővel is, aki a sztereotípia szerint amúgy sem csinál mást, mint elkéri az órádat, hogy megmondja, mennyi az idő.

De nemcsak a magyar gazdaságban jelent nehézséget munkát szerezni azoknak, akik vezetők számára kívánnak tanácsot adni, hanem a nyugati gazdaságokban is, a most már évek óta húzódó recesszió miatt. Persze fel is merül a kérdés, hogy ha a gazdaságok nem lettek jobbak, akkor valóban mi is az értelme szervezeti-vezetési tanácsadót alkalmazni.

Egyre erősebb a meggyőződésünk, hogy ahogy a lineáris és hierarchikus racionalitással felépített szervezetek egyre kevésbé fognak tudni megfelelni a komplex kihívásoknak, úgy igaz ez az ilyen jellegű tanácsadásra is. Azok a szervezetek tudnak kellő rugalmassággal reagálni a környezeti feltételek változására, amelyek megengednek maguknak némi rendezetlenséget, sokszínűséget, és nem kizárólag észérvekkel megmagyarázható folyamatokat. Az a tanácsadási kultúra hoz hosszú távon elégedettséget és eredményt, amely az ok-okozati logikán kívüli dimenziókat is be tudja hozni a képbe, és mozgósítani képes.

A Gestalt

A tanulás nem más, mint annak felfedezése, hogy valami lehetséges. A tanítás annyit jelent, mint megmutatni másoknak, hogy valami lehetséges.” Fritz Perls

A Gestalt orientációjú tanácsadás legyen szó pszichoterápiáról vagy szervezeti munkáról, a teljességet keresi. Amikor a negyvenes években Németországból először Dél Afrikába, majd az Egyesült Államokba menekült Fritz Perls ragaszkodott az eredeti német Gestalt szóhoz, ahelyett, hogy egy, az angolul beszélők számára könnyen befogadható szót keresett volna, akkor az „értelmes egész”, a teljes képre törekvés szavát kívánta megtartani.

A Gestalt vagy alaklélektani irányzatot a pszichológiában az 1920-as években dolgozták ki, amikor az első világháborúban fejsérült katonákat vizsgáltak, akik részelemekből nem tudtak összetenni értelmes képet. Akkor ismerték fel, hogy amikor egészségesen működünk, akkor a meglévő információk alapján, legyenek azok bármilyen töredékesek, valamilyen egészleges értelmezést hozunk ki. Találkozunk valakivel, és rokonszenves az első pillanattól, de az is lehet, hogy hasonló módon beszél, mint előző, nem kedvelt főnökünk, és kerüljük vele a további találkozásokat. Korábbi tapasztalataink alapján kiegészítjük, és értelmezhetővé tesszük a képet, létrehozunk egy értelmezhető alakot, németül: Gestaltot.

Úgy szervezzük élményeinket és gondolatainkat, hogy azok értelmezhető alakot adjanak ki. Ennek megfelelően mindenkinek másként jelenik meg a valóság. Ezért a kérdés nem annyira az, hogy ez a szubjektív valóság mennyire felel meg az objektívnek, mert nem is hisszük, hogy nekem mint tanácsadónak objektívebb a világról alkotott képem, mint ügyfelemnek. Sokkal inkább az a kérdés, és ezen dolgozunk ügyfelünkkel, hogy az ő „alakja” mennyire segíti abban, hogy a rendszere hatékony kapcsolatban legyen környezetével, illetve alrendszerei egymással.

Ezzel el is értünk egy másik fontos jellemzőhöz, mégpedig ahhoz, hogy a Gestalt felfogás rendszer-szemléletű. Minden személyt, csoportot, illetve szervezetet olyan rendszerként értelmez, amely legjobb tudása szerint szerveződik, és lép kapcsolatba a környezetével. Megformál egy alakot, gestaltot, amely tisztán kiemelkedik a kissé elmosódott háttérből.

Például az a gestalt, amely szerint egyik multinacionális nagyszervezetünk működik, az, hogy „elsők vagyunk.” Számukra minden erről kell, hogy szóljon. Ehhez képest minden egyéb tényező kevésbé tisztán érzékelt „háttérként” jelenik meg, és kevésbé tudatosított. Az „elsők vagyunk” alakjának megfelelően folytat agresszív piaci politikát, és rendel alá e kép fenntartásának minden egyéb szempontot, például alrendszerei működését.

Ha a rendszer környezetével kialakított kapcsolata nem hozza a kívánt eredményeket, és ez a tény fontossá vált annyira, hogy tanácsadó közreműködését igénylik, akkor a tanácsadó feladata olyan tényezők tudatosítása, amelyek eddig háttérbe szorultak a rendszer tagjai számára. Ha ez megtörténik, és új vagy módosított gestalt keletkezik, akkor a rendszer már ennek megfelelően fog működni. Ebből következik, hogy a tanácsadónak tulajdonképpen alig van más dolga, mint olyan tényezőkre felhívni a figyelmet, és az ezekkel kapcsolatos tudatosságot erősíteni, amelyek eddig is jelen voltak, de mondhatni „takarásban”. Ha kialakul a közös kép, akkor a rendszer már megteszi azokat a lépéseket, amelyeket hasznosnak tart.

Egy tanácsadás során kialakult az a helyzet, hogy az ügyfelek és tanácsadók csak tolmácson keresztül beszélhettek egymással. A tanácsadók a második alkalommal szó nélkül elhelyezkedtek abba a helyzetbe, ahogy előzőleg ügyfeleiket látták. Az ügyfeleknek egy pillanat alatt világossá vált a hierarchikus és a kommunikációt gátló elrendeződésük, és innen kezdve pontos képük volt arról, miért nem haladnak előre az elképzeléseikkel.

A rendszer önmozgása az új alaknak megfelelően tetten is érhető, amikor például valamit megbeszélünk egy ügyféllel, egyetértésre jutunk vele valamilyen tekintetben, és amikor újra találkozunk, akkor már egészen mást képvisel. Ez a helyzet sok tanácsadónak csalódást okoz, és az ügyfél megbízhatóságát vonja kétségbe, de értelmezhető úgy is, hogy ügyfelünk figyelembe vett olyan környezeti szempontokat, amelyek a korábbi megbeszélésen kialakított közös képre nem hatottak, azaz a rendszer és a környezet kapcsolatát egymáshoz igazította. Minden beavatkozás változás-kezelés része. A hagyományos felfogás szerint tisztán kell érteni, hogy mi a probléma a jelenlegi helyzettel, meg kell határozni, hogy hova akarunk eljutni, aztán kidolgozni az útvonalat, és menni rajta. Sok tapasztalatunk van ezzel az eljárással, és sok gondunk is az eredményességével.

A Gestalt felfogásban dolgozó tanácsadók egy másik fontos alapelve a „változás paradoxona” nevet viseli. Ezt Arnold Beisser a Gestalt terápia egyik alapítója dolgozta ki, és azt mondja, hogy „változás” akkor következik be, amikor valaki azzá válik, ami, és nem, amikor az próbál lenni, ami nem.” Azaz nem meggyőznünk kell az ügyfelet arról, hogy melyik út a számára megfelelő, és hogyan kell azon végégmenni, hanem a fennálló, a status quo teljes elfogadásával kezdődik az igazi változás.

A Gestalt modell

A tapasztalat nem az, ami történik veled, hanem az, amit kezdesz azzal, ami történik veled.” Aldous Huxley

A Gestalt terápia volt az első, amely az egészséges folyamatot definiálta, és ehhez képest határozza meg a patológiát. Az egészséges folyamatot a lényegében máig egyetlen és ránézésre igen egyszerűnek látszó modell mutatja meg.

A Gestalt tapasztalati, illetve élmény modellje.

Érzékelés
Tudatosítás
Energiamobilizálás
Akció
Kontaktus
Értelmezés
Visszavonulás

A folyamatban, ha zavartalanul zajlik, két értelmezési, Gestalt-formálási fázis van. Vegyük azt a példát, hogy meglátunk valakit (érzékelés), és felismerjük, vagy rokonszenvesnek találjuk (tudatosítás). Itt adunk először jelentést annak, amit érzékszervileg felfogtunk. Úgy döntünk, hogy megszólítjuk (energia-mobilizálás). Ez meg is történik (akció), és teljes figyelmünkkel beszélgetni kezdünk (kontaktus). A figyelem nemcsak ráirányul, hanem saját érzéseinkre is eközben, azaz nemcsak vele lépünk a folyamat során kontaktusba, hanem saját magunkkal is. Ha ez valódi kontaktus, akkor ebből valamilyen mértékben megváltozva, „tanultan” jövünk ki, egy újabb jelentéssel, értelmezéssel, valamiféle elégedettséggel gazdagabban (értelmezés). Ez teszi lehetővé, hogy le tudjuk zárni, és ebből a kapcsolatból ki tudjunk vonulni (visszavonulás), egyben nyitottá téve magunkat egy újabb ciklus lefolytatására.

A hullámvonal az energiaszintet jelzi, azaz a rendszernek egészséges folyamat esetén az akció és a kontaktus tájékán legmagasabb az energiaszintje, és a visszavonuláskor visszavonja energiáit is ettől a kapcsolattól. A magas energia szükséges a cselekvéshez, az alacsony energia szükséges ahhoz, hogy nyitottakká tudjunk válni egy újabb ciklusra.

Nagyon fontos elem a kontaktus. Ez az a történés,

  1. amelynek során önmagunknak vagy másnak az „érintettsége”, „megismerése”, „elérése” jön létre

  2. amelynek során érdekes, befogadható tárgyak észlelése és feléjük irányuló magatartás zajlik

  3. amely különbözik az együttsodródástól vagy önmagunk feladásától, azaz

    a.) határjelenség,
    a leggazdagabb momentumaiban élményt élünk át önmagunkról és a másikról, és
    energiacsere történik

    b.) nem jelent kölcsönösséget vagy azonos érdeklődést, érzelmet, stb. az élmény
    mindkét oldalán

  4. lényeges része a tanulás és változás folyamatának

    a.) saját magunk és a világról alkotott képünk változását jelenti: nem jelentheti a
    változatlanul maradást
    b.) ezen keresztül éljük át önazonosságunkat
    c.) A fejlődés úgy is értelmezhető, mint a kontaktus-képesség kiterjedése

Az élmény-ciklus éppen úgy értelmezhető egyszemélyes, mint szervezeti rendszerekre vonatkozóan. A személyes ciklus elég nyilvánvalóan végigkövethető például egészséges szexuális vonzódás és kapcsolat esetén. Úgyanígy jól felismerhetjük a blokkokat is, amelyek megakadályoznak akár a tudatosításban, az energia-mobilizálásban vagy a kontaktus létrejöttében, esetleg a lezárásban és visszavonulásban.

A ciklus működése nem kevésbé látható vállalati rendszerekben. Mondjuk egy szervezet tagjai rosszul érzik magukat, összeszorul a gyomruk, amikor hétfőn dolgozni mennek (érzékelés). Zajlik a folyosói egyeztetés, hogy mit is jelent ez (tudatosítás). A tudatosításnak több szintje lehetséges, az is, amikor vezetői értekezleten beszélnek róla, vagy amikor a tanácsadó jelez vissza egy diagnózis fázist követően, és közösen keresik az értelmezést.

Döntés születik arról, hogy milyen lépéseket kell tenni, és a helyzetről, illetve a szükséges lépésekről szervezeti szinten egyeztetés zajlik (energia-mobilizálás). Létrejönnek akciócsoportok, terveznek (akció), és kapcsolatba lépnek a szervezet különböző egységei egymással, és lépéseket tesznek a helyzet javítására (kontaktus az alrendszerek között, illetve a teljes rendszer és környezete között). Megállapítják, hogy mire jutottak, illetve milyen célokat nem értek el (értelmezés), és milyen következtetéseket vonnak le ebből. Lezártnak tekintik a témát, és egy újabb felé fordulnak (visszavonulás). Ezen a példán az is nyomon követhető, hogy a rendszer részei különböző fázisokban tarthatnak. Amikor a vezetői csoport kommunikálja a változást, akkor az számára már az akció, illetve kontaktus fázisa lehet, míg a szervezet többi része számára esetleg még csak a tudatosítás. Ha ezek a fázisok és energiaszintek tartósan eltérnek egymástól, nem hangolódnak össze, nem sok esély van a sikeres változásra.

Rengeteg ponton blokkolódhat ez az egészséges folyamat, és a Gestalt alapon dolgozó tanácsadó természetesnek is tekinti ezeket a blokkokat, mondhatni, ha nem lennének, nem is lenne rá, mint külső támogatóra szükség. Ezen blokkok felismerése, és a velük való munka az egyik legizgalmasabb és legnehezebb része a tanácsadói feladatnak, amelyről a következő részekben lesz szó.

A Gestalt orientációjú tanácsadó alapfeladatai

„Én magam mindig kész vagyok tanulni, még ha nem is mindig vagyok felkészülve arra, hogy tanítsanak.” Winston Churchill

Ahhoz, hogy a Gestalt modell szerinti egészséges folyamathoz segítsük ügyfelünket, a következő alapfeladatokat kell ellátni:

  1. Belépni a rendszerbe, megfigyelni, és szelektíven megosztani, amit érzékszervi úton észleltünk, ilyen módon megalapozni a jelenlétünket a rendszerben

    A Gestalt irányzat nagyon erőteljesen dolgozik az érzékszervi úton gyűjtött adattal, és ezek visszajelzésével, akár értelmezés nélkül. Sokkal erőteljesebb, amikor azt a megfigyelésünket közöljük ügyfelünkkel, hogy húzogatja a karján a bőrt, mintha azt mondjuk, hogy idegesnek látszol. A tanácsadásaink és a tanításaink során éljük át újra és újra, milyen nehéz nem az interpretációt közölni a másikkal, hanem megmaradni a megfigyelt adat egyszerű közlésénél. Amikor viszont sikerül ezt tennünk, nagyon nagy hatást tudunk elérni. Éppen ezért is fontos a válogatás, csak a legfontosabbnak tűnők közlése.

  2. A saját élményeinkkel (érzések, gondolatok, észlelések) is kapcsolatot teremteni, ezeket is szelektíven megosztani, ilyen módon is megalapozni a jelenlétünket a rendszerben.

    Az ügyfél annál inkább érzi, hogy jelen vagyunk az ő számára, minél inkább jelen vagyunk a magunk számára is. Nagyon értékes információ, amikor elmondjuk, hogy az adott pillanatban mit élünk át. Egyszer, mikor egy cégvezetőnek azt mondtam, hogy a beszélgetésünk során elbizonytalanodtam, hogy mit is akar tőlem, azt válaszolta: “látod, ezt csinálom a beosztottaimmal is.” És innen kezdve tudtunk arról beszélni, hogy hogyan változtatja a követelményeit percről percre.

  3. Az ügyfélrendszer energiájára összpontosítani, és a közös gestaltok megjelenésére vagy hiányára, mindenhol, ahol energia keletkezik: ilyen módon támogatni az energia mobilizálást, hogy valami megtörténhessék.

    Annak felismerése és tudatosítása, hogy egy adott témánál milyen energiaszinten van az ügyfél, és milyen energiaszinten mi magunk, sok gyakorlással, leellenőrzéssel fejleszthető. Ez fontos forrás a tanácsadói munka számára, mert a Gestalt felfogása szerint azon a ponton kell a beavatkozást megvalósítani, ahol magas az energiaszint. Már volt korábban arról szó, hogy az alrendszereknek is lehet különböző az energiaszintje. Azt is fontos tudni, hogy amikor beavatkozunk az egyik alrendszer területén, az hat a másik alrendszer energiaszintjére is.

  4. Tiszta, jelentésteli, erős kapcsolat létrejöttét támogatni az ügyfél rendszer tagjai között, beleértve a kapcsolatot velünk is.

    A tanácsadó működésével modellt nyújt ügyfelének. A tiszta, egyértelmű, megfigyelésekkel megalapozott kommunikáció, az elfogadó, ugyanakkor szelíden konfrontáló magatartás olyan minta, amelyből az ügyfelek észrevétlenül tanulnak. Különösen hasznos, ha a tanácsadói csoport tagjai konfliktusuk kezelését tudják mintaként szolgáltatni. Nem a technikák, hanem a hiteles magatartás tanít.

  5. Abban segíteni az ügyfélrendszer tagjait, hogy az egyes munkafázisok (mint a ciklus egyes egységei) folyamatáról minél tudatosabb képük legyen, és hogy megtanuljanak ezen fázisokon végigmenni, beleértve azt is, hogy le tudjanak zárni problémákat és lezáratlan ügyeket.

    Ügyfeleink általában nagyon otthonosan mozognak az együttműködés tartalmi kérdései között, és nagyon nincsenek otthon a folyamat témáiban. Ha valamit mi mint tanácsadók értékként be tudunk vinni a rendszerükbe, akkor az annak tudatosítása, hogy hogyan zajlik az együttműködés, milyen szépségei vannak, és milyen hiányosságai.

    Amikor például felhívjuk a figyelmüket olyan adatokra, mint az ő energiaszintjük az egyes témák felvetésekor, vagy a saját energiaszintünk, ez olyan tanítás lehet, ami nem hat kioktatásként, ezért nem indít be ellenállást.

Felvethető, hogy talán csak a megfogalmazások különböznek a Gestalt és a más alapon működő tanácsadó között. Tudjuk, hogy a megnevezések is már jelzik a hangsúlyokat, amúgy valóban sok tekintetben hasonlít, és néhány más tekintetben különbözik az, ahogy ezt a munkát végezzük.

Érdemes kiemelni néhány különbséget a szokott módon és a Gestalt orientációval dolgozó tanácsadó működésében:

Általában a szervezeti tanácsadók

Analizálnak és „objektíven” értékelnek

A rendszer belső elemeinek javítására törekszenek, szakmailag elfogadott elvek alapján

A változás kényszerét és vonzerejét hangsúlyozzák, ezzel támogatva a változást

Harcolnak az ellenállással

Gestalt orientációjú tanácsadók

A kép teljességét keresik, elfogadva, hogy pillanatnyilag ez a jó, szubjektív valóság

A rendszer és környezete hatékonyságának javítására törekszenek, a rendszer és a környezet aktuális energiái alapján

A status quo elfogadását hangsúlyozzák, ezzel támogatva a változást

Támogatják az ellenállást

A fenti pontok közül talán csak az utolsóról nem volt szó, s az, hogy a Gestalt alapon dolgozó tanácsadó támogatja az ellenállást, önmagában elég döbbenetesen hangozhat valakinek, aki kellő energiával szereti belevetni magát egy szervezet változási folyamataiba.

Tapasztalataink szerint egy ilyen belelendülés, és együttsodródás a változást legenergikusabban akarókkal nagyon kielégítő érzéseket kelt bennünk, mindaddig, amíg a folyamat le nem áll, a vártnál korábban, vagy el nem laposodik, jelentőségét nem veszti.

Hogy miért is támogatjuk az ellenállást, arról később még lesz szó, itt csak annyit, hogy amikor azt mondjuk, hogy a tanácsadó támogatja az ellenállást, akkor arról van például szó, hogy annak, amit a változás akadályának látnak, a jó oldalát emeli ki, az értékét, a hasznát. Ezt téve, segít elfogadni azt, ami van (status quo), és paradox módon, anélkül, hogy ő beszélne róla, segíti az ügyfélben tudatosítani a károkat, hátrányokat.

Most érdemes megnézni, hogy hogyan is végzi a feladatait az a tanácsadó, aki Gestalt
orientációval dolgozik.

Jelenközpontúság – az itt és most

Az ember néha szélvédő, néha meg bogár.” Mark Knopfler

A Gestalt irányzat mind a terápiában, mind a szervezetfejlesztésben elsősorban a jelenből, és az érzékszervileg most felfogható jelenségekből indul ki. A tanácsadó „körülnéz” a szó valóságos értelmében. Nem összpontosít egy témára, mert ha ezt teszi, lehet, hogy az adott témát nagyon jól felméri, de kizár olyan információkat, amelyek aztán új megoldásokhoz vezethetnek. Sokkal fontosabb, hogy „pásztázza” a környezetet, vegyen észre olyan apró jeleket, amelyek elkerülik a figyelmünket, amikor egy dolgot akarunk minél teljesebben és mentálisan megérteni. Ebből következik, hogy nem pusztán a szavak értelmével foglalkozik, amikor valakivel beszélget, hanem a hangszínnel, megállásokkal, gesztusokkal, izomtónussal. A beszélő teljes viszonyulását az elbeszélésben közölt személlyel vagy helyzettel kapcsolatban ezek a tényezők sokkal inkább közvetítik, mint a megszokottan használt szavak. Ez pedig többet elárul a status quo-ról, és teljesebb jelentéshez segít hozzáférni.

A megfigyelések nemcsak a külső jelenségekre, hanem a tanácsadó belső folyamataira vonatkozóan is fontosak. Azzal a felfogással dolgozunk, hogy a tanácsadó legfőbb eszköze önmaga, és nagyon tudatában kell lenni, hogy hogyan hat rá az ügyfél személye, magatartása és környezete. Ehhez az kell, hogy teljességgel jelen legyen önmaga és az ügyfél számára, illetve vegye észre, amikor kilép.

Azt is észre kell venni, és tudatosan alkalmazni, hogy a tanácsadó megjelenése és működése hogyan hat az ügyfél személyére, illetve az ügyfélrendszer egészére. Gyakorlatilag amint egy tanácsadó betette a lábát egy szervezetbe, attól a pillanattól hat arra. Elterjed a híre, találgatások kezdődnek, hiszen az emberek értelmezhető képet kívánnak kialakítani a töredékes információból. Beszélünk valakivel, az ebből valamit továbbad másoknak, már megszűrve a saját világán keresztül, és így máris zajlik a tanácsadó beavatkozása a szervezet életébe, jórészt az ő tudatán kívül.

Mindez sok tudatosságot igényel, de nem analizálást. A Gestalt alapon dolgozó tanácsadó nem törekszik alapos elemzésre, fontosabb, hogy nyitott legyen a benyomásokra, és ezeket tényszerűen, ítélkezés nélkül vissza tudja jelezni az ügyfélnek, akár az értelmezésével együtt, de még fontosabb, hogy előhívja az ügyfél értelmezését, azt a jelentést, amit az ügyfél tesz hozzá az adatokhoz.

Amikor először találkoztunk egy szervezet vezetőjével, feltűnt, hogy mennyire nem formális sem az öltözéke, sem a beszédmódja. Ez nagyon kellemes és megnyugtató volt. Amikor arról beszélt szellemesen, hogy a hivatalos pozíció-megnevezése helyett jobban szeretné, ha egy másik, alacsonyabb rangot tükröző elnevezést használnának, arra a következtetésre jutottunk, hogy nem szeret a pozíciójából eredő hatalommal élni. Ezt vissza is jeleztük neki, amit ő jóváhagyott. Innen kezdve mozoghatok tanácsadóként viszonylagos biztonsággal abban a kultúrában, amit ő vezetőként ilyen módon meghatároz, és amire feltevésünk szerint az lehet jellemző, hogy oldott légkörben dolgoznak az emberek, de nem feltétlenül érzik magukat biztonságban az egyértelmű korlátok hiánya miatt. Ha tovább dolgozunk együtt, az embereivel való beszélgetésből kell további információt szerezni ahhoz, hogy ezt a feltevést megalapozottnak lássuk, és kiindulásként kezeljük az ő vezetési stílusának fejlesztésében való támogatáshoz.

Ahhoz, hogy ne mi elemezzük ki a látottakat, hanem fogadjuk el valóságként, ahogy ügyfelünk értelmezi azokat, hinni kell abban, hogy

  1. az ő képe az ő helyzetében releváns, és

  2. képes ezen változtatni, ha látja annak értelmét,

  3. képes fejlődni, és meghatározni a saját fejlődési sebességét, és ez a legjobb neki.

Ha egy tanácsadó erre a hitre nem képes, akkor működése nyomán az ügyfél azt éli meg, hogy olyan irányba, azzal a sebességgel nyomják őt, amely nem az ő iránya, nem az ő sebessége, és előbb-utóbb ki fog jönni e nyomás alól. Én magam is megéltem korábban olyan ügyfélkapcsolatokat, amelyek egyszer csak váratlanul megszakadtak.

A tanácsadó-ügyfél munka egy közös tánc, amelynek lépéseit közösen próbálgatják, ügyfél és tanácsadó. És arra is fel kell készülni, hogy a zene és a tánclépések a tánc közben változnak.

Rendszerszemlélet

A láb érzi a lábat, amikor a láb érzi a földet. Buddha

Rendszerként tekintünk önmagunkra, az ügyfelünk személyére, a vezetői csoportra, az egyes osztályokra, a szervezet egészére, vagy akár két, egymással bizalmas kapcsolatban lévő kulcsszemélyre. Ezek olyan, viszonylag zárt egységek, amelyek kapcsolatban vannak a környezetükkel, és ennek a kapcsolatnak a hatékonyságát célszerű javítani.

Egy kiskereskedelmi vállalatnál dolgoztunk, ahol kiderült, hogy a központ és a boltok között nagyon feszült a viszony. A központ önfenntartó zárt rendszerként működött, hite szerint minden fontos szakértelmet felhalmozva, és ezért a döntéseket centralizálva. Nem bíztak a boltok vezetőinek döntésképességében, azok pedig úgy gondolták, hogy ők tudják, mi kell a vevőnek, hiszen ők találkoznak velük, ezzel szemben a központ beszerzési politikája mellett nem tudják a vevőket igényeiknek megfelelően kiszolgálni. A központ mint rendszer nagyon élesen húzta meg a határait, a boltokkal mint környezetükkel nem volt eredményes a kommunikáció. Ez a helyzet korlátozta a cég egészét abban, hogy a vevőkkel mint környezetükkel hatékonyan tudjanak együttműködni. Ha ez nem változik, pénzügyileg is mérhető vesztesége keletkezik a rendszer egészének, és hihetetlen mértékű energia szivárog el abban az erőfeszítésben, hogy a központiak fenntartsák zártságuk fontosságának képzetét, a „periférián” lévőknél pedig abban a törekvésben, hogy kiskapukat találjanak.

Említettem, hogy a tanácsadó vagy tanácsadópáros maga is egy rendszer. Ráadásul olyan rendszer, amely modellt kínál az ügyfélnek működés közben, például azzal, hogy pontosan és egyszerűen ki tudja fejezni a saját igényeit, és azt is, hogy mit vár el a partnerétől vagy az ügyfelétől. Ez például nagyon fontos modell a magyar szervezeti kultúrában, amelyre elég általánosan jellemző, hogy elvárjuk a dolgokat, anélkül, hogy pontosan, egyértelműen kifejeznénk, hogy mit is várunk el.

Minden esetben másvalami modellértékű. Egy olyan szervezetben, ahol a tökéletességre törekszenek, és azzal nyomasztják magukat a szervezet tagjai, hogy minden hibát végzetesnek tekintenek, és ezzel rengeteg kárt okozhatnak az egyéneknek is, a szervezetnek is, a tanácsadó azt modellezheti, hogy hiba elkövethető, kimondható, és ha szükséges, javítható.

Ahhoz, hogy a tanácsadó modellként szolgáljon a szervezet számára abban a tekintetben, ami hiányzik a rendszerből, ahhoz neki valamelyest különbözőnek, idegennek kell lennie, nem olvadhat be a szervezetbe. Persze kiáltóan más sem lehet, mert akkor a modell a furcsasága miatt nem hat. Emiatt maga a tanácsadó is folyton változik valamelyest, egyre többet mutat meg a hiányzó elemből.

Szelíd konfrontáció

Ha továbbra is azt hisszük, amit mindig is hittünk, akkor továbbra is azt tesszük, amit mindig is tettünk. Ha pedig továbbra is azt tesszük, amit mindig is tettünk, akkor továbbra is azt kapjuk, amit mindig is kaptunk.” Marilyn Ferguson

A Gestaltot konfrontatív eljárásnak tartják, nem véletlenül, hiszen a tanácsadó dolga a megtapasztalt jelenségeket szelektíven megosztani az ügyféllel. A szelektivitás azt jelenti, hogy nem mindenről számol be, amit lát, hall, átél, hanem csak arról, amit az adott pillanatban a legfontosabbnak tart kimondani. Nem áraszthatjuk el ügyfelünket olyan mennyiségű információval, amit nem képes feldolgozni. Nem azért nem képes minden információt feldolgozni, mert szellemi képességei ne lennének meg erre, hanem azért, mert ezekhez neki, mint a rendszer tagjának érzelmei kötődnek, és az érzelmileg telített információból csak korlátozott mennyiséget tudunk befogadni.

Minden rendszernek megvan a maga energiaszintje, és ezen a tanácsadó nem tehet erőszakot. Figyelni kell, tiszteletben tartani, időnként akár kimondani, és abban a sebességben haladni, amelyre az ügyfél-rendszer abban a pillanatban képes.

Amikor azt mondom, hogy a megtapasztalt jelenségeket a tanácsadó megosztja az ügyfelével, akkor ezt úgy értem, hogy azokat is, amelyek a saját rendszerére vonatkoznak. Egy vezető sokat tud kezdeni azzal a tudással, hogy az ő működése hogyan hat rám, mert beosztottaitól ezt közvetlenül valószínűleg sosem fogja megtudni.

A Gestalt különbözik tehát azoktól a tanácsadási felfogásoktól, amelyek elsősorban kérdésekkel operálnak, illetve azoktól, amelyekben a tanácsadó úgy viselkedik, mintha ő objektív, karcolásmentes tükör lenne az ügyfél számára, amelyben még torzulások sincsenek. Az, ahogy a tanácsadó tudatosítja az átélt jelenségeket, legalább annyira szól az ő múltjáról, mint az ügyfél jelenéről. Ezt lehet hiányosságnak is értelmezni, de ha úgy vesszük, éppen ezért tudhat a tanácsadó sokat nyújtani ügyfelének.

Ehhez az kell, hogy az átélt élményeket a tanácsadó el tudja fogadni, fel tudja dolgozni, és képes legyen arra, hogy az ügyfelének elmondott visszajelzések többnyire értékelésmentesek legyenek. Azaz ne érezze úgy, hogy valamely jelenség vagy valamely érzés önmagában jó vagy rossz. Ezek a jelenségek vagy érzések adatok az ő számára, információt nyújtanak, de csak akkor, ha nem zárja el magát előlük. És ha elmondja az ügyfelének, ugyanilyen elfogadóan, akkor annak számára is információ lesz, amivel tudni fog kezdeni valamit.

Egyik ügyfelemmel már évek óta dolgozom, de minden évben csak egy rövid ideig, majd a következő évben megint hív. Ilyenkor beszámol arról, hogy az elmúlt időszakban, amikor nem találkoztunk, mi történt velük. Egyszer, amikor ez történt, csalódott, frusztrált lettem, úgy éreztem, hogy semmi eredménye nem volt a közös munkának, mintha ugyanott tartana, mint egy évvel korábban. Ezt mondtam neki. Nagyon jó beszélgetés lett belőle, amelyben ő elmondta, hogy miben volt számára jelentősége a közös munkának, én pedig megértettem és elfogadtam tanácsadói korlátaimat a szervezetre történő hatásban.

Éppen az értékelésmentesség miatt a Gestalt alapon dolgozó tanácsadó konfrontációja egyfajta szelíd konfrontáció, ügyfele azt érzi, hogy a tanácsadó kemény és egyszerre támogató is az adott helyzetben. Ez biztonságot sugároz, és ugyanakkor inspiráló a számára.

Fontos eleme a konfrontálásnak az, hogy adatszerű tényeket közöl, többnyire meghagyva az ügyfélnek az értelmezést, és mindig meghagyva neki a döntést az értelmezésről. Az ügyfél joga azt eldönteni, hogy egy adott, problémának értelmezett helyzetet meg akar-e változtatni vagy nem. Az adatszerű tények közé tartoznak a szubjektív adatok is, mint a tanácsadó aktuális érzései.

Tapasztalataink szerint az ügyfelek energiaszintje megnő a konfrontáció hatására, és nem defenzívvé válnak, hanem inkább megnyílnak. A nyitottság és az energiaszint növekedése pedig alapfeltétele bármilyen változásnak.

Az ellenállás támogatása

Az igazi felfedező utazás nem új területek meglelésében rejlik, hanem az új látásban.” Marcel Proust

Az ügyfél megnyílásának az is oka lehet, hogy akik Gestalt orientációval végzik a tanácsadást, azok az ügyfél ellenállását támogatják. Talán úgy a legegyszerűbb az ellenállást megközelíteni, mint a változatlanság fenntartásának ereje. Azokra, akik ezt az erőt kifejtik, nagyon tudnak haragudni azok, akik a változást véghez akarják vinni, köztük legtöbbször a tanácsadó is. A Gestalt orientáció kissé másként tekint az ellenállásra, mint az általánosan elfogadott. Hogy milyen módon, azt a következő pontokban sorolom fel:

  1. Ahol vannak erők a változásért, ott természetes módon léteznek erők a változás ellen is. Ez normális egyensúly, egyetlen rendszer sem viseli el, hogy kibillentsék a sarkaiból. Ahhoz, hogy tartós változást érjünk el egy rendszerben, a változatlanság helyét is meg kell találni

  2. Az ellenállás nem az energia hiánya, hanem egy más irányú energia, érdek, hajtóerő. Az ellenállás sokszor passzív magatartásként, cselekvéshiányként jelenik meg. A késések, a késői teljesítések, hiányzások tartós megjelenése utal az explicit módon nem kifejezett ellentétes érdekekre, melyekkel foglalkozni kell.

  3. Az ellenállás szükséges az önszabályozáshoz, a rendszer határainak fenntartásához. Minden egészséges rendszerben van önfenntartási ösztön. Ha minden fontos korábbi jellemzőt megváltoztatunk, az olyan radikális változás, hogy egy új rendszer létrehozásáról beszélhetünk. Ez nagyon sok sérüléssel jár, nagyon elszántnak kell lenni, aki ilyenbe vág bele.

  4. Amikor tudatosan választjuk, akkor az ellenállás egészséges. Van, amikor pontosan arra van szükség, hogy ne vegyünk észre dolgokat, hogy kitérjünk egy fontos kérdés megválaszolása elől, hogy más személyben vagy más szervezetben lássuk azokat a tulajdonságokat, amelyeket magunkban vagy a mi szervezetünkben nem szeretünk. Ezekre éppen azért van szükségünk, mert személyes és szervezeti egészségünk csak bizonyos fokozatossággal képes elviselni a változást, a konfrontálást, a kihívásokat.

  5. Az ellenállást tisztelni kell, nem idegenként és elpusztítandóként tekinteni. Az előzőekből következik, hogy az ellenállás a szervezet védelmét szolgálja. Ezért tiszteletben kell tartani.

Ugyanakkor azt is világosan kell látni, hogy az ellenállás gátolja a változást, ami pedig feltétele annak, hogy a szervezet hatékony kapcsolatot teremtsen a változó környezettel. Itt jól megragadható az a jelenség, amit minden, szervezetben dolgozó vezető napról napra átél, hogy ellentmondó körülmények között kell nagyon jól lavíroznia, mintha egy sziklákkal szegélyezett szűk szoroson kellene a hajóját átirányítania, ráadásul azon megnyugtató hit nélkül, hogy egyszer csak a nyílt és békés tengerre ér.

Vannak szervezetek, ahol az ellenállás erői éppen akkorák, mint a változás erői. Mindkét oldal sok energiát fordít a maga oldalának győzelmére, és a szervezet nem mozdul semerre, mintha beragadt volna a sárba.

Egy korábbi ügyfélcégben a cégvezetőnek nagyon erős meggyőződése volt, hogy a tervezett változást mindenkinek támogatnia kell, és hogy ehhez az embereket meg kell győzni. Ezért mindig azokkal foglalkozott, akik nem támogatták a meghirdetett változásokat, minden energiáját rájuk fordította, nem foglalkozva azokkal, akik a változások élén voltak. Azok aztán egy idő után belefáradtak a kilátástalannak tűnő küzdelembe, és feladták. Ők megkeseredtek, az ügyvezetőnek szívpanaszai vannak, a valaha jó nevű cég egyre rosszabb pozícióba kerül a versenyben. Az ügyvezető ellenállása abban mutatkozott meg, hogy csak az ellenállókkal foglalkozott, így mintegy őket támogatta, noha teljesen szándékán kívül. Ugyanakkor ebben a példában a tanácsadók bizonytalansága is megragadható, hiszen mi nem támogattuk őt eléggé az értékeinek megfelelő magatartás megtalálásában, és féltünk őt konfrontálni azzal, amit ténylegesen csinál, szemben azzal, amit hisz, hogy csinál.

Ezt a példát azért is hoztam fel, hogy ne legyenek kétségeink afelől, amit amúgy is tudunk, nevezetesen, hogy a tanácsadóban magában is megjelenik az ellenállás. Ha erről visszajelzést kap, az nagy érték, hiszen ha a saját ellenállását, sémáinak merevségét nem ismeri fel, az akadályává válhat az együttműködésnek, a változásnak.

Az ellenállás támogatása ahhoz vezet, hogy az ügyfél maga birkózik meg a saját ellenállásával, hiszen neki válik fontossá a változás. Ez eredményesebb, mint amikor a tanácsadó birkózik az ügyfélével, és ez annyi erőfeszítésébe kerül, hogy közben észre sem veszi a sajátját, mintha ő mentes lenne ilyenektől.

Egy tulajdonos-ügyvezető panaszkodott, hogy milyen jó rendszereket hoz létre a cégben, és a munkatársak megkerülik ezeket, vagy nem használják, és össze-vissza, áttekinthetetlenül csinálják a dolgukat. Amikor újrafogalmaztam, amit hallottam, azzal, hogy milyen nehéz lehet neki, hogy egy jobban strukturált szervezetet akar kialakítani, és ez nem megy át, akkor ő egészítette ki azzal, hogy ez bizonyára többeknek nagyon merev, és attól félnek, hogy a régi családias légkör megszűnik. Ezzel ő már meg is találta az ellenállás okát, és innen kezdve lehetett azon dolgozni, hogy hogyan legyen a szervezeti munka strukturáltabb, ugyanakkor maradjon a jó légkör is.

Az átélés fontossága szemben az intellektuális megértéssel

„Becsukom a szemem, hogy lássak.” Paul Gaugain

Mik, akik Gestalt alapon dolgozunk, sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy ügyfeleink megéljék vagy átéljék az élményeiket, változásra vagy változatlanságra ösztönzöttségüket, minthogy mentálisan kielemezzék, megértsék, intellektuálisan elrágódjanak rajta – hiszen ez utóbbit követően általában nem történik semmi. Az analizálás nagyon jó, mert azt az érzést adja, hogy nagyon okosak vagyunk. A hátránya viszont az, hogy korlátoz a cselekvésben. Hányan ismerünk olyanokat, akik éles elmével ízekre tudnak szedni bármit, amit mások megalkottak, de maguk semmit nem alkotnak. Minden alkotás tökéletlen, kitehető a kíméletlen kritikának. Az elemzés gátol az alkotásban.

A Gestalt orientációval dolgozó tanácsadó támogatja ügyfele, illetve az ügyfél-szervezet belső látásának, intuícióinak, élményeinek átélését és kifejezését. Ezzel a felfogással a tanácsadó és ügyfele messzebbre jut, mint a tudományokban oly jártas elemzők.

Ebből következik, hogy sokat dolgozunk képekkel, metaforákkal. Egy kollégám egyszer személyes vezetői tanácsadást (coaching) folytatott ügyfelével. A vezető beszámolt neki, hogy mi mindent akar most rögtön megváltoztatni, mire a kollégám azt mondta neki, hogy ez olyan, mintha helyből akarna tíz métert ugrani. Az adott vezető azonnal megértette, hogy hogyan akadályozza meg magát abban az első kis lépésben, amely a hosszú út megtételéhez vezet.

Az átélés fontossága magára a tanácsadóra is vonatkozik. Nemegyszer kerülünk olyan helyzetbe, amelyet finoman fogalmazva érzelmileg telített helyzetnek nevezhetünk. Az ügyfélcsoport valamely tagja próbálgatja a tanácsadó szellemi vagy lelki erejét, vagy esetleg a szervezeti munkájában felgyűlt haragját, csalódottságát a tanácsadóra vetíti. Sok múlik a tanácsadó felkészültségén, hogy mit kezd ezekkel a helyzetekkel, nagy belső erőre vall, ha magyarázkodó védekezés nélkül képes kezelni az ilyen szituációkat, ráadásul anélkül, hogy közben végleg megharagudna ügyfelére.

A tanácsadó furcsasága

„Ha két ember ugyanazt gondolja, az egyik fölösleges.” Winston Churchill

A tanácsadó nem lehet ugyanolyan mint a szervezet tagjai. Ha éppen olyan mint ők, akkor nincs érték, amit ő visz be a rendszerbe. De nem lehet egészen más sem, mert akkor nem fogadják el őt szakértő segítőnek. Meg kell találni, minden egyes alkalommal újra és újra azt az idegenséget, ami elég ahhoz, hogy odafigyeljenek rá, de azt az azonosságot, ami elfogadhatóvá teszi a tanítását. Minél nagyobb szaktudást észlelnek a tanácsadó birtokában, annál inkább távolodhat el a rendszerben megszokott viselkedésmódoktól. Az, hogy mekkora szaktudást észlelnek, az persze nem pusztán a tudásától függ, hanem az uralkodó sztereotípiáktól is. Ha egy tanácsadó férfi, különösen, ha szemüvege és őszülő haja van, jó eséllyel számíthat arra, hogy nem kell előzetesen bizonygatnia, mennyit tud.

A tanácsadó ilyen értelemben mindig egy kicsit az ajtóban áll. Nincs bent a szervezetben, de nem is lehet nagyon távol tőle. Ezt a sem kívül, sem belül állapotot sokszor igen nehéz megőrizni. Először nehéz lehet elég közel kerülni, aztán nehéz a határokat megőrizni.

Zárógondolatok

Világunkban a vezetést tudománynak tekintik, míg valójában a minőségi vezetés az „ön-tudatosságban” és az emberi kapcsolatok művészetében gyökerezik.” Lynn Frances és Richard Bryant-Jefferies

Tanulmányunkat azzal kezdtük, hogy világunkban, azon belül még inkább az üzleti világban ma a racionalitás az uralkodó irányzat. Ez megfelel a hagyományos férfi-kultúrának, nem is csoda, hogy a csúcsvezetők túlnyomó többsége férfi. Az, amit a Gestalt orientációjú szervezeti tanácsadó bevisz a szervezetbe, sokkal inkább a hiányzó többi oldal, a soft-nak nevezett emberi folyamatok, kapcsolatok, ugyanaz a világ, csak kicsit más megvilágításban. Amit a gestaltos tanácsadó elősegít, nevezhetnénk a görög eredetű, és az Újtestamentumban használt Metanoia szóval is, ami arra utal, hogy ugyanarra a dologra rátekintve, most egészen mást látunk, mint korábban, és ez bennünk lényeges változást idéz elő, amely személyiségünk egészét érinti. Amit a Gestalt orientációjú tanácsadó tesz, az egy ilyen, a mentális újragondoláson messze túlmutató, a magatartást érintő változás. Ehhez nem annyira az objektív valóság megismerését keresi, hanem elfogadja és kiindulópontként veszi ügyfelei sokféle valóság-megközelítését.

Ehhez azt a tanácsadói stílust kell alkalmazni, amely az Edgar Schein-féle felfogás szerint a folyamat-tanácsadás nevet kapta. Ő három tanácsadói modellt hasonlított össze: a szakértői modellt, az orvosi modellt és a folyamat-tanácsadó modelljét. A szakértő tanácsadó kérdésekre pontosan megfogalmazza a választ. A tanultságát és tapasztalatait használva ad egyértelmű javaslatokat egy probléma megoldására. Ez akkor működik, ha olyan tudást visz be a szervezetbe ilyen módon, ami ott hiányzik. Ha ez nem így van, akkor előáll az a helyzet, hogy eddig volt x vélemény egy probléma megoldásáról, most pedig x+1 vélemény van. Az orvoséra emlékeztető tanácsadói magatartás az, amikor a problémákra összpontosítunk, és felírjuk a megfelelő receptet. A Gestalt alapon dolgozó tanácsadó már csak azért sem ezeket teszi, mert egyfelől bízik abban, hogy megvan a szervezetben a kellő bölcsesség, és mert nem problémaként vagy betegségként értelmezi a helyzetet, amiért odahívták, hanem keresi benne azt a hasznot, szépséget, ami fenntartotta, és keresi azt a hiányt, amelyet érdemes kipótolni, hogy jobb legyen a kapcsolat a környezettel.

A germán és angol nyelveken beszélő országokban jelentős csoportjai vannak a Gestalt irányzatát alkalmazó terapeutáknak és szervezeti tanácsadóknak. Amikor a két szerző a Gestalt Institute of Cleveland szervezetfejlesztési képzésén vett részt, a pár magyar tagja próbálta felkutatni, hogy Magyarországon ki mit tud a Gestaltról. A kép meglehetősen lehangolónak tűnt, vagy ha úgy tetszik, inspirálónak, mert itthon alig-alig akadt nyomára, hogy valaki is behatóan ismerné ezt az irányzatot. Egy kolléga idézett valakit, aki szerint a Gestalt úgy szállt el Magyarország fölött, hogy még csak oda sem integettünk.*

Ezért reméljük, hogy azon a képzésen túl, amelyet a szerzők folytatnak, ez a cikk is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar szakmai körökben a Gestalt szépsége és hiányai iránt növekedjék az érdeklődés.

Irodalom:
Beisser, Arnold R. (1970): The Paradoxical Theory of Change. In: Joen Fagen and Irma Lee Shepard (Ed.)
Gestalt Therapy Now.Palo Alto: Science and Behavior Books. 77-80.
Bentley, Trevor (1999): A Touch of Macig in the Business World. In: British Gestalt Journal. June
Kepner, James I. (1999): Body Process. A Gestalt Approach to Working with the Body in Psychotherapy. The
Gestalt Institute of Cleveland Press
Melnick, Joseph – Nevis, Sonia M. (1999): Gestalt Family Therapy. British Gestalt Journal. June
Merry, Uri – Brown, George (1990): The Neurotic Behavior of Organizations. The Gestalt Institute of Cleveland Press
Nevis, Edwin C. (1998): Organizational Consulting. A Gestalt Approach. The Gestalt Institute of Cleveland Press
Pléh Csaba (szerk.) (1972): Alaklélektan
Zinker, Joseph (1977): Creative Process in Gestalt Therapy. Vintage Books, New York

* Mint nemrég megtudtam, az eredeti gondolat forrása Bíró Gyula pszichológus, tanácsadó.

V. Komlósi Annamária : Mi az a Gestalt-terápia (2009.08.28)

Az elnevezés azt sugallja, hogy egy akadémikus lélektani elméletre épülő klinikai pszichológiai módszerről van szó – ám ez így nem pontos. Ami a „terápia” kifejezést illeti, a Gestalt terápia valóban pszichológiai módszer, de nem szigorúan véve klinikai gyógyító eljárás. Bár lelki, kapcsolati, magatartásbeli problémákat segít orvosolni, azt nem a hagyományos gyógyítás értelmében teszi. Ugyanis, míg az orvos, vagy klinikai pszichológus betegségként viszonyul ezekhez a problémákhoz (amiket diagnosztizálni, majd meggyógyítani kell), a Gestalt terápia másként jár el.

A problémákra nem betegségként tekint, hanem rendszer-zavarként. Úgy gondolkodik, hogy az ember a környezetével és a saját testi-lelki folyamataival közös egységet képező rendszer, amely önmagát működteti. Ha probléma van, – a rendszer működésében zavar támad – ezt magának a személynek kell megoldania. A terapeuta csupán segít láttatni a zavar, az elakadás pontjait, és segít „szerszámot” találni a zavar elhárításához.

Ennek a segítő eljárásnak a kidolgozója és névadója a németországi születésű Frederick (Fritz) PERLS volt. Perls azért adta módszerének a Gestalt terápia nevet, mert korának nagy pszichológiai irányzatai közül a lelki működés egészlegességének törvényeit kutató Gestaltlélektan szellemisége állt legközelebb az ő saját emberképéhez. A Gestalt-elmélet legfontosabb gondolata, hogy noha az ember részfolyamatokból tevődik össze, az egész organizmus több, mint a részek összege. Az ember egy olyan „holisztikus egység”, amely az „egész” törvényei szerint működteti és fejleszti önmagát. Ebből következően csupán a részek feltérképezésével soha nem érthetjük meg az „egész” működését. A holisztikus nézőpont szerint probléma esetén nem holmi „meghibásodott részt” kell keresnünk, hanem mindig az egész rendszert kell szem előtt tartanunk, ha a rendszer egészséges működését akarjuk elősegíteni.

Fritz PERLS (1893-1970) szakmai pályafutása orvosi, pszichiátriai és pszichoanalitikus kiképzéssel indult. Bár több éven át dolgozott a Freud-féle pszichoanalitikus technikával, sem a módszer, sem Freud elmélete nem ejtette úgy rabul, mint a Gestalt elveket hirdető neurológus, Kurt Goldstein tanai.

Amikor Perls a fasizmus miatt családjával Dél-Afrikába, majd Amerikába emigrált, – és így fizikailag is távol került az ortodox pszichoanalitikus köröktől – egyre inkább eltávolodott Freud tanaitól, és elkezdte megfogalmazni a saját pszichológiai nézeteit, és kidolgozni a saját terápiás módszerét.

Perls Amerikában szellemi értelemben hazatalált, hiszen az ott egyre népszerűbbé váló humanisztikus és egzisztenciális pszichológia a sajátjához nagyon hasonló emberképet hirdetett. Perls ebben a közegben – jóllehet pszichoanalitikus alapokon, de erőteljes Gestaltés humanisztikus pszichológiai hatásra – formálta egyre pontosabbá terápiás elméletét és 2 terápiás technikáját. Szakmai bázishelyéül a humanisztikusok fellegvárát, a kaliforniai Esalen Intézetet választotta, ahol egyéni és csoport-terápiát folytatott, és Gestalt-terapeutákat képzett. Ebből a műhelyből kerültek ki azok a tanítványai, akik napjainkra világszerte – így hazánkban is – ismertté tették, és a gyakorlatban is meghonosították a Gestalt terápiát.

Magyarországon a Gestalt Egyesület keretei között dolgoznak a Perls-féle módszerben kiképzett szakemberek.

A Gestalt-terápia kulcsfogalma az „egészlegesség”.

Ennek a fogalomnak a jelentősége bárki előtt világossá válik, ha belegondol, vajon nála mennyire vannak harmóniában a testi, érzelmi, fogalmi és viselkedéses folyamatai. Gondoljunk csak néhány jól ismert magyar szólásra: „Bort iszik és vizet prédikál”, „Néz, de nem lát”, vagy hogy pozitív jelentésű példánk is legyen: „Ami a szívén, az a száján”. Hiteles, egészséges személyiségnek egyértelműen csak azt az embert tarthatjuk, aki képes az utolsó példa szerint élni. És ami ehhez még ugyancsak hozzá tartozik: egy közösség is csak akkor tartható egészségesnek, ahol a közösség tagjai őszinték lehetnek. Ahol az embereknek sem önmagukat, sem másokat nem kell becsapniuk ahhoz, hogy érvényesüljenek.

Perls számos kiváló technikát dolgozott ki, amelyek segítségével felismerhetjük, hol és hogyan bomlik fel a folyamataink egysége – pl. hogyan és mikor üzen mást a testünk, mint a szavaink, anélkül, hogy ezt mi magunk észrevennénk –, és hogyan lehet ezeket összhangba hozni.

A Gestalt terápia – még, ha csoporttal dolgozik is – mindenek előtt az egyének belső folyamatait segít rendezni. A fókuszban tehát az egyének belső folyamatai állnak. A különös és izgalmas azonban éppen az, hogy amikor az egyén harmonizálódik, akkor a kapcsolatok, a más emberekhez való viszonyok is rendeződnek.

Perls, más humanisztikus pszichológusokhoz hasonlóan azt hirdette, hogy akkor működik egészségesen egy közösség (egy társadalom), ha az egyén a maga egyediségének teljességében illeszkedhet be a többiek színes, sokarcú világába. A Gestalt terápia ehhez próbál segítséget adni.

Írta:

V. Komlósi Annamária PhD
egyetemi docens
ELTE PPK
Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék

Kelemen Béla: A Gestalt-ciklus megjelenése coaching közben (2009.11.06)

A Gestalt típusú coachingnak, azon túl, hogy alapfelfogása rendszer szemléletű, van néhány sarkallatos alapelve. Közülük részletesebben a Gestalt ciklus coaching közbeni megjelenését szeretném kifejteni, egyúttal utalni az egyes fázisok során fellépő elakadásokra.

A Gestalt pszichológia és a coaching

A Gestalt pszichológia, mint alaklélektan alapjait még a múlt század elején Max WERTHEIMER (1880-1943) a mozgásészlelés tanulmányozásával alapozta meg. Egyértelműen bebizonyította, hogy már a megismerés kezdetén is az összbenyomás áll észlelésünk középpontjában, nem pedig egyedi érzeteink adódnak össze teljes képpé. A pszichológiai irányzat lényegi eleme, hogy a megismerés során az elemi részek kusza halmazát úgy szervezzük és kapcsoljuk össze, hogy egy „értelmes egész” egy „teljes kép” egy „értelmezhető alak” jöjjön létre. Ennek a megközelítésnek nagyon fontos következménye, hogy mind a pszichológia irányzat, mind az ilyen alapon működő coaching vagy tanácsadás alapvetően rendszer szemléletű. Minden egyént, csoportot, szervezetet rendszerként kezel, s annak a környezetével való kölcsönhatását, kapcsolatát vizsgálja.Hogyan is működik a Gestalt típusú megközelítés coaching közben?

Alapvetően a Gestalt típusú coachingnak, azon túl, hogy alapfelfogása rendszer szemléletű van néhány sarkallatos alapelve, amelyek közül néhányat kiemelnék a teljesség igénye nélkül:

  • a rendszer és környezete közötti kapcsolat hatékonyságának javítására törekszik,
  • itt és most történik, azaz jelenközpontú,
  • a Gestalt tapasztalati vagy élmény modellt (cycle of experience) , azaz a Gestalt ciklust, mint egészséges folyamat modellt követi,
  • a változás paradoxona jellemzi (a változás akkor következik be, amikor valaki azzá válik ami, és nem, amikor az próbál lenni, ami nem” Arnold Beisser),
  • szelíden konfrontatív,
  • az ellenállást támogatja .

A fentiek közül részletesebben a Gestalt ciklus coaching közbeni megjelenését szeretném kifejteni, egyúttal utalni az egyes fázisok során fellépő elakadásokra.

A Gestalt ciklus (cycle of experience)

A Gestalt tapasztalati modellt, amely egy nagyon egyszerű átlátható folyamatot tükröz, s minden típusú rendszerre (egyén, csoport, szervezet stb) jól alkalmazható, a clevelandi Gestalt intézet dolgozta ki. (1. ábra)A tapasztalati modell, illetve az egész folyamat ű fő elemre osztható és az egyes részek különböző energia állapotokkal jellemezhetőek. Gyakorlatilag az energiaszint emelkedése majd visszaesése az eredeti szintre, adja, adhatja a folyamat ciklikus jellegét. Ha az energia oldaláról közelítjük meg a folyamatot, akkor egy alacsony energiaszinten az érzékeléssel kezdődik minden. Az érzékszerveink segítségével befogadjuk az információt, amik ebben a fázisban még csak adatok. Amikor ezeknek az adatoknak jelentést adunk, értelmezzük őket, akkor megtörténik a tudatosítás. Ahhoz, hogy ennek hatására bármiféle akciót kezdeményezzünk először energiát /energiánkat kell mobilizálni, majd ezt követően jöhet az akció. A sikeres akció eredménye a kontaktust, ami ha valódi kontaktus, akkor tanulást, változást von maga után. A ciklus során egyértelműen az akció és kontaktus fázisokban a legmagasabb az energiaszint. Ha a kontaktus során, után sikerül is értelmezni/tudatosítani a történéseket (gestalti értelemben látjuk az alakot), akkor eljutunk a lezáráshoz, ami elengedhetetlenül szükséges, hogy elérjük az elégedettség érzését. Ekkor tud igazán elkezdeni csökkenni az energiaszint. A lezárás teszi lehetővé az „unfinished business” elkerülését és megszabadít attól, hogy hiányérzetünk maradjon. Az egyre csökkenő energiaszint innét már viszonylag egyszerűen vezet a visszavonuláshoz és a teljes ciklus befejezéséhez.

Természetesen ezt a ciklust álatlánosságban megtaláljuk, alkalmazzuk különböző rendszerekben, nemcsak a coaching során érhető tetten, hanem egyének, csoportok, szervezetek működésében is.

A Gestalt ciklus coaching közben

Tekintsünk egy klasszikus coaching ülést, és próbáljuk az egyes történéseket a tapasztalati modell alapján beazonosítani. Önmagában az, hogy az ügyfél és a coach találkoznak, már ez komplex rendszert eredményez, hiszen vehetjük az ügyfelet egy rendszernek, de ugyanúgy a coach önmagában is rendszer. Természetesen a találkozásból fakad, hogy ketten együtt is alkotnak egy rendszert. A továbbiakban az ügyfél-coach rendszert tekintsük a rendszernek, az ügyfelet magát, illetve a coachot magát, pedig egy-egy alrendszernek.

Melyik rendszerben is zajlik a fenti Gestalt ciklus? Tulajdonképpen mindegyikben. Hacsak a legérdekesebb és legkritikusabb részt tekintjük, a kontaktust, akkor kivel is kell, hogy az ügyfél kontaktusba kerüljön? Kézenfekvőnek tűnik a válasz, hogy elsősorban a coach-csal, hiszen azért is választott coachot, hogy ő segítsen neki bizonyos változások elérésében, felmerülő problémák leküzdésében. Ha jobban belegondolunk és elfogadjuk, hogy az ügyfél önmaga is egy alrendszer, akkor már nem is olyan furcsa, hogy az ügyfélnek saját magával is kontaktusba kell kerülnie. (Eddigi tapasztalataim alapján, amit coachként szereztem, azt gondolom, ez legalább olyan nehéz, mint a kontaktus megteremtése a coach-csal. Ugyanakkor, ha az ügyfél nem tud kontaktusba kerülni saját magával, akkor nagy valószínűséggel a coach-csal való kontaktus is elmarad.) Ez teszik ! És én annyit még hozzátennék, hogy a tapasztalataim alapján a coach-al való kontaktus eredménye lehet az, hogy az ügyfél magával is kontaktusba kerül. Igaz nem feltétlenül az ülésen…én úgy hiszem a változáshoz muszáj, hogy magunkkal kontaktusba kerüljünk. Természetesen a coach kontaktusa saját magával is nagyon lényeges, hisz ennek hiányában kevéssé lesz tisztában saját érzéseivel, észleléseivel és nehezen elképzelhető ilyen helyzetben az erős kapcsolat létrejötte a rendszer többi tagjával, a többi alrendszerrel. Már pedig ez lenne a coaching ülés egyik legfontosabb célja. Egy biztos, hogy a Gestalt modell alapján, a kontaktus esetén van a rendszernek energia maximuma. Ez természetesen előfordulhat akkor is, ha egyes alrendszerek esetleg alacsonyabb energiaszinten állnak, de nem ez a jellemző. Az igazán sikeres kontaktus akkor történik, ha a coach és ügyfél között megvan a kontaktus, és ezt megelőzően, vagy ezzel közel egyidőben az ügyfél is kontaktusba kerül önmagával. Ezeket a momentumokat a coach ülés során legtöbbször csend (hosszabb-rövidebb) övezi, vagy lassuló, halkuló beszéd jellemzi. Itt látszik igazán, hogy a találkozás a lényeges és nem a kommunikáció, az érzelmek találkozása válik elsődlegessé és nem az értelmek összekapcsolódása.

Érzékelés

De térjünk vissza a ciklus szisztematikus elemzéséhez. A coach elsődleges feladata nem a „mit mond az ügyfél” megértése, hanem a „hogyan mondja” és „miről beszél” detektálása. Az egész folyamat az érzékeléssel kezdődik. Nagyon fontos, hogy belépjünk a rendszerbe, és az érzékszervi úton észlelt adatokat tudjuk megosztani az ügyféllel. Különösen nehéz úgy visszajelezni, hogy ne adjunk értelmezést, s főleg ne mondjunk ítéletet. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a pillanatnyi érzéseinket meg tudjuk osztani. (A legtöbb esetben ez egy olyan visszajelzés, amit az ügyfél a mindennapok során nem kap meg, esetleg most szembesül ezekkel először szemtől szembe, illetve most van az a helyzet, amikor „nem tud elugrani” ezek elől.) Természetesen a szelektivitásnak nagy jelentősége van ebben a fázisban, hiszen nem tudunk és nem is akarhatunk mindent egyenlő mértékben az ügyféllel megosztani. Nem is lenne szerencsés, mert a jó szelektálás segíti egyértelműen a folyamat során a megfelelő Gestaltok meglátását. Ugyanakkor már ebben a fázisban is a ciklust akadályozó „elakadások” keletkezhetnek, ami itt elsősorban érzéketlenségben, bizonyos érzelmek, megnyilvánulások figyelmen kívül hagyásában nyilvánul meg.

Tudatosítás

Az érzékelések természetes velejárója, hogy értelmezést akarunk ezeknek adni. Nemcsak a coach, de sok esetben az ügyfél is. Ebben a fázisban minél több érzékelésnek tudunk értelmezést adni, annál jobb, annál könnyebb helyzetbe kerül a coach. A jó értelmezések elősegítik az ügyfél energiájának mobilizálását, s innét kezdve az ügyfél szinte maga elvégzi a „dolgát”.(Ahogy már említettem a Gestalt ciklus tovább vitelét minden a fázisában számos tényező akadályozhatja, ezért aztán szükséges a coach további ténykedése is, ezért sem állhat fel egy jól sikerült tudatosítási fázis után.)

Tipikus elakadás lehet ebben a szakaszban a kitérés, amely többféleképpen megnyilvánulhat. A konfliktus elől való kitérés, mint a békés megoldás és kompromisszum keresés záloga, egyéb szakmai kérdésekben lehet jó megoldás, de a coaching helyzetben ez egyértelműen elakadás. A kitérés (deflection) egyébként egy általános védőeszköz mindennemű változás ellen. Ez garantál(hat)ja értékeink védelmét is, ugyanakkor egyértelműen akadályoz, amikor a rendszer és a változó környezet közötti kapcsolatot kellene hatékonyabbá tenni. Hasonló védelmi mechanizmus a benyelés. Saját kultúránkból természetszerűleg benyelünk dolgokat, ugyanakkor ezzel megakadályozzuk a többféle értelmezést, és gyengítjük a tudatosítás lépését.

Energia mobilizálás/Akció

A jó érzékelés és tudatosítás a legjobb előkészítése az energia mobilizálásának, hiszen ebből nyilvánvalóan adódnak az ügyfél kérdései:Mit akarok tenni? Mik az opcióim? Mik lesznek a következmények? S ha erőlködés nélküli a „flow”, ha nem nehézkes a kommunikáció, ha hagyjuk az ügyfelet dolgozni, akkor szinte észrevétlenül emelkedik az energia a rendszerben, az ügyfélben és könnyedén juhatunk el a kontaktusig. Ugyanakkor ebben a fázisban az izgatottságnak az elkerülése, illetve az ebbe az irányba tett erőfeszítések, vagy a szorongás még kitéríthetik. Itt fontos, hogy ne a saját ötleteinket próbáljuk az ügyfélre rákényszeríteni akció gyanánt. Ezek elől az ügyfél könnyedén ki fog térni.

Kontaktus

A valódi kontaktus ennek a modellnek a leglényegesebb pontja. Ez az a pont, ahonnét tanultan, újabb értelmezéssel, bizonyosfokú elégedettséggel jövünk ki, ekkor van a valódi történés. Az előzőekben már szó volt róla, hogy itt nemcsak az ügyfél-coach kontaktusra, hanem az ügyfél és a coach sajátmagával létrehozott kontaktusára is gondolni kell. Annak ellenére, hogy a folyamat talán leglényegesebb eleme, ennek sikeres realizálása nagy mértékben az előző lépések minőségétől függ. (érzékelés-tudatosítás-energia mobilizálás). Tapasztalataim szerint a görcsös és a minden áron való kontaktus keresés nem vezet jó eredményre. Sokszor eredményesebbek vagyunk, ha „észre sem vesszük direkt módon” a kontaktust, s csak az ügyfél visszajelzéséből tudunk ennek sikeres voltára következtetni. A kontaktus lényeges része a tanulás és a változás folyamatának, egyben saját magunkról és a világról alkotott képünk változását is jelenti. (Az adatok itt nyernek új értelmezést.) Ha eljutottunk a kontaktusig, természetesen még itt is lehetnek elakadások, elsősorban a visszafojtás, vagy a kitérés az elégedettség elől. A visszafojtás legjobban érzékelhető megnyilvánulása a zárt testhelyzet. És ne feledjük: „…az emberek semmire sem vágynak jobban, mint egy jelentésteli kontaktusra, és semmit sem akarnak jobban megakadályozni…”

Lezárás/visszavonulás

Ahhoz, hogy teljes legyen a ciklus még két nagyon fontos lépés hiányzik. Sajnos általános gyakorlat, hogy napi életünkben ez a két lépés, nevezetesen a lezárás és a visszavonulás nagyon gyakran elmarad. Az eredmények elismerése, az ünneplés, a dolgok lezárása, illetve a tanulságok levonása, egyszerűen visszavonulás a történésből a legtöbb esetben elmarad, vagy csak tessék-lássék módon zajlik. A befejezésnek a hiánya, legyen az üzlet, beruházás, szerelmi kapcsolat rengeteg fölösleges terhet hagy a vállunkon, amit nagyon sokáig cipelhetünk. Szóval a lezárás a coaching folymatban már egy alacsonyabb energiaszinten történik, ennek ellenére végérvényesen itt tudatosulnak, itt tisztulnak le a dolgok. Ha ebben a fázisban megvan az „AHA élmény”, akkor mondható leginkább sikeresnek a folyamat. Itt a legnagyobb veszély, ha nem sikerül az adatoknak más jelentést adni, az ügyfél nem tudja/akarja a más jelentést magában tudatosítani.A visszavonulás igazán a pihenés fázisa, a végső lelassulásé, itt érünk vissza az eredeti alacsony energiaszintünkre. A visszavonulás teszi lehetővé, hogy más téma, más terület felé forduljunk, illetve egy újabb ciklus elé nézzünk. A befejezés fázisában az egyik jellemző akadály lehet a sodródás.

Természetesen az elakadások, a blokkolások különböző fajtái, bármelyik fázisban előjöhetnek és eltéríthetik az egészséges folyamatot, de a coach egyik lényeges feladata, hogy ezeken segítse át az ügyfelét. A coach alapvetően nem a tartalomért, hanem a folyamatért, a tényleges fejlődési folyamatért kell, hogy felelős legyen. Azonban nem elég az egészséges folyamaton, a gestalt cikluson végig vinni, végig kísérni az ügyfelet, a lényeg az, hogy coaching ülés után az ügyfél mit visz magával. Nem az fontos mit mondtak neki, hanem igazán az, amit ő magával visz.

Irodalomjegyzék

  1. John Leary-Joyce, To be or not to be, A Getsalt Approach to Coaching Published in Coaching at Work, Volume 2 Issue 5, 200ű
  2. Dorothy E. Siminovitch, Ann M. Van Eron, The Pragmatics of Magic, The Work of Gestalt Coaching, OD Practioner Vol. 38. No 1. 2006.
  3. Erős Ilona, Bernd C. Leygraf, Racionalitás és varázslat a szervezetben, Néhány szó a Gestalt alapú tanácsadásról, Alkalmazott Pszichológia 2003
  4. Kieran Duignan, Coaching and Gestalt, The Enabling Coach

Goldschmidt Liza – Sáfrány Kinga: Pár gondolat a terápiás módszerek közötti különbségről (2010.03.25)

Milyen elméleti kereteket ad a pszichoanalízis, a tranzakció-analízis és a Gestalt?

A pszicoanalízis a pszichoterapeuta számára ad egy stabil struktúrát, ami a kliens számára nem feltétlen tudatosodik, mégis nagyon jó önismereti tudást ad a terápia során. Elsősorban a múlt eseményeire fókuszál, kora gyermekkori élményeket felhozva a kliensben élő anya- és apaképpel dolgozik. A terapeuta elsősorban jól átgondolt, rendszerszemléletű gondolatokat oszt meg kliensével.
A tranzakció- analízis is ugyanezt nyújtja, annyi különbséggel, hogy a pszichoterapeuta megtanítja az elméleti hátteret a kliensnek, ezzel is egyenragú kapcsolatot építve kliens és terapeuta viszonylatában. Ez az elméleti háttér biztonságot jelenthet a kereteket igénylők számára.
A Gestalt nem ad ilyen jellegű keretet. A keret a kliens és a terapeuta között kialakuló kapcsolat maga. Az egymásra utaltságuk és ahogyan hatnak egymásra. A gestalt terapeuta a jelenre – itt és mostra – reagál, és a beszélgetés során történő megfigyeléseivel, megérzéseivel dolgozik. Szelektíven saját testi-lelki élményeit is megosztva adhat visszajelzést a kliensnek, ha ez támogatja az ő folyamatát. Mindig az kerül a figyelem fókuszába, ami éppen történik: öröm, fájdalom, düh, elakadás, csend…stb. Majd ennek megnézik együtt a háttér okát – ha ez fontos akkor és ott. De nem ragad bele a múlt elemzésébe, analizálásába, hanem a kliensre teszi a felelősséget: mit kezd mindezzel a tudással az itt és most-ban? Továbbá jelentős figyelem kerül az energiára: segíti a klienst megfigyelni saját energia-változásait, s kísérletezésre bíztatja a jelenben, hogy nézze meg, mit tud tenni önmagáért, a mélypontokból való kimozdulásért. Használja a humort, támogatja a kliens ellenállását, s ha szükséges, gyengéd, ha kell, provokatív. Felmutatva ezzel is az élet alapdinamikáját, miszerint minden mindig változásban van.

 

Horosz Réka beszámolója a Gestalt Terápia Képzésről

Daan szemlélődő tisztánlátással teremt teret a vele terápiában dolgozónak és néző-tanulónak egyaránt. Egyértelmű feladatkiadás segíti, hogy bele merjem engedni magam a kísérletezésbe.
Marina kaotikus ösztönös reakciói kiperdítenek az elvárások hálójából. Rendszere messze van a linearitástól és a logikától. Életszerű és szagú az, ahogyan dolgozik, ahogyan terápiát tart. Megérint, amivel és ahogy dolgozik eddig kivétel nélkül. Erőteljes érzelmeket élek egyéni munkái nyomán. A hétvége végére menthetetlenül összeáll, amiről tanulunk, közben nekem nem érdemes próbálkoznom e kérdéssel, számomra reménytelen.

Gro merészsége lepett meg, és talán ebből tanultam a legtöbbet, ahogy mer nem lépni semerre, amikor nem tudja 100%-osan, merre van az arra. Ez számomra teljesen új megközelítés. Megkönnyebbülök tőle. Nem kell tudnom, nem kell lépnem. Kiderül, vagy ha nem, az is lehet izgalmas. A kontakt improvizáció és argentin tangó tapasztalataim mozgásban már tudatosították bennem ezt, és mégis, a verbalitás keretein belül új élmény ez.

Virág Orsolya beszámolója a Gestalt Terápia Képzésről

Több tényező is motivált arra, hogy emellett a fejlődési folyamat mellett tegyem le a voksom. Először is maga a Gestalt irányzat, ami már évek óta formálja a szemléletemet, és ami számomra a legtermészetesebb közeget nyújtja a fejlődéshez és a fejlesztéshez. Másrészt alkalmam volt találkozni Daan-nal – az egyik trénerrel – egy bemutatkozó alkalmon, és a rövid beszélgetés során megtetszettek a reakciói, a válaszai és a feltett kérdései is. Pár óra alatt „ráéreztem” a sokévnyi és sokféle tapasztalatára, és arra, hogy még ennyi élménnyel és megszerzett tudással a háta mögött is mennyire rugalmasan és nyitottan kezeli a helyzeteket, embereket, az újat. Az „i”-re az tette fel a pontot, amikor a GTK 1 képzés harmadéves hallgatói nyíltestet szerveztek, aminek a keretében 20-30 perc erejéig be lehetett ülni „mini-terápiákba”. Számomra rendkívül meggyőző volt az a magabiztosság, módszertani sokszínűség és hitelesség, ahogy alkalmazni tudták a már elsajátított tudásukat.
Most 2013. december 16-a van, és jelenleg 3 tréningalkalmon vagyunk túl. 18-an vagyunk a csoportban, ami először kissé ijesztő volt a számomra, de ez már az első alkalommal átfordult, és elkezdtem élvezni azt a sokszínűséget, amit ez a csapat nyújt. Mindenki különböző háttérrel, élet- és szakmai tapasztalattal, motivációval van jelen, ami folyamatosan frissen tart, és nemegyszer olyan gondolatokkal, kérdésekkel találkozom, amik számomra merőben új megközelítést, rálátást biztosítanak egy-egy témára. Nagyon gazdagnak és a termékenynek érzem ezt a közeget a fejlődés szempontjából.
A három hétvége alatt két trénerrel találkozhattunk eddig. Izgalmas volt megfigyelni azt, hogy miközben az értékrendszerük, alapfeltevéseik nagyon hasonlóak, és mindketten a Gestalt irányzat képviselői, mégis mennyire máshogy közelítenek meg egy-egy helyzetet, kérdést személyiségükből, természetükből fakadóan. Ez rám felszabadítóan hatott, és rámutatott arra is, hogy hogyan tudok hitelesen, magamon „átszűrve” dolgozni adott megközelítésekkel, módszertanokkal stb., úgy hogy az tényleg az enyém legyen.
Az eddigiek során az elméleti tudásátadás mellett az idő túlnyomó részében saját élményeken keresztül dolgoztunk, megélve azt, amiről éppen tanultunk. Ez nekem rengeteget segít abban, hogy az elméletet összekapcsoljam a gyakorlattal, ami a megtapasztaláson keresztül élet közelivé, könnyebben értelmezhetővé válik. Mindeközben magamról is újabb és újabb élményeket szerzek, mélyítve ezzel önismeretemet, új megvilágításba helyezve az elakadásaimat, amik közül néhányon már sikerült is továbblendülnöm.
Sok képzésen részt vettem már, de az a folyamatos kíváncsiság és előremutató energia, amit ez a folyamat ébreszt bennem, az eddig számomra egyedülálló.

Horosz Réka beszámolója a Gestalt Terápia Képzésről 2.

A tanulási, alakulási folyamat gyors kivetülése. Kinek miben. Játékban, drámában, csendben, táncban. Egy-egy csoportszintű öröm tapsviharba torkollott. Karakteres névjegyként álltak a megnyilatkozások. Biztonságos volt, úgy gondolom, talán ezért tudott végletesen jellegzetes lenni. A zárás alatt is van idő a tanulásra. Tapinthatóvá vált, hogy túl a jón és a rosszon valami igaz, könyörtelen őszinteség tud megszületni. És mert csupán igaz, nem fáj, nem mar, csak van. Egy év szépsége és fájdalma és megértése sűrűsödött össze egy-egy képben.
A zárásul kapott feladat és a kivitelezés módjának szabadsága is megdolgoz. Láthatóvá és látóvá tesz. Sokan engednek magukból sokat láttatni. Könnyebb így.
Nem búcsúzik senki, úgy tűnik, folytatjuk.

MaG Rendkívüli Közgyűlés, 2016. Január 25. 17:00

A Közgyűlésen két elnökségi tag választására kerül sor, mivel Bozsogi Dia és Bence Judit az elnökségi munkában töltött hosszú évek után elköszönnek. Ezúton is szeretném elismerésemet, köszönetemet , hálámat kifejezni feléjük, azért a rengeteg figyelemért, energiáért és munkáért, amit mindketten beletettek az  Egyesület életébe. Igyekszem, de közben érzem, hogy szinte lehetetlen  szavakkal mélységében megjeleníteni mennyi mindent adott  nekünk mint egyesületnek , és személyesen nekem is az ő munkájuk, jelenlétük. Ahogy erről írok nagyon megérint, hogy valami lezárul és már nem fogunk szorosan együtt dolgozni.
Hatalmas köszönet Dia és Judit mindazért, amit  tettetek, adtatok, teremtettetek! Maradjatok közel!
Megújul tehát az elnökség, egyszerre két tagot is választunk. Kérlek, ha gondolsz valakire, akiben bíznál, akiről azt gondolod, hogy  “bonus et diligens pater familias “ módjára, azaz a jó gazda gondosságával és szorgalmával szívesen részt venne  az elnökségi munkában, vagy akár Te magadban érzed  a motivációt erre, írd meg Antal Liviának a jelölt (ek) nevét: antalivi@gmail.com.
Livia a közgyűlés előtt tájékoztatni fog arról, hogy kikre érkezett jelölés , de még a közgyűlésen is tudtok jelöléseket tenni.
Természetesen, ha nem  jelöltök senkit, akkor is  gyertek el minél többen a Közgyűlésre, mert a jelenlétetekkel, szavazatotokkal tudjuk közösen alakítani, formálni a jövőnket!
Közgyűlés után ( kb 18.30-kor )  folytatjuk a MaG 2020 Stratégia alkototó workshopot, amire szintén nagyon várunk Benneteket.
Találkozzunk 2016. január 25-én!
Üdvözlettel: Malatinszky Judit
az egyesület elnöke

Shame szupervízi​ós Gestalt workshop – beszámoló 2015

Résztvevők mondták a 2014 májusi workshopról:

Jayjel együtt értünk a bejárati kapuhoz az első reggelen és azonnali spontán beszélgetésbe kezdtunk. Persze, nem emlékszem, miről. A teremben, amint leült közénk az az érzésem támadt, hogy ezer éve ismerem. Talán a szakáll miatt Perlsre emlékeztetett. Amint megszólalt, tudtam, hogy azt az amerikai vonalat képviseli, amit korábbi online kutakodásaimban a Gestalt utan már ismertem és ami nagyon vonzott. Szeretetteli, laza jelenlét, mégis fókuszált figyelem és teljes megértés. Ebben éreztem magam három napig. Ami a legkiemelkedőbb élményem volt az a professzionalizmus, ahogyan egyéni és csoport munkában is emelte a jelenlét értékét.”
Antal Lívia

“Engem leginkább azzal fogott meg, hogy amikor velem dolgozott, akkor valódi érdeklődésként és kíváncsiságként éltem meg az odafordulását, nem éreztem, hogy “dolgozik”.
Sokat tanultam Tőle, hozzám nagyon közel áll a humora, melegsége és odaadó jelenléte. Legértékesebb számomra a lezárásról szóló folyamata volt.”
Moldován Edit

“Nekem az maradt meg a legerősebben, hogy Jay milyen szerettetelien és kíváncsian fordult felénk. Megunhatatlanul tudott újra és újra rákérdezni arra, hogy “hogy csinálod?” és “milyen érzés?” és ebből mindig nagyon érdekes és váratlan dolgok jöttek elő. Erőteljesen volt jelen, amitől én is erőteljesen éltem meg a különböző érzéseimet. Módszertanilag új dolgokat láttam tőle, és vittem is el magammal olyan gyakorlat ötleteket, amiket később egyéni terápiás helyzetben illetve tréningen használtam.”
Jókay Rita

Angolul

“Jay and I arrived at the same time in the first morning of the workshop and we instantly started talking. Of course I don’t remember what it was about. As soon he sat down with us I got the feeling as if I had known him for ages. Maybe his beard reminded me of Perls. As he started I instantly recognized the American School mentality that I’ve encountered earlier as I was looking into Gestalt and which attracts me a lot. He radiated relaxed and loving presence and yet a focused attention and I felt completely understood.
It struck me how his professionalism in working with both individuals and the group made this workshop a very valuable experience.”
Lívia Antal

“As he was working with me I felt genuine interest and curiosity as he listened to me. I did not feel like it was “work” for him at all. I learned a lot from him. His humor, warmth and devoted presence are close to me. The most valuable part for me was the model he shared about the process of closure.”
Edit Moldován


“My most prominent memory is how loving and curious Jay was towards us. It never got boring as he kept asking ‘And how do you do that?’ and ‘How does this feel to You?’ again and again. And these questions always yielded interesting and unexpected results. His strong presence allowed me to strongly live through my sensations. He showed me new methodologies and I took away ideas and exercises which I used both in individual therapy and in trainings.”
Rita Jóka
y

Virág Orsolya beszámolója a Gestalt Terápia Képzésről 2.

Az előző írásom óta eltelt 4 hónap, és mostanra már túl vagyunk a 6. hétvégén. Az 6. közös alkalom az úgynevezett „Vezető nélküli csoport”, ami számomra rendkívül izgalmas tapasztalás volt. A vezető nélküli csoport annyit jelent, hogy a Norsk Gestaltinstitutt AS trénerei közül senki sincs jelen, hanem a csoport önállóan dolgozik két napon át. Természetesen ez esetben is él a csoporttitok, úgyhogy nem tudok részletekbe menően írni arról, hogy mi zajlott ezen a hétvégén, de annyi bizonyos, hogy mind mélységében, mind intenzitásában magasan felülmúlta az elvárásaimat.

Az a fajta érettség és tisztelet, ahogy a csoport tagjai egymás felé tudtak fordulni, nagyon fontossá és meghatározóvá vált számomra. Nagyon tetszett, ahogy felbukkantak az eddig tanultak, nem feltétlenül magasröptű elméleti érvelések vagy viták formájában, hanem egy-egy mondat vagy tett erejéig ott voltak abban, ahogy működünk. Volt szó elméleti kérdésekről is, nekem mégis minden eddig tanult dolog a dinamikában, a hétvége általunk keltett és aztán megdolgozott hullámaiban jelent meg leginkább.

A másik számomra érdekes dolog az anyanyelvünk használata volt. A magyar nyelv gazdagsága és árnyalatai, a reakcióink sebessége, a szavak átgondolása vagy éppen nem átgondolása, sok különbséget hozott nekem az eddigi „angol nyelvű” működésünkhöz képest. Sok mindenkire máshogy láttam most rá, és a humor is egészen másként volt jelen, kifejezetten élveztem.

Bár a hétvégét megelőzően ezt nem érzékeltem, de úgy gondolom, hogy személy szerint nagy szükségem volt erre a közös időre a csoporttal, arra, ami most számomra ebből kiemelkedik: a figyelemre, türelemre, egymás felé fordulásra, a különböző visszajelzések, dilemmák, gondolatok megjelenésére és esetenként közös feldolgozására.

Goldschmidt Liza: Ez valami más: Gestalt­-terápia/részlet (2014.01.17)

Én arra voltam kíváncsi, hogy az állandó szorongásaim mennyire eredeztethetőek a szüleimmel való viszonyomból, illetve szerettem volna bizonyos dolgokat, amiket nem tudok előhozni az emlékeimből, „visszakeresni”. Elmondtam azt is, hogy nem szeretek más emberekhez hozzáérni, ezért örülnék, ha érintéses gyakorlatok nem lennének. Rögtön kiderült, hogy arra nincs mód, hogy mindenre választ leljek, indító lökéseket viszont kaphatok, amivel már el tudok indulni, és hogy – mivel a többiek az érintéstől nem zárkóznak el – lehetnek ilyen feladatok, de abban nekem nem kell majd részt vennem, ha nem akarok. Az egyik lány azt fogalmazta meg, hogy sírni semmiképp nem szeretne.

„A szerződés biztonságot ad és konkrét célokat fogalmaz meg, ezáltal is az önállóságot erősíti – mondja erre Goldscmidt Liza –, én is kifejtem, mi az, amit én nem tudok vállalni. A sírás elkerülését nem támogathatom, ugyanúgy, ahogy az érintését sem. Terapeutaként abban tudok segíteni, hogy egy olyan elfogadó közeget biztosítok a másik számára, amelyben a fájdalom és a könnyek kinyilvánítása megértésre, elfogadásra talál. Azt mondtam, ez az a hely, ahol szabad sírni és rendjén van sírni. A csoportban a fájdalom együttérzésre talál, hiszen mindannyian hordozunk sérüléseket.”

A sérülések igen hamar előkerülnek, akármilyen óvatosan, tapogatózva is próbálunk eleinte válaszolgatni. Az egyik gyakorlatban például valódi gyökerek fotói (fa, zöldségek) közül kellett kiválasztani mindenkinek egyet, ami szerinte leginkább jellemzi az ő családját. Először a tagok mondják el, mire asszociálnak a képről, aztán ki-ki a maga verzióját tálalja, miért épp azt érezte hozzá közelállónak. Én egy olyan fát választottam, ami kidőlt, de pár hajtást azért még hoz. Fura volt azzal szembesülnöm, hogy mások nem azt látják benne, amit én, tehát alapvetően a pusztulást és szenvedést, hanem éppen hogy az erőt, ami egy beteg növényből is ki tud törni, mindennek ellenére.

 

A teljes cikk itt olvasható

Beszámoló a 2012-es Gestalt Alapképzésről

A tanfolyamot úgy kezdtem el, hogy nagyon kevés ismeretem volt arról, mit is jelent a Gestalt, mire alapoz, mivel dolgozik. A bemutatkozásnál kiderült számomra, hogy a többiek már rendelkeznek némi előzetes információval, olvastak „gestaltos” könyveket, de egyáltalán nem éreztem hátrányát annak, hogy én most ismerkedtem meg mindazzal, amit a Gestalt jelent. Sőt, talán amiatt, hogy nem voltak elvárásaim, elképzeléseim, még nyitottabb és befogadóbb tudtam lenni.
A képzés elméletből, és annál több gyakorlati elemből, sajátélményből épület fel. Amikor pszichológiáról van szó, nehéz meghúzni a határt a módszertani képzés és a terápiás csoport között. Többször hangsúlyozták, hogy ez a csoport nem terápiás csoport, bár előfordult, hogy olyan témát érintettünk, ami mélyen megmozgatott embereket és lehetőség is volt arra, hogy valamelyik trénerrel négyszemközti beszélgetést folytassunk, de az alapvető cél az volt, hogy a Gestalt-terápia módszertanát ismerjük meg a saját tapasztalatainkon keresztül.
Az egyes modulok részben egymásra épültek, de jellemzően önálló egységként is működtek. Az alábbi témakörökkel ismerkedtünk meg az 5 modul alatt:
– Az első alkalommal az alapképzés csoport résztvevőinek megismerése, az egymással való ismerkedés volt a fő cél, és emellett elméleti síkon áttekintettük magának a Gestaltnak a fogalmát, a Gestalt-terápia alapvetéseit.
– Második alkalommal a számomra egyik legérdekesebb témát vettük, a Gestalt-ciklust. A Gestalt-felfogás szerint az ember élete, szükségletei, tapasztalatai egy jól meghatározható ciklus mentén haladnak. Egészséges és teljes ciklus esetén nincs elakadás, az aktuális szükséglet, tapasztalat előtérbe kerül, majd a ciklus lezárul és háttérbe vonul. Probléma akkor keletkezik, ha a ciklusban elakadás van, mely gátolja a továbblépést és a ciklus lezárását, a „forma” előtérben marad. Vannak ellenállások, énvédő és elhárító mechanizmusok, melyekkel akadályozzuk a szükségleteink kielégítését, a tapasztalásunkat, illetve a másokkal való kapcsolatba kerülést. Ennek a ciklusnak és az ellenállásoknak a tudatosítása sokban segít abban, hogy felismerjük azokat a helyzeteket, problémákat az életünkben, melyek időről időre előjönnek, és megoldatlanul szinte folyamatosan jelen vannak. Ez a téma még többször előkerült a képzés során, mert nagyon sok kérdést vetett fel, egy olyan téma, mellyel akár napokat is lehetne foglalkozni.
– Ezt követte a testtudat modul, mely segített tudatosabbá tenni a kapcsolódást, legyen az akár saját magunk, akár a környezetünk, amellyel kapcsolódunk. Számos gyakorlatot végeztünk annak megtapasztalására, hogy mi zajlik bennünk, hogyan hat ránk a környezetünk, a külvilág.
– A polaritások témaköre az ellentmondásokkal, a bennünk lévő ambivalens érzésekkel foglalkozott. A fejlődés, lelki gazdagodás útja, ha felismerjük, milyen ellentmondásosak, szélsőségesek tudunk lenni, és elfogadjuk ezt önmagunkban. A téma legérdekesebb része számomra a Top Dog – Under Dog polaritás volt, mely a hatalom és alárendeltség két pólusát testesíti meg.
– A legutolsó alkalommal pedig megismerkedhettünk a szituáció Gestaltjával, mely arra tanít, hogy mennyire mások tudunk lenni egy-egy különböző helyzetben, az Én-t mennyire befolyásolja az, hogy milyen a Te. Közösen hozunk létre helyzeteket, együtt vagyunk benne az általunk létrehozott szituációban.
Minden alkalommal más trénerek tartották nekünk a képzést, mely lehetőséget adott arra, hogy különböző megközelítéseket, szemléletmódot sajátítsunk el, és azt is megtapasztalhattuk, hogy a csoport is mennyire más tud lenni különböző trénerek hatására, mennyire különböző dolgokat tud kihozni a csoportból egy tréner.
A csoportunk nagyon különböző emberekből állt. Voltak benne az egészen határozott véleménnyel rendelkező, irányító típusú emberektől egészen a nagyon csendes, inkább csak szemlélődő, kívülálló típusokig. Számomra nehezen volt kezelhető egy-egy olyan ember, aki a képzés elejétől fogva mindennek ellenállt, és ennek rendszeresen hangot is adott. A trénerek által felkínált feladatokat elutasította, és erős kritikát fogalmazott meg a csoporttal, trénerekkel, programmal kapcsolatban. Később, ahogy egyre több alkalommal gyűlt össze a csoport és töltötte együtt a szombati napot, úgy alakult egyre inkább közösséggé, ahová jó volt alkalomról alkalomra menni. Úgy éreztem, hogy az elfogadás is egyre erősebb lett a csoporttagok között, már nem volt furcsa az, hogy az egyik embernek egy dologgal kapcsolatban teljesen más véleménye van, és ennek hangot is ad, míg egy másik részvevő ennek a teljesen ellentétjét éli meg. Számomra nagyon sokat adott az, hogy őszintén kimondtunk gondolatokat, érzéseket, véleményeket még akkor is, ha ezek nem voltak pozitívak, vagy szöges ellentétben álltak mások elképzeléseivel, véleményével. Nekem nagyon sokat adott ez a sokszínűség, az, hogy milyen mások tudunk lenni egy adott szituációban, milyen más tapasztalatot tudunk hozzákapcsolni, beletenni, vagy éppen kivenni belőle. Sokat tanultam azoktól az emberektől, akik az elején nem voltak igazán szimpatikusak, ők késztette a legerősebben arra, hogy elgondolkodjak a saját álláspontomon, és egyfajta tükröt tartottak felém abban, hogy mi az, amit nem tudok saját magamban, saját magamtól elfogadni.
Megtanultam még azt is, hogy legyek tekintettel saját magamra minden helyzetben, mert teljesen más, teljesen más minőségű tud lenni a kapcsolatom emberekkel akkor, ha őszinte vagyok saját magammal és velük szemben is. Sok gondolatot, érzést ki lehet mondani, csak meg kell hozzá találni a megfelelő stílust, időt, hogy a másik ember elfogadja azt, és sokkal őszintébb és tartalmasabb lehet két vagy több ember kapcsolata ettől.
Véleményem szerint a Gestalt nagyon jó eszközt és alapot szolgáltat ahhoz, hogy megtanuljunk új szemszögből tekinteni az életünkre és a körülöttünk lévő világra, nyitottságra, elfogadásra tanít, illetve más módon kapcsolódni.

Juhász Judit, Budapest, 2013. február 4.

GATLA párterápia tréning 2012

Erős Ila beszámolója:
Két hete voltam a GATLA (Gestalt Associates Training Los Angeles) párterápia tréningjén (http://gatla.org/european-summer-residential/2012-european-residential/). Gondoltam, írok egy pár szót, mert bár nem kértem a MaG-tól kedvezményt, amiért cserébe kellene írnom, kértem viszont a GATLA-tól, és így fele díjért tudtam képződni. Ezt akkor most a helyi szervezést vállaló egyesület felé hálálom meg.
A tréninget Bob Resnick és Rita Resnick vezeti, ez volt a 41. nyári európai programjuk. Rita és Bob több évtizedes házaspár. Ennek ellenére vagy éppen ezért a munkájuk legerősebb üzenete a különbségek megtámogatása. A mottójuk: “Kettő eggyé válik, és aztán senkivé” (Two Become One & Then There Are None). Már a terápiás elhelyezkedés is az eltávolodást, szembenézést támogatja. A pár két tagja szemben ül egymással, ugyanígy a terapeuták is, a székekkel mintegy keresztet formálva. Ez lényegesen eltér a megszokott párterápiás elrendezéstől.

Szemben a Cape Cod-os felfogással, ők nem törekszenek arra, hogy kiegyensúlyozottan figyeljenek a pár mindkét tagjára, és végig egy rendszernek tekintsék őket. Mindig azzal foglalkoznak többet, amelyik tagnál a téma van. Azt mondják egy ezt feszegető kérdésre, hogy majd később többet foglalkoznak a pár másik tagjával. Az ő felfogásuknak az a kiinduló pontja, hogy a pároknál legtöbbször az a probléma, hogy a másiktól azt várják, hogy úgy gondolkodjanak, ahogyan ők, és ennek hatására vagy feladja az egyik vagy mindkettő a saját énjét, hogy összeolvadhasson a másikkal, vagy küzdenek. Amire ők tanítják a párt, az az, hogy fogadják el a másikat másnak, és így keressenek közös megoldást a problémákra. Felfogásuk szerint jó az összebújás, együtt-sodródás, de hosszú éveket nem lehet így leélni.

Az ő modelljük szerint a visszavonultság <———> kontaktus <————-> intimitás <———–> sodródás <———-> visszavonultság kör során van oda-visszamozgás. Vagyis a fentiek mindegyike jó, feltéve, hogy csak egy darabig tart, és átmegy a másikba. Az elszigeteltség az, ami körön kívül van, a határok megkeményedtek, onnan nemigen van kimozdulás.

A tréning felépítése olyan, hogy délelőtt nagycsoportban van elmélet, benne akvárium gyakorlat valamelyik bejelentkezett modellpárral, délután esetleg még egy akvárium, utána kiscsoportos gyakorlás, amelyben összeállt párok szerepjátékot játszanak, pontosabban a pár egyik tagja önmagát, a másik pedig egy szerepet játszik. Én egy befutott, sikeres ügyvéd voltam, aki erőszakosan ki akarja sajátítani a barátnőjét. Nagyon élveztem a játékot, különösen, amikor a terapeuták valami hülyeséget mondtak, előszeretettel nyomtam le őket, rávilágítva a hülyeségre. Érdekes volt látni, ahogy ülésről ülésre a partnerem egyre magabiztosabb az elhatározásában, hogy nem enged többet közel magához. Én általában nem szeretem a szerepjátékot, de most izgalmas volt megtudni, hogy ismeretlenül is hozzuk ugyanazokat a reakciókat, mint az eredetink. Családállításban tapasztaltam hasonlót.

Az előadások között volt szó a fenti modellről, neurobiológiáról a párkapcsolatokban, és a meleg párok párterápiájáról. Ez utóbbit egy írországi meleg terapeutapár (és élettársak) egyik tagja adta elő. Meglehetősen felszabadító hatása volt rám. Én a Gestalt-terápia tanulása kezdetétől nagyon sokáig nem érdeklődtem az elméletek iránt, úgy látszik, most elérkezett erre az idő, mert most érdekelnek már.

Késő délutánonként folyamatcsoportnak nevezett nyolc fős csoportokban voltunk, ezt már megszoktam, minden Gestalt bentlakásos tréningen van ilyen, vagy otthon-csoport, vagy horgonycsoport, vagy más néven. A célja az, hogy segítsen feldolgozni az aznapi élményeket.

Örülök, hogy rászántam magam, hogy elmenjek. Remélem, tudtam most nektek valami kicsit és érdekeset nyújtani a beszámolómmal.

További kellemes nyarat:

Erős Ila

Bozsogi Dia : Hogyan írják (2012.03.02)

Sorra belefutottunk abba a kérdésbe, hogyan írjuk magyarul helyesen a Gestalt-kezdetű szavakat. Gestalt terápia? Gestaltterápia? Vagy Gestalt-terápia? Így hát tanácsot kértünk az E-nyelv portál szakértőitől, hogy hiteles forrásból kapjunk szakvéleményt:

Hogy javasolja írni a fenti kifejezést? A Gestalt a németből jövő jövevényszó, úton van a köznevesülése, de talán még főleg szakmai közegben, nem a köznyelvben. Magyar Gestalt Egyesületként pont ezen dolgozunk (www.gestalt.hu), hogy minél jobban elterjedjen. Ilyen esetben kis- vagy nagybetűvel kel írni a Gestalt / gestalt szót?
A másik kérdésem az egybe-különírásra vonatkozik. A jelentése ugye „gestalt módszertanú terápia”.
Egy szakmai könyv jelent meg eddig a témában, ezt az Ursus Libris ezzel a címmel adta ki: „A Gestalt-terápia alapvetése”.
Nekünk a szimpatikus a Gestalt-terápia írásmód lenne, de elbizonytalanodtunk.. Esetleg gestalt-terápia? Gestalt terápia?
Rákeresve egy másik kifejezésre ezerféle írásmódot találtam: Gestalt pszichológia, gestaltpszichológia, gestalt-pszichológia,
Gestalt-pszichológia.

Az AkH. 212. pontja alapján az idegen szavakat a forrásnyelv helyesírásának szabályai szerint kell írni; ez egyértelműen a nagy kezdőbetűs írásmód: Gestalt.

Az igazi gond az összetételekkel van. Sem a szabályzatban, sem az Osiris Kiadónál megjelent Helyesírásban nem szerepelnek német előtagú példák.

Több szempontból is úgy tűnik, hogy a legcélszerűbb az a megoldás, ha a német főneveket – kizárólag formailag! – személynevekként kezeljük, és ennek megfelelően toldalékoljuk, illetve alkotunk velük összetételeket. Példa a toldalékolásra: Gestaltot, Gestalttal, Gestaltban stb. (Erre van is példa az OH.-ban, a Gesamtkunstwerk címszónál.)

A fentiek alapján azt javaslom, hogy az összetételeket kötőjellel írja: Gestalt-terápia, Gestalt-pszichológia, Gestalt-egyesület, Gestalt-módszertanú terápia. Még egy megjegyzés: a szó nem a köznevesülés útján van, hanem az idegenből a jövevényszóvá válás útján, de annak is nagyon az elején.

Az eredeti cikket itt olvashatjátok

Gestalt a playbackban 2011

Tibor műhelymunkája már a programban feltűnésekor nagy érdeklődést váltott ki.
Egy pontatlanság okán – szerencsére – a meghirdetett 12 fő helyett rögtön 17-en lettünk.

A Tibor által vezetett “Gestalt a playbackben” nekem személy szerint is nagyon sokat adott.
Biztonságos térben, gyönyörű fókusszal dolgozhattam, Tibor szeretettel, magából sokat megmutatva vezetett bennünket.
A műhelymunka több résztvevője is szemcsillogással kísérve jelezte vissza, mennyire sokat adott Neki ez a munka, és megközelítés, amire Tibor meghívott bennünket.

Szóval álláspontom, hogy Gestalt–playback, playback–Gestalt bizony nagyon rokon fogalmak, tovább erősödött.
Bízom benne, hogy az elkövetkezőkben is gondolunk egymásra, gondolkozunk egymásban, és hasonlóan sikeres és emlékezetes közös akciókat indítunk el, kapcsolódunk, majd zárunk le :).

A kép egy kedves színfolt a műhelymunkából.
A képet készítette: Varga Zoltán

Beszámoló az “Ellenállás a szervezetekben” tréningről 2011

Ez az összefoglaló az Ellenállás a szervezetekben című 3 napos tréning szubjektív beszámolója. A tréninget két nemzetközileg is elismert Gestalt tanácsadó, tréner tartotta, név szerint John Nkum és Mary-Ann Rainey. A tréning 2011. június 16-18-áig tartott.
“Nem vagyok elég jó.” “Nem csinálom elég jól.” “ÉN nem csinálom jól.” “Nekem nem megy.” Ezek a mondatok nekem eléggé ismerősek, azon viszont még sosem gondolkodtam, hogy ezek hogyan kapcsolódnak az ellenállás megtapasztalásához. Nagyon jó megélni azokat a pillanatokat, amikor nincs ellenállás, amikor úgy lehet együtt lenni, valakivel lenni, hogy működnek a félmondatok, sőt a kimondatlan mondatok is, és érezhető az “együtt” magával ragadó varázsa. És amikor ez nincs? Amikor egyszer csak azt érzem, hogy ami nekem jó, az a másiknak nem… Amit én szeretnék, az nem találkozik azzal, amit a másik szeretne… Hogy nem vagyok érthető, vagy csak a másik nem akar érteni… Ilyenkor érzem a feszültséget, a tehetetlenséget, szomorúságot és nagyon gyorsan tudok a fenti mondatokra jutni, hogy hát igen, velem van baj, miattam nem megy, már megint én rontok el valamit. Ez szinte független attól, hogy a saját ellenállásomat vagy a másikét érzékelem. Persze olyan is van, hogy az ellenállás érzékelése a harcot váltja ki belőlem, hogy csak azért is megmutatom, és bebizonyítom, hogy nekem van igazam.

Az ellenállást persze nagyon sokféleképpen lehet megélni. Mindez az első feladat kapcsán derült ki, ahol hármas kiscsoportokban beszélgettünk arról, hogy milyen alapfeltételezéseink vannak, amikor az ellenállással dolgozunk. A trénerek csupán azt a két kitételt szabták, hogy három alapfeltevést írjunk le, és mindegyikkel kapcsolatban legyen konszenzus. A mi kiscsoportunkban többek között a fenti gondolatok jelentek meg az ellenállással kapcsolatban.

Idézek néhány gondolatot a többi csoport munkájából:
“Az ellenállással kell kezdeni valamit, nem maradhat így.” “Azokban a helyzetekben ahol megjelent az ellenállás, van megoldás, és azt meg kell keresni.” “Meg kell érteni, meg kell beszélni.” “Az ellenállással érdemes kezdeni valamit, mert ha jól csináljuk, akkor a végén a feloldás katartikus lehet.”
“Ha megjelent az ellenállás, akkor sok energiát igényel tőlünk, hogy jussunk valamire és nehéz, fárasztó folyamat áll előttünk, hogy kezdjünk vele valamit.”
“Az ellenállás kezelésében a fókusz a másikon van, a másikkal foglalkozom, vele versengek.” “Én látom jól!” “Ha csak a versengés jelenik meg, akkor a jelenlévő energiák kioltják egymást, ha a fókusz a problémára tud kerülni, akkor az energiák összeadódnak. Ha a helyzetre fókuszálunk, akkor abból jöhet a tanulás.”

Amikor elhangzott az összes kiscsoport mondata, John csak annyit mondott, hogy nagyon reméli, hogy a tréning végére ha az ellenállás szó eszünkbe jut, akkor képként nem egy fal fog megjelenni, hanem másképp tudunk majd nézni az ellenállásra. (Azt is mondta, hogy ha ez nem fog megtörténni, akkor ők, trénerek nem dolgoztak elég jól.)

Azért mentem el a tréningre, mert annyiszor hallottam már ilyen-olyan Gestaltos képzésen, hogy az ellenállás jó dolog és érdemes megtámogatni, és még soha egyetlen egyszer nem sikerült megértenem, hogy ez mit is jelent. Szóval azt reméltem, hogy jön majd a megvilágosodás valahonnan, hogy, hogy is van ez a dolog az ellenállással. Persze jött is, de addig még sok minden történt. Rögtön a nyitó kör után például mondott John egy mondatot arról, hogy mi is az a Gestalt megközelítés. Ez azért is volt fontos, mert többen először vettek részt Gestalt megközelítésű tréningen. A mondat a következő volt: “Gestalt approach is a normal human behavior approach to make you aware of your own process, because when you are aware, then you can choose something else.” (A Gestalt megközelítés célja, hogy az egyéneket tudatosabbá tegye saját működésükkel kapcsolatban, mert ha tudatában vannak a működésüknek, akkor már akár valami más működési módot is választhatnak.)

Nem először hallottam a Gestalt ciklusról, amit angolul a Tapasztalás ciklusának (cycle of experience) neveznek. Maga a ciklus arról szól, hogy hogyan emelkedik ki valami számunkra a környezetéből, hogyan válik alakká, majd hogyan találkozunk a kiemelkedett dologgal, végül pedig hogyan engedjük el. Ezt a folyamatot a Gestalt ciklus az érzékelés, tudatosítás, energia mobilizálás, akció, kontaktus, visszavonulás és lezárás mentén magyarázza.

A ciklus magyarázata közben most a következő mondatokra lettem figyelmes: “A Gestalt megközelítés, ezen belül a Tapasztalás ciklusának tudatosítása abban támogat, hogy újra megkaphassad, újra átélhessed a teljes egésznek az érzetét.” “Azért jó, ha egy-egy ciklus nem marad befejezetlen és le tud zárulni, mert akkor fel tud szabadulni belőle az energia, ami aztán valami újabb dologhoz válik elérhetővé.” “Az energia véges, ha sok befejezetlen ciklusod van, akkor az leköti az energiádat és nem marad nyitottságod új dolgok befogadására.” “Ha megfelelően le tudsz zárni egy Gestalt ciklust, akkor tovább tudsz lépni, ha nem, akkor az újra és újra megjelenik és utadba áll.”
A Gestalt ciklus kitüntetett pontja a kontaktus. A kontaktus értelmezésére is hallottam már több magyarázatot, de mindig egy kicsit misztikus maradt a számomra, hogy mi is történik a kontaktus pontján. John és Mary-Ann értelmezésében a kontaktus az a pont, ahol valami elmozdul, valami történik bennem (és ennek hatására akár „köztünk” is), amikor valami változás következik be a ciklus elején kiemelkedett alakkal, vagyis ezen a ponton meg tudom engedni azt, hogy az amivel kontaktusba kerültem, hatással lehessen rám. Persze azt, hogy valami hatással legyen rám, nem olyan könnyű megengedni, mert ott, azon a ponton jön a bizonytalanság, az ismeretlen, ahol találkozom a saját félelmeimmel. Az ellenállás, a saját ellenállásom ezért abban támogat meg engem, hogy fel tudjak készülni arra, amikor a hibázás lehetőségét vállalva elébe állok valami új dolognak.

Mi akkor az ellenállás? A trénerek definíciója szerint az ellenállás azoknak a folyamatoknak az összessége, amiket azért teszek, vagy azért mennek végbe bennem, hogy felkészüljek arra, hogy engedjem magamra hatni a dolgokat, és hogy végül is kontaktusba kerülhessek. Miközben az ellenállás azoknak a dolgoknak is az összessége, amiket azért teszek, hogy megvédjem magam, és ezáltal megakadályozzam azt, hogy valóban megkapjam, amit meg szeretnék kapni. Akkor ez most hogy van?

Az ellenállásnak ez az értelmezése annyira furcsa volt, hogy beletelt egy kis időbe, amíg felfogtam, hogy mit is jelent. Ezt úgy értem, hogy ha tudatosul bennem valami, pl. az hogy kíváncsi leszek valami új dologra és ki akarom próbálni, meg akarom érteni, vagy meg akarom tanulni, tehát valamilyen módon kontaktusba szeretnék vele kerülni, akkor ez a vágy vihet engem előre, de közben jó ha tudom, hogy ott dolgozik bennem a múlt, hogy korábbi ilyen helyzetekben milyen élmények (esetleg kudarcok) értek, illetve ott van bennem mindaz a tudás, amit eddig szintetizáltam magamban. Lehet, hogy az az új dolog, ami hív, kíváncsivá tesz (például egy új szakmai elmélet), tartalmaz valami olyat, ami ellentétes mindazzal, amit eddig gondoltam. Ebben a pillanatban máris ott van bennem az ellenállás, hiszen az integrálás átír, átírhat valamit az eddigiekből. Hogy milyen mértékű az ellenállás és mennyire vagyok tudatos a felbukkanásával kapcsolatban, az persze különbözhet, de az ellenállás ott van. Számomra nagyon újszerű gondolat volt, hogy az ellenállás nemcsak akkor van ott, amikor hagyományos értelemben nyilvánvalóvá válik, pl. egy tréningrésztvevővel vitába keveredek, hanem MINDIG ott van és támogat engem abban, hogy befogadható mértékűvé váljon a világ.

Hiszen mi lenne akkor, ha sohasem érzéketleníteném magam, és minden érzést beengednék? Ha sohasem fogadnék el semmit, csak azért mert mondták, hanem minden mondatot megrágnék? Ha sohasem tartanék magamban dolgokat, hanem mindig mindent beraknék a kör közepébe? Ha sohasem mondanék igent, hanem azon dolgoznék, hogy a különbözőségemet megmutassam? Ha sohasem beszélnék a másikról, hanem mindig csak magamról? Vagy ha sohasem engednék meg egy viccet sem, amíg valamilyen témát elejétől a végéig át nem beszéltünk?

Az iménti mondatok az ellenállási mechanizmusok (Desensitization, Introjection, Retroflection, Confluence, Projection, Deflection) kifordításai. Ezen a tréningen egyrészt azt tanultam meg, hogy amellett, hogy ezeket hívhatjuk ellenállási mechanizmusoknak, hívhatjuk őket úgy is, hogy a “Kapcsolatba kerülés stílusai” (Engagement Styles) hiszen nem csak megakadályoznak abban, hogy kapcsolatba kerüljek, hanem támogatnak is benne.

Hogyan támogatnak engem a kapcsolatbakerülésben?
Introjection:
Lényege: Egészben, feltétel nélkül lenyelünk, benyelünk gondolatokat, ötleteket, anélkül, hogy ellenőriztük volna, megkérdőjeleztük volna (megrágtuk volna a magunk számára).
Segítő ereje: Más emberek példáján, mintáin keresztül tanulni:
Projection:
Lényege: A másiknak tulajdonít olyan tulajdonságot, érzést, magatartást, ami valójában része a személyiségének, csak nem éli meg annak. (Valójában magamról beszélek, amikor a másikról beszélek) Sokszor abban fejeződik ki, hogy másokat okol.
Segítő ereje: Az önelfogadásban problémát okozó dolgot nagyobb távolságba helyezi, ezáltal megkönnyíti a szemlélését. Álmok, álmodozás és ezáltal a kreativitás kifejeződése.
Desensitization:
Lényege: A különböző érzékszervek eltompítása, ezáltal a befogadni kívánt adatok mennyiségének csökkentése, illetve a környezet által az egyén felé kifejeződő hatások elkerülése
Segítő ereje: A környezetből érkező túl sok vagy az egyén számára ártalmas információ csökkentése
Retroflection:
Lényege: A másikhoz kapcsolódó intenzív érzelmeit magában tartja, maga felé fordítja ahelyett, hogy a másik irányában fejezné ki. Konfliktushelyzetben magára veszi a felelősséget, így a konfliktushoz kapcsolódó energiát befelé, maga ellen fordítja.
Segítő ereje: Önvédelem, nem megy bele nem megfelelő akciókba, időt ad magának arra, hogy végiggondoljon témákat
Deflection:
Lényege: A másik emberrel való kontaktus elkerülése folyamatos viccelődéssel, túlbeszéléssel, az érzelmek tompításával, lekerekítésével.
Segítő ereje: Időt enged a relaxálásra, fellélegzésre, szusszanásra
Confluence:
Lényege: Az egyén eggyé válik a környezetével, elveszíti önmaga önálló érzékelését, nem érez különbséget önmaga és a másik között, így a köztük lévő különbségek sem jelennek meg, és ezáltal a belőlük fakadó konfliktusok sem
Segítő ereje: Támogatást, harmóniát, békét teremt.

Az ellenállási mechanizmusokat tehát lehet úgy értelmezni, mint a környezettel való kontaktusbakerülés segítő formáit. Ez a kontaktusba lépés úgy működik, hogy az organizmus állandó közelítő-távolító mozgásban van a környezetéhez képest. Ha túl közel kerül, akkor magába fogja a környezetét és elveszíti önmaga érzékelését. Ha túl távol kerül, akkor elveszíti a környezet érzékelését. Ideális távolság az organizmus és a környezet között nem létezik, az ideális az, ha oda-vissza tánc alakul ki az egyén és a környezet között, ha a különböző ellenállási formák érzékelése tudatossá válik számunkra és észrevesszük, hogy éppen hol tartunk a közelítő-távolító mozgásban.

Persze mindenkinek vannak kedvenc ellenállási formái, amik ismerősebbek, mint a többi. Az ismerős szó itt azt jelenti, hogy könnyebben felismerem. A tréning hatására elkezdtem például észrevenni, hogyan jelenik meg a saját működésemben mindegyik ellenállási forma. Régebben azt gondoltam egyik-másik formáról, hogy teljesen távol vannak a személyiségemtől, a tréning hatására viszont kiderült, hogy inkább csak nem ismertem fel őket, nem voltam bennük tudatos.

A továbbiakban még néhány új szempontot kaptunk az ellenállás fogalmának értelmezéséhez, definiálásához, melyek a következők voltak.

Ambivalence – Minden helyzetben több, különböző irányba ható erő jelenik meg. Pl.: Még ha egy szervezet be is hív magának egy tanácsadót, sok mindent meg fog tenni azért, hogy a dolgok változatlanok maradjanak.
Multiple Realities – Minden helyzetben egyénileg különböző valóságok vannak. Pl.: Nem magunkban, együttesen látjuk az ellenállást, hanem a másikban.
Energy in another direction – Ha azt érzékeljük, hogy nincsen támogatás afelé, amit mi szeretnénk, akkor az nem azt jelenti, hogy nincs energia a helyzetben, hanem azt, hogy az energia valamilyen más irányba hat. Ezt az energiát magunk felé is tudjuk fordítani.

Az elméleti tudnivalók zárásánál eljutottunk ahhoz a kérdéshez, ami egy Gestalt kurzus kapcsán mindig elkerülhetetlenül felmerül, nevezetesen hogy mi is az a Gestalt? Hogyan lehet magyarázni, megkülönböztetni más diszciplínáktól? Ehhez kaptam John-tól még egy fontos mondatot, amelynek az volt a lényege, hogy amikor a Gestalt ciklusról, az ellenállásról és a többi Gestalt alapelvről beszélünk, akkor azt valójában annak a célnak az érdekében tesszük, hogy a fejlődés és a tanulás tudatosabbá tudjon válni. Ez a Gestalt módszertan fókusza.

A tréning első két napján az ellenállást egyéni helyzetekben értelmeztük. Az utolsó napon saját élményű tapasztalatot szerezhettünk arról, hogy miként jelenik meg az ellenállás amikor párral vagy csoporttal dolgozunk. Ennek a munkának számomra a legfontosabb üzenete az volt, hogy ilyenkor az intervenció mindig az adott egységre vonatkozik és nem az egységet alkotó egyénekre külön-külön. Vagyis ha párosnak csak az egyik tagjával dolgozom, akkor is azt tartom szem előtt, hogy az hogyan szolgálja a diád működését. Ugyanígy a párosnak, vagy a nagyobb egységnek egyik tagja sem fontosabb, mint a másik, ők együtt alkotnak egy egészet és a cél az egész jobb működésének támogatása.

A tréning befejezésének természetesen fontos része volt a lezárás, hiszen a lezárás által tud tudatosulni, hogy mit is tanultam. Nekem a legfontosabb mondat, amit a tréningről elvittem az volt, hogy az ellenállás a kontaktus érdekében történik. Megszerettem ezt a mondatot, mert számomra semlegessé tudott tenni olyan működési formákat, amiket korábban negatív címkével illettem.

Ezután már csak a zárókör maradt, ami ezúttal nagyon megindító volt. Ebben biztos benne volt az is, hogy 29-en mondtuk el a zárómondatainkat, vagyis bőven volt idő átélni azt, hogy vége van a tréningnek, de az is, hogy nagyon kifejező, érzelemteli lezárások voltak. Jó volt látni, hogy milyen erős hatása van a Gestaltnak, miközben semmi úgymond látványos dolog nem történik 🙂

“Jókay Rita”

A 2011-es Gestalt Alapképzésről

Itt olvashatjátok Gere-Jakó Melinda beszámolóját a 2011-es Gestalt Alapképzésről.

Egyéni motivációk

2008 óta erős vágy él bennem, hogy azt az akkor még alig érzékelhető valamit közelebbről lássam, amit Gestalt irányzatnak hívnak. Munkahelyemen számos alkalommal hivatkoztak rá mint fontos és támogató szemléletmód, módszertan szervezetfejlesztői helyzetekben.

A 2009-2010. évi alapképzésre nem jutottam el, a 2011. évire pedig az eddigi délutánok helyett 8 alkalmas egész napos képzéssort hirdetett meg a Magyar Gestalt Egyesület. A hétvégenként tartott képzések melletti elköteleződésem nem volt egyszerű kisgyermekes anyukaként, de a motivációim erősebbek voltak akkori kételyeimnél.

A legfontosabb meg nem értéseim (meg nem éléseim) a Gestaltban a következő szavakról szóltak: alak, mintázat, jelenlét, energia. Úgy éreztem, ha ezeket a fogalmakat tisztán látni és érteni fogom, akkor a Gestalt megérkezik majd hozzám.

A trénerek

Boros András, Fekete Erika, Goldschmidt Liza, Kis-Tamás Loránd, Molnár Tibor, Sáfrány Kinga, Schmideg Ádám – van, akinek sokat köszönhetek, és van, akinek még többet. Változatos csoportvezetési stílus, változatos módszertanok, konfrontáció és simogatás, csalogató kérdések és egyedi válaszok, kiszámítható utak és sajátos letérők – és legfőképp sok-sok tapasztalat a témában, amit számomra a trénerek képviseltek.

Minden tréner egy másik oldalát mutatta a Gestalt irányzatnak, nem éreztem azt, hogy ez egy „iskola”, ahonnan valami egységes módszertani eszköztárral jönnek egyre-másra a trénerek, hanem épp ellenkezőleg: egyedi, saját arcok és saját Gestalt-ok jelentek meg a működésükben, kérdéseikben, instrukcióikban.

Képzés vagy sajátélmény?

A 8 alkalmas, kéthetente tartott programsorozat egyaránt tartalmazott elméleti tudást és épített a sajátélményen keresztüli tanulási, változási folyamatokra. Utólagosan Gestalt elméleti elemekkel fűszerezett önismereti képzésnek értékelem magamban a folyamatot, amin végigmentem. A képzést végig kísérte a csoporttagok részéről is a kettősség érzése: a képzés és/vagy sajátélmény egymáshoz való viszonyítása, ennek a helyzetnek a nem egyértelmű definiálása a képzés elején.

Akkor értettem meg valóban a Gestalt irányzat egy-egy elemét, amikor a különféle fogalmakat azonnal sajátélménybe helyezték a trénerek, bár nyilván ez az én tanulási stílusomról is szól. Akkor tudtam a legjobban tanulni, ha a megértés (fogalmak és példák, törvények, ciklus, stb.) mellé megélés (sajátélményű gyakorlat) is kapcsolódott, mert a Gestalt elvont fogalmi rendszere pusztán prezentáción keresztül nehezen emészthető ismeretanyag.

A négy hónapon át tartó, kéthetes etapokban zajló képzés alatt a képzésen résztvevők csoportja csapattá ért össze, melyben nagy szerepe volt a tanulócsoportok létének (vagy éppen hiányának), a táncnak, a csoportos intenzív sajátélménynek, a jól megválasztott képzési helyszínnek és a strukturált kereteken kívül folytatott találkozóknak is.

Az 1. és 2. alkalom – Bevezetés a Gestalt világába

Az Ádám és Loránd által közösen tartott két egynapos alkalom a Gestalt irányzat gyökereiről, a nagy öregekről, az alapfogalmakról, rokonrendszerekről, és ennek megértését támogató kisebb gyakorlatokról szólt. Nekem itt szinte minden gondolat új volt, és közben még a csoport is ismerkedési fázisban volt. Ahogy fél év távlatában emlékszem vissza ezekre az alkalmakra, sokkal inkább színek, illatok, zajok jönnek elő, és az érzés, hogy egy fának még csak a törzsét és vastag ágait látom, és szeretném ezt a fát levelekkel felöltöztetni. Valójában akkor még nem lett élesebb képem a Gestalt-ról, sőt zavarodottság lett úrrá rajtam, ugyanakkor éreztem, hogy nagy gazdagság rejtőzik mögötte, és ez a gazdagság hívogat.

Ami hamar tisztulni kezdett először, az átél-kívül-belül-értelem-igazság négyese volt, mert egyrészt ismertem másfajta kontextusban, másrészt a gyakorlati példán keresztül a megélés azonnal megértéssé vált. Tetszett, hogy saját szervezeti, tanácsadói tapasztalatairól is gyakran beszélt Loránd úgy, hogy közben a Gestalt fogalmakat dolgoztuk fel. Ez az élményközeliség és egyéb kiegészítő elemek (pl. youtube videó) segítettek az elsőre száraznak tűnő témákat színesebbé tenni.

  1. alkalom – Gestalt-ciklus, hárítók

Ezen az alkalmon betegség miatt nem vettem részt, ugyanakkor az ellenállási mechanizmusok módfelett érdekeltek – így paradox módon képzési élményem nem volt, viszont feldolgoztam az ezzel kapcsolatos összes elérhető szakirodalmat (internet, angol cikkek, stb.), és ezt a sajátélményű alkalmakon tudtam kamatoztatni. Azóta is az ellenállások tudatos szintre emelése hozott a legtöbb változást a működésemben.

  1. alkalom – Fejlődés, változás

András hosszú nyitókörrel indította a napot, ahol a résztvevők elvárásainak feltérképezése közben sokat megtudtunk róla: a Gestalthoz való kapcsolódásáról, Virginia Satirhoz fűződő viszonyáról és ennek kapcsán a fejlődés, változás fontosságáról, a tapasztalati tanulás modelljéről. Mire a gyakorlathoz értünk, már kellően magas volt az aktivitási szint, így a hármas összekötözések erős élményeket hoztak mindenkinek saját magáról, másokról, a csoportról.

A top-dog – under-dog dialógusában olyan egyéni sajátélményű gyakorlatban volt részem, ahol megtapasztaltam, hogy képes vagyok saját magammal úgy beszélgetni, hogy az én-állapotaimat tudatosan elválasztom egymástól, és ütköztetem őket aktuális dilemmám kapcsán. A gyakorlatban akkor nem kaptam választ a kérdésemre, de eggyel közelebb kerültem saját kérdésemhez. Ez sokat segített abban, hogy az efféle tudatosítással milyen helyzetekben támogathatom magamat leginkább.

  1. alkalom – Testtudat

Ezen az alkalmon nem vettem részt, de a csoporton éreztem következő alkalommal, hogy erős, közös energiákat is adó egynapos táncolásban vettek részt, aminek – későbbi beszámolók alapján megerősítve – gazdag önismereti hozadéka is volt.

  1. alkalom – Csoportos intenzív sajátélmény

Itt éreztem legerősebben, hogy a trénerek figyelnek arra, hogy mi történik a csoportban, és ezeket a tapasztalatokat megosztják egymással. Liza és Kinga felkészülten érkezett, és olyan témákat hozott a csoportnak az első gyakorlatba feldolgozásra (bizalom/bizalmatlanság, késések/pontosság, tanulócsoportok, örömök/frusztrációk), ami a csoport érzékeny egyensúlyát igencsak megbontotta, és azon normák rendszerét feszegette, amiben amúgy sem volt egyetértés a csoporttagok között. Ez (végre) erős dinamikát hozott a közös működésünkbe. Ezt a dinamikát jól használták a trénerek a délutáni nagycsoportos beszélgetésen, ahol egymásnak visszajelzéseket adtunk úgy, hogy közben megéltük a csoporttagság előnyeit és hátrányát is.

A rendszerben megélt sajátélmény legerősebb része számomra az volt, hogy az egyéni és csoportos energiák hogyan mozognak egymással párhuzamosan, mit látok ebből, és mi az, amire még jobban figyelnem kell.

  1. alkalom – Egyéni intenzív sajátélmény

Kinga a nyitókörben beszélt arról, a Gestalt terápiás irányzata hogyan működik a gyakorlatban, mik azok a vezérelvek, amelyek a terapeutát megtámasztják egy folyamatban. Beszélt arról, miért jó az ellenállásokkal dolgozni, hogyan kapcsolódik ez a ciklushoz, a kontaktushoz, hogyan vonják el energiáinkat az unfinished business-ek.

Sajátélményű gyakorlaton keresztül éltem meg a valódi jelenlét és kontaktus erejét, energiáját, majd az élményeket dolgoztuk fel először párokban, aztán a Kinga által vezetett 10 perces mini terápiás helyzetekben. Felemelő volt látni, hogyan tud egy Gestalt-terapeuta tisztán dolgozni az itt-és-most-ból.

  1. alkalom – Zárás

A záró alkalmon a csoport újra találkozott trénereivel és közösen, viszonylagos strukturáltság mellett lezártuk a folyamatot. Fontos volt, hogy visszajelzéseket adjunk egymásnak, a trénereknek. Pár tömör gondolattal egyénileg is összegeztük magunk és mások számára azt a tanulási folyamatot, amit a négyhónapos Gestalt Alapképzés jelentett kinek-kinek. A képzés rituális zárása volt a legünnepélyesebb pillanat.

Esszéírás

Ádám levélben kért és inspirált minket arra, hogy írjunk egy rövidebb esszét arról, hogyan éltük meg a képzés azon részét, ahol sajátélményű folyamatokban volt részünk. Az esszéírás először erős frusztrációt okozott, majd ahogy haladtam a képzés vége felé, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy van miről írnom, sok minden történt velem, és az esszé megírása tovább fokozta ezeknek megéléseknek és tanulásoknak a tudatos szintre emelését.

Összegzés

Sok szinten és sok területen érzek magamban változást a képzés óta: a személyes kapcsolataimban, szervezetfejlesztő munkámban, az élethez való alapviszonyulásomban. Nagyon hasznosnak és tartalmasnak, jól felépített folyamatnak tartom a képzést, és bátran ajánlom mindazoknak, akik szeretnének magukról többet megtudni, miközben egy új szemléletmódot sajátíthatnak el.
Letölthető verzió: Beszámoló

EAGT (European Association for Gestalt Therapy ) éves közgyűlése 2010

Múlt héten a MaG delegáltjaként Berlinben jártam, az EAGT (European Association for Gestalt Therapy – http://www.eagt.org) éves közgyűlésén (AGM = Annual General Meeting  http://www.eagt.org/bulletin_board.htm).

Azért hívtak meg ide minket, mert éppen folyamatban van a MaG belépése az EAGT-be – rövidesen beadjuk a jelentkezésünket, hogy NOGT-k legyünk (National Organization for Gestalt Therapy) – ez az a szervezet, amit az EAGT elismer olyannak, ami az adott országban képviseli a Gestalt terápiát (amolyan ernyőszervezetként) – na ezek szeretnénk mi lenni Magyarországon.

Az EAGT-nek olyan 600+ tagja van, ebből 60-an voltak ott – és nagyon vicces volt, hogy szavazni úgy lehetett a napirendekről, hogy kül. színű papírokon voltak számok aszerint, hogy hány szavazatuk volt (1-6ig), és azt tartották a magasba, a szavazatszámláló ember meg összeadta 🙂 Nekünk még nem volt szavazati jogunk – na de majd jövőre!

Csatoltam két képet, az egyiken a vezetőség látszik, a másik a jelenlévő tagságot mutatja – aki szemfüles, kiszúrhatja Daant, aki a terápia tréningen fog tanítani.

Ez volt az első alkalom, hogy magyar résztvevő volt bármilyen EAGT rendezvényen – vittem is egy adag konyakos meggyet ezt megünnepelni (igyekeztem jó benyomást tenni így első alkalommal). Volt, aki életében először találkozott magyarral.. És nagyon szívesen jönnének Magyarországra, szóval még az is felmerült, hogy jövőre lehetne itt az AGM.

Amiért kimentem, sikerült teljesíteni: megismerkedtem az NOGT bizottság elnökével és az etikai bizottság elnökével is, és most már sokkal tisztább, minek is kell megfelelnünk, hogy tudjunk csatlakozni. Pl. lesz majd etikai bizottságunk és panaszkezelési eljárásunk is.

Aztán este kezdődött az EAGT konferenciája (http://www.gestalt2010.eu/eng/vorwort.html), 630 résztvevővel.. Bár nem voltam regisztrálva, belógtam a nyitásra, mert kíváncsi voltam a hangulatára.. sose voltam még ekkora konferencián. A megnyitót is, de utána a büfét még jobban élveztem, lehetett smúzolni régi ismerősökkel és újakkal megismerkedni. Sokan üdvözölnek minket-titeket, és gratulálnak a terápia képzésünkhöz: Jan Standaert, Arye és Yaacov, Joe Melnick, Seán Gaffney, Daan..

Írtam képeslapot is nektek, azt is csatoltam – ma már meg is érkezett 🙂

Üdv,
Dia

Beszámoló a MaG 2009-es szervezeti műhelyéről

Itt olvashatod a beszámolót a MaG részére szervezett, 2009. novemberi szervezeti műhelyről, amit a belga Gestalt intézet vezetője, Jan Standaert tartott nekünk.
A műhelyt azzal a céllal szerveztük, hogy felkészüljünk az Egyesület életének legnagyobb változására: Erős Ila elnök távozására. Habár az Egyesületnek tagja marad, nem pályázik újra az elnöki pozícióért. Azt gondoltuk, érdemes ezt a változást gondosabban kezelni, mint csak meghirdetni az elnöki pályázási lehetőséget.

A műhelynek különböző elvárásokkal mentünk neki. Én a meghívóban annak idején azt írtam: “A műhellyel az a célunk, hogy újragondoljuk az Egyesület stratégiáját, struktúráját, működési módját, “gondoljuk újra” a MaG-ot. A célunk nyilvánvalóan marad az, amire megalapult az Egyesület – és mindent mást újragondolhatunk.”

A műhelyt Jan Standaert, belga gestaltos vezette, és 11-en vettünk részt (az elnökség mellett 6 tag volt jelen).

A műhely mindannyiunknak másképpen volt izgalmas és tanulságos, erről a ebben a beszámolóban olvashatsz bővebben.

Mi is meglepődtünk rajta, de még az első napon elkezdtünk elbúcsúzni Ilától, aki ezután ki is ment a programról, és az Egyesületen való gondolkozást nélküle folytattuk. Alaposan elemeztük a jelent, több szemszögből is. Bár többen szerettünk volna foglalkozni a MaG jövőképével is, hogy megfogalmazzuk, merre akarunk menni, Jan emlékeztetett minket, hogy előbb a vezetést érdemes megválasztani, hogy ők is beleszólhassanak a stratégiába. Ebből legfőbb prioritásként az emelkedett ki, hogy válasszunk új elnököt, aki a MaG élére áll, ill. ha szükséges, elnökségi tagot.

Most is érzem annak a furcsaságát, ahogy írom ezt nektek, hogy a két nap végére látszólag pont oda jutottunk, ahonnan indultunk: mégiscsak “csak” meghirdetjük az elnöki pozíciót. Talán nem tudjuk ezt átadni ezzel a levéllel, de ez mégis egy másik hely, ahol most vagyunk, két nap együttdolgozás, kimondások, gondolkodások után.

A következő lépés a januári Rendkívüli Közgyűlés, erről az Ila által küldött  meghívóban olvashattál.

Ha idáig eljutottál, akkor örülök, hogy elolvastad. Ha kérdésed/reakciód van, nyugodtan keress engem vagy az elnökséget az elnokseg@gestalt.hu e-mail címen.

Izgalmas fordulópont ez a MaG-ban. Ha van kedved, vegyél részt, alakítsd, szólj bele Te is. De az is rendben van, ha csendben követed az eseményeket.

Üdvözlettel:

Bozsogi Dia
Elnökhelyettes

Beszámolók a 2009-es OSDI-ról

2009-ben ismét Magyarországon tartották az OSDI egyik képzési blokkját.

Iskolamarketing Médiaügynökség

A kétszer 3 órás beszélgetések alatt a cég vezetése nagyon sokat haladt előre, elsősorban a mélyben rejtőző személyes nézetkülönbségek feltárása és az értékrendek egymáshoz közelítése tekintetében. Nagyon jó pillanatban kaptunk egy olyan jellegű segítséget, melyre leginkább szükségünk volt, és ami nélkül bizonyára fájdalmas konfliktusok robbantak volna ki váratlan pillanatokban. A képzés végén a csapat újult erővel, a jövőbe és a csapat erejébe vetett megújult hittel távozott. Egy profi céges pszichoterápia részesei voltunk, ahol a terapeuták egyénként és csapatként is profin dolgoztak a mi sikerünk érdekében. Köszönjük!

Bendl Mátyás, Iskolamarketing Médiaügynökség | H-1051 Budapest, Zrínyi u. 9. Mobil: +36 70 270 5535  | Tel/fax: +36 1 337 1404 | www.iskolamarketing.hu

Onlinet

Öt különböző országból érkező és különböző területeken dolgozó szakemberrel találkoztunk. Úgy gondolom, hogy egyfajta tükröt kaptunk magunkról, illetve a cégünkben működő döntési mechanizmusokról, így sikerült rávilágítani a fejlesztendő területekre. Sok gondolatébresztő következtetésre jutottunk a kereskedelmi stratégiánkat illetően is, amit érdemes továbbgondolnunk a közeljövőben.

Véleményem szerint hasznos volt ez a két délután, mert segített felismerni azon területeket, ahol fejlődnünk kell.

Sárközy Péter, HR igazgató

LET Hungary

“Én nagyon jól éreztem magam mindkét délután. Élveztem az együttdolgozást ezzel a nagyon nemzetközi, sokféle emberekből álló, lelkes, szeretetteli tanácsadó csapattal, akiktől sok figyelmet, megerősítést kaptunk, és fontos visszajelzéseket.

Tetszik, hogy két egészen konkrét, letisztult tanulsággal jöttünk haza a saját máködésünkre vonatkozóan.”

“Gestalt, Gestalt: hát persze, hogy nem azzal foglalkoztunk végül, amilyen témával odamentünk 🙂 Mégis elégedett vagyok, mert amit kaptunk ettől az alkalomtól, az segít minket eredményre jutni az eredeti kérdésünkben – immáron nélkülük.

Lenyűgözött, ahogyan az öt tanácsadó együttműködött, és beletették különböző személyiségüket, szempontjaikat. Az izgalmam hamar elmúlt, teljesen biztonságban éreztem magam velük. Tetszett, hogy ez egy kölcsönös tanulási helyzet volt: mindannyian tanultunk a saját csoportműködésünkről és a tanácsadásról is.”

“Nekem az volt érdekes, hogy milyen kevés intervencióval dolgoztak, és látszólag olyan kevés dolog történt, mégis két világos fókuszponttal jöttünk el. Kiemelkedik nekem az érzékenységük és a kedvességük – felénk elsősorban, egymás felé már több volt a súrlódás. A szervezeti értékén túl nagyon klassz személyes élmény volt, nagyon élveztem a társaimmal dolgozást és a tanácsadó karaktereket is. Még akarok!”

Bozsogi Dia, Papp Péter, Viga Orsi

Suomi Sauna

Az első alkalom arra ment el, hogy a tanácsadók nagyon intenzíven, nagyon jó – időnként fájó – kérdésekkel bombáztak engem. Aznap nagyon visszatartották a véleményüket, csak gyűjtötték az információt…másnap egy nagyon ütemes összesítéssel kezdtek, fel voltak készülve abból, hogy mit hallottak az előző nap. Ennek segítségével már nagyon könnyű volt végleges döntést hoznom arról, hogy melyik irányba kell fejlesztenem a vállalkozást továbbiakban: a saját személyiségemet tükröző tevékenységeket kell tovább fejlesztenem, minden mást vagy értékesíteni kell vagy el kell felejteni.

Sokkal tisztább lett a képem saját magamrol – pedig nem mondanam, hogy nem ismerem magam -, de a vállalkozásom végül is nem túl régi, igy saját magam képét a “tevékenységi tükörből” most tisztán látom.

Az egész folyamat nagyon pozitív és bátorító szellemben zajlott. Bátorsagot adott nekem tovább harcolni a harcomat, reménységet kaptam…lesz ebből még valami, és talán nem bármi…:)

Köszönöm nektek a szervezést és mindent. Gábornak is köszönet, hogy szólt nekem erről 🙂

Timo Nakari

BOND Pénz- és Értékforgalmi Zrt.

“For a short individual one-on-one coaching session I have met s Edwin C. Nevis as a client during the Dunakiliti workshop programme.

The two hours long experience, meeting such senior coach, have opened new perspectives in my life by focusing my attention to potential opportunities, which were already emerged but were unrecognised. During the session I explained a certain situation meanwhile Edwin easily pointed out possibilities that avoided my attention. As a result I got multiple new choices to make, which are much more in line with my goals, and more relevant than previous ones. This short coaching session was probably the most effective and enjoyable coaching session in my life so far.”

Tamas Kristof, Board Member, vice CEO

Résztvevői beszámoló-Body Process Tréning 2009

2009 júliusában vettem részt az IsraGIC által szervezett Gestalt programon belüli második tréningemen, aminek a címe ez volt: „Body Process”.

Az IsraGIC egy izraeli-amerikai-török Gestaltos szervezet nemzetközi tréner csapattal. Programjaikon egyéni Gestaltos munkát tanítanak nem csak terapeutáknak: a résztvevők között találkoztam pszichológussal, szervezetfejlesztővel, coachcsal, de üzleti tanácsadóval, programozóval, madár-szakértővel, rabbival és művésszel is. Ez az egyik, amit én nagyon élveztem ezeken a tréningeken: a mindenféle foglalkozású és mindenféle nemzetiségű (izraeli, török, francia, belga, magyar), nagyon vegyes, de egymás felé nyitott résztvevőket.

A program varázsát persze adta nekem a különleges helyszín is: Izrael mindkétszer elvarázsolt, és ez alkalommal is gyönyörű helyen voltunk, elszigetelve a mindennapi világtól (a Yad-Hashmona moshav-ban).

A programot átgondoltan és szakmailag profin állították össze: először két alapozó tréningen kell részt venni, az A és B modulon, ennek sorrendje viszont mindegy. Ami számomra teljesen formabontó volt, az az, hogy ez a 2 tréning tematikájában teljesen megegyezik; mégis: ettől még élményben és tanulságban mást ad, ahogy pl. egy vers mást üzen különböző időpontokban (én leginkább Fodor Ákos haikuival szoktam így lenni).

A két alapozó modul elvégzése után tematikus tréningek közül lehet választani, pl. Unfinished businesses, Body Process, ezeket már bármilyen sorrendben elvégezhetik a hallgatók. Az IsraGIC évente kétszer, februárban és júliusban szervez általában 2-2 párhuzamos csoportot, amire jelentkezni lehet, ezek közül az egyik általában A/B modul, a másik egy tematikus tréning.

Én, mivel második alkalommal mentem, az A/B modulra voltam bejelentkezve – pedig a párhuzamos tréning, a Body Process nagyon vonzott. De, gondoltam, majd máskor. Amikor odaértem, a trénerek félrehívtak, és felajánlották azt a lehetőséget, hogy átjelentkezhetek a Body tréningre. Nagyot dobbant a szívem, és egyrészt örültem, hiszen az a tréning érdekelt jobban, másrészt meg is ijedtem, mert két olyan ember is volt a csoportban, aki „túl közel” volt hozzám – és általában nem szokták javasolni, hogy az ember pl. egy rokonával közös csoportban vegyen részt önismereti-szakmai programon. Próbáltam kikérni a trénerek tanácsát, de ők elég tisztán azt képviselték, hogy a döntés és a felelősség is az enyém. Egy darabig gondolkoztam, majd elkezdtem figyelni a gyomromban lévő érzésre, ami leginkább egy kellemes, bizsergő izgatottság volt – ez nekem azt üzenete, vágjak bele. Gondoltam, mikor hallgassak a testemre, ha nem egy test-tudati tréningről szóló döntésemnél?!

Ahogy ezt írom, most rácsodálkozom, hogy a program egyik meghatározó élménye és tanulási folyamata nem is magán a programon, hanem előtte történt. Mikor is indul egy tréningen a tanulási folyamatunk? Lehet, hogy nem a nyitókörnél.

A tréning felépítése általában minden IsraGIC-es programnál azonos:

  • Délelőtt nagycsoportos blokk elmélettel, közös és saját élményű gyakorlatokkal, illetve akvárium munkával (amikor a tréner az egyik résztvevővel dolgozik a csoport előtt tanítási céllal).
  • Délután kiscsoportos gyakorlások, ahol mindenkire sor kerül megfigyelő, ügyfél és facilitátor (segítő, tanácsadó, coach, terapeuta) szerepben is. Ez a trénerek jelenlétében zajlik, és a munka után  alapos és pontos visszajelzéseket kapunk a megfigyelőktől és a trénertől. Ezt a részt élveztem a legjobban, mindhárom szerepben rengeteget tanultam.
  • Este PG (Personal Growth, Személyes Fejlődési) csoport, ahol lehetőség van bármilyen személyes témát feldolgozni, amire a résztvevőknek igénye van. Ez alkalommal ez közösen, a 12 fős csoportban zajlott.

A Body Process tréning arról szólt, hogyan tudjuk a testet tudatosabban használni az ügyféllel való munka során: az ő testét és a saját testünket is. Ezekkel a témákkal foglalkoztunk: érzékelés, tudatosítás és földelés (amit a Gestalt groundingnak hív), a lélegzés szerepe, támogatás és öntámogatás, kísérlet az ügyfélmunkában, érintés szerepe és módjai az ügyfélmunkában.

Imádtam a testünkkel való dolgozást. Érdekes tanulság volt számomra, hogy bár az érzéseket én belső adatként tanultam, amikor egy testi érzetnek adunk egy érzés-címkét, már interpretálunk, és távolabb kerülünk a puszta érzéklettől. Például ha feszítést érzek a gyomromban, és erre azt mondom, hogy szorongok, akkor ezzel máris értelmezem saját magamat. Lehet, hogy bizonyos érzések otthonosabbak, könnyebben húzzuk elő őket címkeként – a feszítő érzés akár lehet izgatottság vagy düh is, csak lehet, hogy ezeket ritkábban szoktam azonosítani magamban. Nagyon tanulságos volt látnom és tapasztalnom, milyen gazdagon lehet dolgozni az egyszerű testi érzékletekkel. Ha az érzést mondom el, hogy pl. boldog vagyok – a másik ember lehet, hogy egészen másfajta élményhez köti ezt, mert más szokott ilyenkor megjelenni a testében. Én máshogy vagyok boldog, mint te. De ha azt mondom, hogy erősebben dobog a szívem, melegséget érzek az arcomban, összeszorítom az ajkaimat – így közelebb tudunk kerülni ahhoz, mi történik velem valójában. Nekem ez coachként is hasznos tanulság volt, terápiában pedig még inkább látom a hasznát.

És milyen gazdag, mély, színes világ az érzékletek világa! Hol érzed? Milyen az intenzitása? Merre irányul? Milyen a textúrája? Hol a határa? Milyen a minősége? Van-e ritmusa, sebessége? Ismétlődik? Mitől változik? Gyorsul? Lassul? Mi történik, ha felerősíted, eltúlzod?

A tréningen végül az egyik legfontosabb személyes élményem pont ahhoz kötődik, hogy a rokonommal voltam egy programon. A PG csoportban, bár egyikőnk sem tervezte, dolgoztunk a kettőnk kapcsolatán, és ez közelebb hozott minket.

Tavaly írták meg e-mailben az IsraGIC vezetői, hogy bezárják az intézetet. Bár sok energiát tettek bele, az utóbbi időben nem jött össze kellő résztvevő a tréningekre. Szomorú lettem. Pontosabban: könnybe lábadt a szemem, nem mozdultam, nehéznek éreztem a végtagjaimat, és csak kis levegőket vettem. Így búcsúztam én a testemmel tőlük.

Trénerek: Arye Bursztyn, Yaacov Kaiser, Jackie Low-Stevenson

Időpont: 2009. július 5-10

Budapest, 2011. július 25.

Bozsogi Dia

Gestalt Leaders 2009 konferencia

Márciusban nagy sikerrel zajlott le a negyedik nemzetközi Gestalt Leaders’ 2009 konferencia itt nálunk, Magyarországon.

A konferencia célja az, hogy lehetőséget teremtsen a találkozóra és a dialógusra Gestalt intézmények vezetői és Gestaltot tanító képzők között. Egyedülálló ez a konferencia a világon, mivel a vezetők ilyen céllal csak ezen a programon tudnak találkozni, és az őket vezetőként érintő kérdésekkel foglalkozni, egymástól tanulni.

A másfél éves előkészítő munkát követően mindannyian nagyon élveztük a konferenciát, volt alkalmunk a MaG-ot érintő témákkal, kérdésekkel is foglalkozni, ezen kívül egészen konkrét dolgokat is hozott a MaG-nak az esemény:

  • nagyon elégedettek voltak a résztvevők, jó hírünket viszik ahová csak mennek;
  • a konferencia által jobban megismerték Magyarországot, bekerült a köztudatba, hogy itt a MaG, hogy nálunk is él a Gestalt, és hogy képesek vagyunk egy ilyen rendezvényt magas szakmai színvonalon, gondoskodóan és gördülékenyen megvalósítani;
  • több résztvevőtől is kaptunk konkrét felajánlást, hogy szívesen jönnek Magyarországra, tanítani, vagy a MaG-nak saját szervezeti workshopot tartani;
  • és mindezek mellett közel hétszázezer forint nyereséget hozott a konferencia az Egyesületnek.

Gestalt Leaders 2009

Éljen-éljen! 🙂

A Leaders’ 2009 konferencia szervezőcsapata így állt össze:

  • Bozsogi Dia – projektvezető
  • Erős Ila – szakmai vezető
  • Bence Judit – a szervezőcsapat tagja
  • Kozák Imre Olivér – a szervezőcsapat tagja
  • Viga Orsi – a szervezőcsapat tagja
  • Tunkel Judit – pénzügyi munkatárs
  • Andrásovszky Enikő – külső támogató
  • Répássy Helga – külső támogató
  • Száraz Mariann – külső támogató

Önkéntes alapon alakultunk, a meghirdetésre jelentkezve. A konferencia sikerének nagyon örültünk, de emellett számunkra legalább olyan fontos volt a felkészülés folyamata: egyszerre éltük meg a hatékony és eredményes közös munkát, élveztük az együttlevést, és tanultunk sokat belőle.

Ha kedvet kaptál egy ilyen projektmunkában való részvételre, akkor a jó hír, hogy idén is lesz lehetőség bekapcsolódni többféle munkába is – figyeld a levelezőlistát, ahol ezeket meghirdetjük.

Viga Orsi

A konferencia számokban

  • 5 nap alatt
  • (a plenáris programok mellett) 15 kiscsoportos műhely
  • 40 résztvevő
  • 3 földrészről
  • 18 országból

A konferenciaszervezés számokban

  • 18 hónap alatt
  • 13 projekttalálkozó
  • 1318 e-mail a levelezőlistánkon J

Hogyan jelent meg a Gestaltos működés a konferencia szervezése és megvalósítása során?

  • Kimondtuk az igényeinket, érzéseinket.
  • Meghallgattuk és elfogadtuk egymás igényeit, érzéseit.
  • Reflektáltunk magunkra, hogy hogyan dolgozunk, hogyan működünk együtt.
  • Folyamatosan gondoskodtunk a testi jóllétünkről a szervezés idején is, és a konferencia idején is
  • A megbeszéléseinken annyi ideig tartott a bejelentkezés, amennyi éppen kellett.
  • Mindenki annyit vállalt, amennyihez kedve, energiája volt.
  • Aki keveset vállalt, az maradhatott azon a szinten, anélkül, hogy szemrehányást kapott volna
  • Volt egy csomó lelki “ölelés”.
  • A konferencia utolsó fél napját nem terveztük meg előre: azzal foglalkoztunk, amiben energia volt.

Tettünk a ciklus befejezéséért, a lezárásért: spontán levelezés a konferencia után; projektértékelő megbeszélés; ünneplés a Vidámparkban.

Résztvevői élmények

„THANK YOU VERY MUCH for this special gathering!
I very much enjoyed having been in Hungary and at this gathering!
As I type this I smile as I still feel the lovely contacts I had during these days.
I will keep them and they will feed me in my everyday life.”

„I thank you all for the wonderful time we created together in Hungary.

The love, care and meaningful learning experience with you all, made this conference a significant happening in my life.”

„I want to express my thankfulness to the organizing committee: you really did a wonderful job!!”

„This conference was a precious experience for me.

There were lots of talking that evoked my new ideas and inspiration.

I am very proud that I  discussed in my group about new takes on Introjection process and got many ideas and favorable comments.

I enjoyed dancing with Hungarian people and the chorus, dishes were delicious.

Thank you very much for the hard work of Hungarian Committee. Great job!”

„I returned to a sackful of organisational issues last week but felt more energised by the conference and am enjoying being reminded of the faces – and indeed multi layered, variant experiences of the conference – that keep it’s figure alive while life moves on.”

„I enjoyed the conference very much and appreciate all the work you and your Hungarian team did to make it be such a meaningful event.”

Szervezői élmények

„Amit adott nekem a konferencia:

Olyan együttműködést, amely az egész másfél év során jó érzéseket keltett és nagyon szerettem az eredményét is. A konferencián a nagycsoport vezetésének izgalmát, felelősségét, a nagyon jó evéseket, ivásokat, fürdőzéseket. És talán a legfontosabb, hogy nagyon sok szeretet-áramlást.”

”Amit jelentett nekem a konferencia:

Nagy nemzetközi Gestalt esemény a regnálásom vége felé. Nagyon örülök, hogy bevállaltuk. Most van egy lelkes ifjú csapat, nemzetközi kapcsolatokkal, és hírünk a világban. Megtettem, ami tőlem telt.”

„Nekem azért volt élmény és Gestaltos a konferencia szervezőmunkája, mert az egész folyamatban, akár a szervező találkozások, akár az elektronikus levelezések szempontjából egy egymásra odafigyelő, egymást meghallgató és meghalló kört jelentett számomra.Egyszer sem volt rossz érzésem a munka során, akár a szűkebb aktívabb, akár a tágabb támogató körben dolgozva.Az egész szervező folyamatnak volt eleje és vége. Nekem minden szervező csapattalálkozó a munka mellett egyben egy örömteli együttlétet is jelentett a csapat tagjaival.Jó volt megélni, hogy a biztonságot jelentő to-do táblázat határidős teljesítése mellett, mindig mindenki figyelt a csoporttagjaira és ezt a visszajelzéseinkkel is megerősítettük.A szervezés folyamata során teret kapott és kaphatott minden, ami nekünk a munkához szükséges és fontos volt – őszinteség, derű, egymásra figyelés, elfogadás, üdítő, kávé, ásványvíz, rágcsálnivaló, süti és gyümölcs.Ebből eredően nem lehetett más a konferencia csak sikeres.”

„Gestalt és projektmunka. Nem sűrűn előforduló szópárok, pedig a konferencia szervezésében nagyon is összenőttek. Sikerült időt és teret biztosítanunk arra, hogy foglalkozzunk azzal, hogy hogy vagyunk, mik az igényeink és mik a félelmeink, és ez közös energiát teremtett ahhoz, hogy összpontosítani tudjunk a ki, mit, mikor, hogyan kérdésekre. Vidáman, őszintén, viszonylag stresszmentesen, többnyire szabadon. Jó volt megélni, hogy volt helyem akkor is, ha nem volt leosztott szerepem. A konferencián érdekes volt megtapasztalni a vezetői dilemmákat egy másik szemüvegen keresztül, belelátni a bevonódás-kívülmaradás feszültségébe és főleg, megismerni számomra új, inspiráló, hiteles Gestalt tanácsadókat. A szervezői csapatban igazán otthon éreztem magam és mindez újabb lökést adott arra, hogy aktív(abb) MaG taggá váljak. Jó volt, na.”

„Nekem ilyeneket jelentett:

  • Nagyon jó volt úgy dolgozni ebben a projektben, hogy egyrészt rengeteg energiát és időt tettem bele, emellett mindent időben, stresszmentesen csináltunk. Mert általában azt sugallják körülöttem, hogy a nagy eredmény eléréséhez álmatlan éjszakák, stresszelés, kapkodás szükséges.
  • Csomó érdekes emberrel megismerkedtem.
    Annyi pontosan megfogalmazott pozitív visszajelzést kaptam, hogy szinte életem végéig elég J
  • A Gestaltról egy csomót tanultam, úgy, hogy Gestaltosan csináltuk a szervezést, az ottlétet a lezárást. Annyira nem akartuk Gestaltosan csinálni, inkább hagytuk, hogy Gestaltos legyen.
  • Önmagamról egy csomót tanultam, hogy hogyan viselkedtem számomra új szituációkban. Meg a műhelyeken ismét egy csomó mindent tanultam.
  • Sok olyan (nagy) ember, akit eddig csak a cikkeiből vagy könyvek fedlapjáról ismertem, hirtelen olyan közeli lett.
  • Rájöttem, hogy tök jó dolog ez a Gestalt, és hogy akkor mennék erre tovább továbbra is. Előtte még annyira nem tudtam, hogy akarok-e erre menni.
  • Dunakilitin és a környékén előtte sosem jártam, pedig olyan szép része az országnak – egyébként biztos sosem mentem volna ide.
  • Nagyon élveztem a szervezői találkozóinkat.
  • Egy japán fickóval aludtam egy szobában – hát ez önmagában.”

Coaching és terápia határán – beszámoló egy Cape Cod-i tréningről 2007 július

A program a coaching és a pszichoterápia határmezsgyéjével, a nehezen coacholható vezetői személyiségtípusokkal, azok jellegzetes személyiségjegyeivel és coachingjuk megközelítésével foglalkozott. A három típus, amire fókuszáltak, a nárcisztikus, a perfekcionista és a depresszív személyiségtípusok voltak, mivel az előadók tapasztalatai alapján ezek a komplex esetek közül a leggyakrabban előforduló alaptípusok.

Gyakoriság tekintetében az előadók meglátása szerint a nárcisztikus stílus a felsővezetők, elnökök, vezérigazgatók, értékesítési vezetők többségénél kisebb-nagyobb mértékben és mélységben jelen van. Karizmatikus vezetők esetében pedig szinte bizonyosan megjelenik ennek a karakternek valamilyen vonása, akkor is, ha teljesen és azonnal kooperatívak a coachcsal, ami rájuk ritkán jellemző. A perfekcionista vezetők a funkcionális területeken, pénzügyi, jogi és orvosi területen gyakoriak. A depresszív típus a managerek között pedig a túlterheltség és a karakteres tünetek erőteljes elrejtése miatt valószínűleg az amerikai országos 25-30 % átlagos elterjedtséget is meghaladja.

Itt most nem mennék bele az egyes típusok jellegzetességeinek összefoglalásába és a coaching gyakorlat specialitásaiba, mert az egy részletesebb ismertetést igényelne. A mindennapi gyakorlat szempontjából a leglényegesebb kérdésre, arra, hogy hol húzódik a coaching és a terápia közötti határ ilyen komplex eseteknél, azonban röviden kitérnék.

Az egyik erőteljes állítás a tréningen az volt, hogy jó esélyünk van arra, hogy a felsővezető coachee valamilyen formában, valamelyik kategóriának legalábbis határmezsgyéjébe beletartozik, tekintettel az igen erőteljes és hosszú időn át fennálló magas fokú elvárásokra. Erre azonban különböző típusok ismerete mellett a megfelelő megközelítés alkalmazásával fel lehet készülni.

A másik karakteres állítás az volt, hogy a coachoknak tudomásul kell venniük, hogy ők azok a szakemberek, akikkel ezek a felsővezetők hajlandók (először vagy egyáltalán) megosztani belső konfliktusaikat. Sok esetben, ha egy vezetőnek, akinek komolyabb lelki problémái vannak, azt javasolná a coach néhány ülés után, hogy forduljon pszichológushoz vagy pszichiáterhez, akkor azt a vezető meghallgatná, de jó esetben semmit nem tenne, elengedné a füle mellett, rossz esetben a coachot, az egyetlen, nagy nehezen elfogadott segítőjét is elküldené. Ez a vezető saját problémáinak a megoldását is valószínűleg hosszú időre elhalasztaná, másrészt a coach hírnevét biztosan nem öregbítené („Képzeld, idejött ez a coach és azt mondta, hogy forduljak pszichológushoz!”).

A helyzet feloldására azonban több megoldást is javasoltak, amelyek mindegyike azt célozta, hogy miképp lehet a coaching folyamatot fenntartani és mindkét fél részére ezt a bizalmi szempontból nagyon kényes szituációt mégiscsak professzionálisan megoldani.

Az egyik javaslat az volt, hogy a szupervíziót célszerű ilyenkor igénybe venni a folyamat egészen korai fázisában. (A szupervíziót nem csak Magyarországon, de az USA-ban is elég nehezen veszik igénybe a coachok.) Itt akár egyszerűen már egy tapasztaltabb coach is sokat segíthet, illetve szükség esetén kifejezetten pszichológusi támogatást is igénybe lehet venni.

A másik, hogy nem pszichológusi/pszichiáteri végzettségű coachok javasolhatják, ha már elég bensőségessé vált a kapcsolat, hogy fenntartva a vállalati coaching folyamatot, az ügyfél privát keretek között kérjen konzultációt megfelelő szakembertől. Ez lehetővé teszi azt, hogy a coaching folyamatot fenn lehessen tartani, a bizalmas témák nem kerülnek így az asztalra a cégen belül, és ezáltal a vezető szervezeti életét nem zavarja meg, de ugyanakkor elindíthat egy mélyebb változási folyamatot.

A harmadik megoldás, ami főleg belső coachok esetében alkalmazható, hogy az ügyfélnek azt javasoljuk, vegyen inkább igénybe egy külső coachot, mert a problémái komplexitása szerintünk azt igényelné. Ezen a módon viszont egy megfelelő képzettségű szakembert lehet bevonni a folyamatba, anélkül, hogy bizalmi problémák felmerülnének. Ez a coachnak rövid távon a folyamat megszakadását eredményezheti, de hosszú távon nagyon pozitív hatása lehet a szakmai hitelességre.

Számomra a kurzus legfontosabb eredménye az volt, hogy egy korábban nagyon bizonytalan és nagyon homályos területet tudott ez a pár nap egészen konkrét megközelítésekkel és megoldásokkal a menedzselhető problémák körévé alakítani. Ezen felül nagyon jó volt, hogy sok különböző hátterű coachcsal tudtam eszmét cserélni, és láttam azt, hogy az alap problémáik nagyon sok esetben hasonlóak függetlenül a kulturális háttér és az ügyfélkör jellegzetességeitől.

A tanfolyam hangulata és intenzitása, az, hogy coachingot tanulhatok más coachokkal együtt igen tapasztalt öreg rókáktól, és mindezt egy mélyen Gestaltos megközelítésben, mindez nagyon meghatározó élmény volt számomra. Mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy menjen, tanulja és csinálja, mert csak így lesz belőlünk is olyan szakember, aki ezt a szakmát ebben az országban el tudja fogadtatni a maga komolyságában és teljességében. Sok dolgunk van még ezen az úton.

2007. június

Beszámoló az OSDI tanácsadásról / Reports on OSDI consulting

2006-ban ismét Magyarországra jött az International Organization and System Development (IOSD) képzés, amely Gestalt alapú szervezet- és vezetésfejlesztést tanít.

A képzésnek állandó része az, hogy a nemzetközi csoport helyi ügyfelekkel is dolgozik.
Ez azért érdekes, mert be lehetett hozzájuk jelentkezni ügyfélnek – egész szervezetként, divízóként vagy vezetői csapatként.

Május 16-17-én, azaz két délután, kb. 3-3 órán keresztül zajlott a tanácsadói munka (5-6 tanácsadó dolgozott együtt egy ügyféllel), ami arról szólt, hogy az ügyfél az adott témában
tisztábban lásson, visszajelzést kapjon a működésére, illetve számára használható felismerésekhez jusson. Párhuzamosan 5 helyszínen, 5 ügyfélcsoporttal dolgoztal a tanácsadók.  


Beszámoló az OSDI tanácsadásról / Reports on OSDI consulting
(Organization & Systems Development International Program – A Gestalt Approach)
2006. május 16-17.Hungarian Gestalt Association:
I think we could create enough understandings to move on and had many insights to realise where our energies stuck in. Even though I got really tired afterwards, I became more energetic and trustful again. It became clear for me how important it is to find joy and pleasure in our work – besides working on personal unfinished businesses.

Language School:
Páran a trénerek közül lassúnak élték meg a folyamatot magát. Én személyszerint úgy látom, hogy erre a kifeszítésre szükség volt, mert ha ez nem történik, akkor az inkább akció orientált csapat inkább szívesen elbújt volna a tréning development folyamatába. És ismerve a tanszék és az iskola túlélési esélyeit, egy fantasztikus és különleges know how-t hordozó csapat szétesése felé meneteltek, és talán pont az utolsó pillanatban érkezett ez a tudatosítás. Gyönyörű volt, ahogy a Gestaltos csapat dolgozott az észleléssel, ahogyan visszajelzéseket adtak és metaforákkal összefoglaltak. Fantasztikus volt, ahogy Steveből előjött, hogy van itt egy tanszék, ami egy erődítmény – vagy elefántcsont torony(!) -, miközben esik szét az iskola.

On a professional level I have experienced the way Gestalt OD can create a real energy focus on some issues — and I really enjoyed seeing how important it is to move with resistance and experience where the creative forces are.

The imprint of those two days has given me a framework (and a kind of motor) to function in, to process the day to day situation and to deal with the obstacles that are likely to come our way in the coming year.

Company III.:
A második nap elején a Company III. csoport tagjai elmondták, hogy az első napon bár jól érezték magukat de azon túl, hogy egymás között felvetettek ügyeket – ami hasznos mindenképp – úgy érezték, hogy nem kaptak túl sokat a tanácsadóktól és – mint elmondták – korábban arra számítottak, hogy jócskán fognak használható tanácsokat kapni tőlük. A második nap már egészen másképp folyt mint az első, a Company III-ot jobban megismerve a problémás területek boncolgatása már sokkal konkrétabban zajlott. Többen is felrajzoltak a flipchartra szervezeti ábrákat, amelyek segítségével konkrét, speciális gondokról mondhatta el mindenki a véleményét. Igazi dialógus alakult ki a két csapat között, mely során a Company III-osok konkrét kérdéseket tettek fel, amire több ízben is kaptak válaszokat, melyek a tanácsadók saját tapasztalatain alapultak.

Ars Humana Kft. AHA! Outdoor csapata:
vett részt a kétnapos tanácsadási programban. Elsősorban meglepő és egyben megtisztelő volt számunkra, hogy nem kevesebb, mint hat külföldi szakember követte csapatunk önaktualizáló munkáját aktív figyelmével, értelmező és rávilágító kérdéseivel. Az a tény, hogy az angol volt a program munkanyelve, segített abban, hogy az érzelmileg kevésbé vonódjunk be az önelemző folyamatba, hogy objektívebben ráláthassunk jelen helyzetünkre.

The AHA! Outdoor Brand of Ars Humana Ltd. participated in the two-day consulting program. First of all it was a great pleasure for us to welcome six foreign experts who payed avitve attention towards our work of self-actualisation. They directed our thoughts with sound explanatory questions. The fact that we spoke in English helped us to remain more objective and expell emotions from the analyzing procedure.

Company V.:
During two days the coaching team managed to drill deep into the internal dynamics of our team and showed us problems and areas we have not known or dared to address before. At the beginning we have not been instructed on what will happen on these two days, which slowed down the pace a little bit. The problem may have been that many Company V. managers had no similar coaching experience before. The openness and insight of the coaching team was surprising for our team, which opened them up as well. Company V. participants of the event feel that these two days were a perfect example of a win-win situation.

„Doing it Better” – Gestalt intézetek nemzetközi találkozója 2005

A szervezők tudatosan ötven főben korlátozták a létszámot, így egy intézményből kettőnél több jelentkező nem lehetett. Így nemzeti értelemben elég vegyes társaság gyűlt össze, összesen 12 országból, de például Kelet-Európából csak a MaG vett részt a konferencián.

Életkorok mentén már nem volt ennyire heterogén a résztvevők eloszlása. A jelenlévők legnagyobb része 50 és 60 év közötti korú volt, és csupán ketten voltak 40 év alattiak (egy 33 és egy 24 éves résztvevő). Ez kiugró látvány volt akkor, amikor életkori szerveződés mentén néztünk rá magunkra és arra, hogy a különböző korosztályok milyen értékkel járulnak hozzá a közösséghez. Izgalmas kérdéseket vetett fel ez a kormegoszlás a Gestalt jövőjét illetően.

Nemcsak ezek voltak sajátosak ebben az összejövetelben, hanem a felépítése is. A stabilitás és mozgalmasság egyensúlyát adta a szerkezet, amelyben volt nagycsoport, tematikus műhely és tanulócsoport.

A nagycsoport

A nagycsoportot nem vezette senki abban az értelemben, hogy tudta volna, mire akar kilyukadni, hanem egy pár felírta egy óriási papírcsíkra az elhangzottakat, majd azt strukturálták és többszöri módosítás után CD-n elküldték mindenkinek a találkozót követően. Így teremtették meg a csoportemlékezetet azokról a témákról, amelyeket elég fontosnak tartottak a résztvevők ahhoz, hogy nagycsoportba behozzák. Az összejövetel éppen a zsidó újévre esett, és így néhányan később érkeztek, mert a legjelentősebb ünnepet a családjukkal töltötték, ahogy ez minden kultúrában oly jellemző. Ebből nagyon izgalmas, fojtott és felszínre kerülő feszültségekkel tarkított vita keletkezett. Olyan témák merültek fel, hogy a többség mennyire legyen-lehet érzékeny a kisebbség igényeire, és a kisebbség mennyire kell hogy beolvadjon, azonosuljon a többség normáival. A téma természetesen túlmutat a zsidóságon a keresztény vagy iszlám többségű kultúrákban, hiszen a többség-kisebbség, a beolvadás-különállás-kirekesztettség kérdése sok más vonatkozásban is feltehető, így például a Gestalttal kapcsolatban az analitikus dominanciájú terápiás kultúrákban is.

A tematikus műhelyek

A tematikus műhelyek meghirdetett vezetőkkel zajlottak. Ők felkészültek és vezették a csoportmunkát. Így is előfordult, hogy valaki nem jött el a meghirdetett témavezetők közül, de másvalaki beugrott helyette, és a maga módján levezette a közös gondolkodást. Talán ebből is érződik az olvasó számára, hogy az egész összejövetelben volt valami sajátos keveréke a spontaneitásnak és szervezettségnek. Egy időben nyolc tematikus műhely zajlott, mindegyik kétszer volt megtartva, így alig volt olyan műhely, amiről le kellett mondani a bőséges választék miatt.

A tematikus műhelyek egyik legérdekesebbike a minőség és hozzáértés a terápiában, illetve ezek mérésének kérdései körül zajlott. A kérdés úgy merült fel, hogy hogyan lehet mérni egy terapeuta vagy tanácsadó hozzáértését, a munkája minőségét, és vajon elég-e az, ha a tanultságának óraszámával fejezzük ezt ki, mint ahogy ez annyira jellemző Európában és Észak-Amerikában. Az egyik résztvevő egy olyan érdekes kompetenciamérő módszerről számolt be, hogy a tanonc próbaterápiát tart, és utána reflektál saját magára: mivel volt elégedett, hogyan látta magát terapeutaként. Az értékelés alapja ez esetben nem a terápia minősége, hanem maga az önreflexió.

Nem kevesebb izgalmat rejtett magában a képzés, az akkreditáció és elfogadottság kérdése. A nyugati országokban több évvel ezelőtt, Magyarországon máig jellemző gyakorlatot a jelenlévők elitistának minősítették, nevezetesen azt, hogy pszichológusok vagy pszichiáterek továbbképzéseként történik a terápiás képzés. Valószínűleg néhány év, és az európai előírásoknak és elterjedt gyakorlatnak megfelelően itt is bekövetkezik az, hogy a pszichológusi, pszichiáteri és pszichoterápiai szakmákat egymástól elkülönülő szakmáknak tekintik, és ennek megfelelően építik fel a képzést is. Az ellenállás ezzel kapcsolatban szinte tapintható itthon is.

További érdekes téma volt a terápiai, illetve tanácsadói ügyfél-viszonyban az intim, illetve stratégiai kapcsolat ellentéte, egyensúlya. Intimként határozunk meg egy kapcsolatot, ha jellemző rá a spontaneitás, és ilyenkor nem lehet tudni, hogy mi lesz a kimenete. A stratégiai kapcsolat valamilyen cél érdekében történik, és afelé halad. A terápiás és szervezeti tanácsadói kapcsolatban különböző mértékben és formában lehet jelen a két elem, a stratégiai vonás ad célkövetést, az intimitás adja a legváratlanabb képeket, megoldásokat.

Egy idős, 80 év feletti pár, egyiküknek Fritz Perls volt a tanára, vezettek műhelyt az etikusságról. A beszélgetés során némelyek nagyon szigorú etikai normák betartását támogatták, mások azokról a „kalandjaikról” meséltek, amelyek nemigen illenek bele az etikai előírásokba. Számunkra a legelfogadhatóbb megközelítésnek az tűnt, hogy fontos, hogy szabályok korlátokat teremtsenek, de nem jó, ha ezek a korlátok merevek és „megölik” a kapcsolatot.

Izgalmas kérdések merültek fel a Gestalt és a szociokulturális környezet összefüggéseit vizsgáló műhelyen. Felmerült, hogy mennyiben változik az alapvető gestaltos fogalmak jelentése attól, hogy más nyelvbe átültetjük őket (pl. a ’contact boundary’ kifejezést lefordítják-e és hogyan). A résztvevők egyetértettek abban, hogy minden kultúrának megvan a maga Gestalt megközelítése – hiszen a Gestalt lényege éppen az, hogy a rendszer (ez esetben maga a Gestalt elmélet) a kontextussal (a kulturális környezettel) kölcsönhatásban létezik csak. Tehát más az angol, az amerikai és a magyar Gestalt. Ekkor azonban azzal a kérdéssel szembesültünk, hogy van-e egyáltalán egyetemes Gestalt? Ha az elméletből következően minden helyzetről helyzetre változik, akkor a Gestalt elméletben mi az állandó?

Az egyik program kimondottan arról szólt, hogyan lesznek az intézmények 5 év múlva sikeres, virágzó szervezetek. A csoportot vezető kérdések mentén gondolkodtatta el a résztvevőket a saját szervezetükről: Mire van szükség a szervezetben? Mi hiányzik, mi az, ami alulfejlett a szervezetben, és mi az, ami túlfejlett? Hogyan kapcsolódunk érzelmileg a szervezetünkhöz, és mi lehet ebben a csapda? Tekintettel arra, hogy a legtöbb Gestalt intézet, beleértve a Magyar Gestalt Egyesületet is, non-profit szervezet, amelyet lelkes emberek saját energiájukból és pénzükből hoznak létre, a műhely legérdekesebb tanulsága talán az volt, hogy nem elég csak érzelmileg kötődni egy szervezethez, hanem érdemes egyensúlyban tartani, összekapcsolni az agyat és a szívet.

A másik direkt módon szervezeti kérdésekkel foglalkozó műhely a gestalt és a vezetés kapcsolatával foglalkozott. A facilitátor saját hipotéziséhez gyűjtött véleményeket, ami szerint a gestaltos szervetek vezetésére jellemző egy olyan „DNS”, ami genetikusan megakadályozza a hatékony, stratégiai vezetést. Mi, gestaltosok azt mondjuk magunkról, hogy az intimitást visszük be a szervezetekbe, és lehet, hogy nekünk éppen ebből van túl sok. Ehhez kapcsolódóan merült fel nagycsoportban az a téma is, hogy gestaltos intézményekre erősen jellemző a szétszakadás, különválás, mintha ez is természetes, genetikus jellemzőjük volna.

A tanulócsoport

Minden késő délután két órát a 8 fős, változatlan összetételű tanulócsoportban töltöttünk. Ebben beszéltük meg a nap során szerzett tapasztalatokat, élményeket. Ezek a csoportok a stabilitásuk miatt is intim közeget eredményeztek, és nagyon jó talaja voltak a nap során előjött gondolatok és érzelmek feldolgozásának. Ezeket a csoportokat nem vezette senki, a vezetésük spontán alakult ki és változott. Egyikünk tanulócsoportjában olyan témák körül voltak energiák, mint vezetés-követés, elemzés-érzelmek kifejezése, illetve a holokauszt múltja és jelene. Másikunknál a fő kérdések az identitás körül alakultak ki: ki hogyan definiálja önmagát? Mennyiben segít ebben egy-egy kisebbséghez való tartozás? Előkerült az anyanyelv kérdése is, ugyanis a résztvevők közül sokan nem az anyanyelvükön tanulnak, dolgoznak, járnak terápiába. Érdekes kísérlet volt, ahogyan ennek a csoportnak minden tagja a konferencia végén a nagycsoportban a saját anyanyelvén mesélt magáról pár szót.

Az összejövetel helyszíne Dániában volt, egy Vallekilde nevű faluban. Olyan iskola volt a házigazda, ahol egyébként a világ minden tájáról jönnek fiatalok, és együttműködést, kommunikációt, elfogadást, saját maguk és mások fölötti örömöt élik meg, tanulják. A természetesség és emberség megszokott helyszíne jó alap volt a változatos és érzelmileg megérintő gestaltok számára. A résztvevők arra jutottak, hogy érdemes ezen az úton továbblépni, és a következő ilyen találkozó 2007 áprilisában lesz megtartva egy görög szigeten, „Going Deeper” címmel.

Beszámoló a Gestalt műhelyről a Pszichoterápia folyóirat konferenciáján

 

A kérdések érdeklődést és értetlenséget mutattak. A köré lehet csoportosítani őket, hogy miben különbözik a gestaltos működési mód más irányzatok működésétől. Volt, aki számára elfogadhatóak voltak a válaszok, volt aki nem látott semmi különbséget aközött, ami elhangzott és aközött, ahogy ő működik.

A végén is elégedettség és kielégületlenség fogalmazódott meg a zárókörben. Az esemény fontos volt. Az szinte mellékes, hogy milyen módon csapódott le ez az egy műhely, sokkal inkább már a megjelenésünk ténye mérföldkő. Kezdenek tudni rólunk.

Erős Ila

Berlini Gestalt fórum 2005 április

Ezek a következők:
— Keressünk a szakmában szövetségeseket (szakma alatt: terápia és szervezetfejlesztés értendő).
— Kapcsolódjunk egyetemhez valamely programmal
— Mo-n erős a csoportanalitikus irányzat, keressünk kapcsolatot hozzájuk
— Fejlett technológia (IT) alkalmazása
— Európából meghívott trénerekkel együttdolgozni programokon
— Érjük el, hogy elismertek legyünk:
1. politikailag 2. kutatásokkal 3. publikálással 4. jelentős emberekkel a hátunk mögött
— Kis lépések; először főleg kapcsolatépítés
— Track record
— Keressünk külföldön élő magyar származású Gestalt terapeutát, szervezetfejlesztőt
— Menjünk Dániába a Gestalt intézetek találkozójára

További események:

Dia belépett a GISC-be, és ezt nagy tapssal megünnepeltük.

Nyilvánosan felvetettem a 2007-es konferencia témáját, mert Edwin Nevisnek aggályai voltak azzal kapcsolatban, hogy tudunk-e elég sok résztvevőt szervezni. A népek, akik ott voltak, ugyan nem voltak sokan, de nagyon lelkesek lettek az ötlettől, hogy Budapesten legyen. Azt gondolom, ha jól PR-ozunk, akkor jönnek külföldiek is, de hazaiakat is be tudunk szervezni. Szerintem, ha lesz 50 ember, és azoknak 2/3-a, ¾-e küfödi, akkor jók vagyunk, és ez megcsinálható.

Kelt Budapesten, 2005. április 25-én

Erős Ila