Antal Lívia 2016: Pszichoterápia Folyóirat Egyesületi sarok: Álommunka a Gestalt terápiában

A Gestalt pszichológia megfigyelése és vizsgálódása középpontjában az egyén áll és az egyént lélek-elme-test egységének tekinti. Alapfeltevése, hogy az emberi természet mintázatokba vagy egészekbe szerveződik, amit az egyén is észlel. Ezért az egyént csak az őt alkotó minták vagy egészek függvényeként lehet megérteni. Alapgondolata az, hogy az egész alak észlelése több a részek összegénél.
A Gestalt terápia egyik módszere az álommunka. Két módon dolgozik az álommal. A megszemélyesítés vagy projektálás az, amikor a terapeuta arra kéri a kliensét, hogy képzelje magát az álom egy számára kiemelkedő alakjába. Az alak lehet szereplő, tárgy, érzelem vagy bármi, ami kiemelkedik.
Az álmodó belehelyezkedve valamelyik alanyi vagy tárgyi szereplőbe dialógusban a terapeutával, egyes szám első személyben elmondja, hogy ki ő az álomban. A másik, ahogyan a Gestalt álommal dolgozik az, amikor a terapeuta arra kéri a kliensét, hogy éberen itt és most álmodja
tovább az álom történését.
Kapcsolódva e folyóirat identitásához álljon itt egy álommunka példaként. Az álom feldolgozása a kliens hozzájárulásával megfigyelő jelenlétében történt. Ez a rész a kliensmunka hosszabb időszakában az egyik ülés egy kiemelt részlete.
Kliens: A térben kisebb tömegben vagyok. Látom, hogy egyesek fehér selyem kendőcskék, mások fekete bársony kendőcskék. Kis kendők, amik masni formára vannak csavarodva. A fehérek könnyű selyemből vannak, aminek a szövetét finom fényes szálak szövik át. Könnyedén repkednek ide-oda.
Látom, hogy a feketék ritkább szövésű, de vastagabb anyagból vannak és a két szín két csoportra különülve kering a térben. Magamra nézek és látom, hogy én egy hurka pálcika vagyok. Roppant dühös leszek, amiért a formám és színem ennyire végletesen különbözik a többiekétől. Seszínű, vékony, kemény, törékeny. Dühömben begurulok a tér egy sarkába.
Terapeuta: Milyen hurkapálcika vagy?
A kliens feláll. Magastartásban összefűzi a karjait. Majd hirtelen végigfekszik a padlón és begurul a szoba egyik sarkába.
Kliens: Útálom, hogy hurkapálcikaként itt fekszem és kilátszik a hasam.
Terapeuta: Mi lennél szívesebben, mint hurkapálcika?
Kliens: Fehér selyemkendő.
Terapeuta: Ha te vagy a fehér selyemkendő, el tudod mondani, milyen vagy?
Kliens: Könnyű vagyok, finoman szálldosok. Középen megcsavarodom, hogy ne lebegjek könnyen el. Az anyagomat fényes szálakkal szőtték át, amin megcsillan a napfény. Gyönyörű és boldog vagyok.
Terapeuta: Maradj kendő!
Kliens, pár perc múlva: Boldog fehér kendő vagyok, de néha aggódom a fekete kendők miatt.
Terapeuta: Légy te az aggódás. Milyen vagy?
Kliens: Pillangó vagyok, nem is, lepke vagyok. Barna lepke, aminek a szárnyait súlyos por fedi. Ezt
a port hintem azokra, akiket aggódtatni akarok. Nehéz a szárnyam és csúnya is vagyok. Nem értem, miért kell, hogy csúnya legyek. És nehezek a szárnyaim.
Terapeuta: Milyen neked a nehézség?
Kliens: Fárasztó. Az a dolgom, hogy cipeljem a porral teli szárnyaimat és aggódtassak másokat.
Kliens kis idő múlva: Le kellene tennem őket, nehezen bírom. És semminek nincs értelme. Ha rajtam
vannak a szárnyak, elfoglalt vagyok, de gonosz és fáradt. Ha levenném a szárnyaimat, semmi dolgom sem maradna. Mindkettő értelmetlen létnek látszik. Mit tehetnék? Legjobb lenne megsemmisülni.
Terapeuta: Milyen lenne, ha mégis leraknád a szárnyaidat?
Kliens: Megpróbálhatom…talán előbb csak leverem a súlyos barna port a szárnyaimról…igen, most csak egy szárny-vázam van, ami könnyebb, viszont semmi haszna…jaj, mit tegyek? Ha leteszem ezeket a szárnyakat, csak egy hernyó leszek, jaj, semminek sincs értelme. Nem lehetek csak egy hernyó.
Terapeuta: Milyen érzés lenne, ha mégis hernyó lennél?
Kliens: Jaj, ijesztő, nagyon csúnya leszek és semmi hasznom sem lesz. Jaj…na jó, mégis kicsúszok a
szárnyak alól. Kicsúsztam.
Terapeuta: Mi történik?
Kliens: Kicsúsztam. Fényes, szürke testem van. Nagyon virgonc vagyok és boldog, megkönnyebbült.
Egy nagy felfedezésem van. Mégha szürke hernyó vagyok is, az én hasamon is megcsillan a napfény.
Az álomban az alak (az, ami éppen kiemelkedett) és a háttér (az álom kontextusa) egyetlen Gestaltba rendeződve adták a pszichológiai vizsgálódás tárgyát. A kliens szubjektív valóságképe alakítja a gondolkodását és cselekedeteit, függetlenül attól, hogy mások mit tartanak objektív valóságnak. Ez segíti vagy korlátozza abban, hogy eredményesen létezzen és működjön saját környezetében. A
Gestalt irányultságú terapeuta segíti kliensét, hogy minél inkább felismerje saját világképének jellemzőit és minél több választási lehetőséget lásson meg.
Ebben az ülésben a terapeuta a klasszikus Gestalt álommunkával, a projekcióval dolgozott. Az álom egyes szám első személyben való felidézése után a terapeuta megkéri a klienst, hogy váljon egyik vagy másik figurává az álomban. A “figura”, az alak, amivé a kliens válik (akár maga választ, akár elfogadja a terapeuta javaslatát) bármi lehet, ami kiemelkedik. Nemcsak személy vagy állat, de hang, szín, érzelem, bármi, ami a kliensnek érdekes valamiért. A projekció egy attitűd, amivel abban támogatjuk a klienst, hogy egy olyan énrészével azonosuljon, amelyet tudatosságban nem él meg. Majd ezeket az énrészeket dialógusba helyezzük.
Másik Gestalt specifikus álom munka lehet a továbbálmodás. “Dream on….” – mondja a terapeuta és a kliens az álom valamelyik alakjaként folytatja az eseményeket. Továbbálmodás folyamán a felmerülő helyszínek, történések és szereplők újabb meglátásokat, összefüggéseket mutatnak meg a kliensnek, amelyek az életére vonatkoznak. Mindkét esetben a kliens az álom részévé válik. Egy másik álommunka lehetőség, amikor egy alapvető egzisztenciális állítást fogalmazunk meg az álom tartalmából kiindulva, amely összegzi a fő témát, az álomban. Ez a téma a kliens életében is egy alap fontosságú téma, ami foglalkoztatja, de nem tudja megfogalmazni.
A Gestalt álomfeldolgozás sokrétűen dolgozik. Ilyenek a struktúrába rendezés, amikor megfigyeljük, hogyan szerveződik az álom, szekvenciákat vonunk, gyorsítunk, lassítunk. Ilyen az a székmunka, amikor az álmára nem emlékező kliens ül az egyik székben és valaki, a terapeuta számára érdekesnek megnevezett személy ül a másikban.
Ha röviden szeretném megfogalmazni, mitől más a Gestalt álom munka, mint az analitikus álomfeldolgozás, akkor a legfontosabb néhány eltérés abban van, hogy a Gestaltban a kliens dolgozik az álmával a terapeuta támogatásával. Abban segíti a kliensét, hogy a tudatos énjével meg nem élt személyiség részeivel kapcsolatba kerülhessen és megélhesse azokat. A kliens a saját valóságán belül fogalmazza meg (ebben segíti a projektálás, belehelyezkedés egy-egy figurába), mit jelent neki, ami megjelenik. Nem gondolkodik archetípusokban vagy személyiség típusokban. Az álom szimbólum rendszere nem a mitológiából, a Bibliából importált szimbólum rendszer. A jelek, szimbólumok
azt jelentik, amit a kliens magának meg tud fogalmazni az adott kontextusban. Elfogadjuk, hogy a szubjektív tényezőknek van szerepe az álom pszichológiai megértésében.

One thought on “Antal Lívia 2016: Pszichoterápia Folyóirat Egyesületi sarok: Álommunka a Gestalt terápiában

Comments are closed.