Erős Iona: Pszichoterápia folyóirat/22. évf. 4. szám (2014.02.03)

Buda Béla volt a Pszichoterápia c. szakmai folyóirat alapítója. 2013. júliusában hetvennégy évesen elhúnyt, az augusztusi számot az ő emlékének szentelték. A tanulmányok az ő írásai, és róla szóló írások is megjelennek ebben a számban.

A neofreudizmusról írt cikkéből részleteket ragadok ki. „Az ún. orális karakter barátságos, társaságot kedvelő, kapni akaró, túlzott optimizmusra vagy pesszimizmusra hajló. Az anális jellem kínosan rendszerető, kötelességtudó, takarékos és makacs. Az érett vagy genitális jellem áldozatkész, alkotó, öntudatos.” Ezek után ki ne szeretne genitális jellem lenni?? Egyszer hallottam egy előadást arról, hogy szervezeteket is lehet így diagnosztizálni. Az én értelmezésemben az orális szervezet a „szeressük egymást, gyermekek!” és közben legyen minél több profitunk, az anális a „rend a lelke mindennek!” és „tudd a kötelességeidet is, nemcsak a jogaidat!”, és most momentán nem jut eszembe genitális jellemű szervezet, kísérlet ebbe az irányba igen. Mindazonáltal továbbra is furcsák nekem ezek a jelzők, bár az analitikusoknál teljesen természetesen hatnak.

„Freud szerint az egészséges és beteg lelki működése között nem minőségi, hanem csak fokozati különbségek vannak, a beteg lelkében ugyanazok az erők dolgoznak, mint az egészségesben, csak kóros arányokban.” Azt hiszem, akik rendben lévőnek akarják magukat gondolni, azok nem szeretnek arra gondolni, hogy ugyanazok a rossz erők bennük is megvannak, mint azokban, akikre úgy tekintenek, hogy nincsenek rendben. A Gestalt ennél is tovább megy, nem az embert diagnosztizálja, hanem valamely helyzetet, eseményt – vagy magát a rendszert (legalábbis én).

„Az átalakulás korában a neurózis a szabály, a lelki egészség kivétel.” mondja Franz Alexander, merthogy a nagy átalakulásokkor a kultúra normái és értékrendszerei lassan alkalmazkodnak, és ez az egyénben szorongással, bizonytalansággal jár. Karen Horney felfogásában ez úgy jelent meg, hogy míg az amerikai társadalom a versengést, és kíméletlen sikerre törekvés, addig a vallás és a személyes kapcsolatok a szeretetet, szerénységet, engedékenységet várják el. Azt hiszem, ezek a körülmények már elég okot szolgáltatnak arra, hogy neurotikusok legyünk.  Horney azért is jön be nekem, mert rövid és nem múltba tekintő, aktív, pl. tanácsadással tűzdelt munkát folytatott.

Buda annyira a beszélgetős terápia híve volt, hogy placebót is kitalált azon betegek számára, akik ragaszkodtak testi tüneteikhez. A tünetek „gyógyszeres” enyhítésével tudott – nem mindig – hozzáférni a páciens lelkéhez.

1986-ban ír Morenoról, aki inkább gyakorlatán és azokról szóló írásain keresztül, semmint tudományos közlemények révén, de szemléletváltást indított el a pszichoterápiában. Ez pl. abban nyilvánult meg, hogy konfrontatív volt, szemben a megszokott passzív, nondirektív terapeuta működéssel szemben, és az akció katarzisát kínálta fel a szavakéval szemben. Társadalomjobbító volt, talán ezzel függ az is össze, hogy nem bánta, ha sokféleképpen használják módszerét. Buda szerint ezzel katalizátora az iskolahatárok fokozatos megszűnésének.

Van ebben a közel 20 évvel ezelőtti tanulmányban Budának olyan állásfoglalása, amely máig aktuális, arra vonatkozóan, hogy a pszichológiai „vadhajtások” terjedését érdemes szakértelemmel támogatni, és nem elzárkózni, mert ezek az ön-megértés és –gyógyítás nélkülözhetetlen jelenségei. Ezt már Yalomnál is olvastam, ehhez képest nálunk új keresztes háború indul mostanában a nem kanonizált (és azok tömegével vannak) szakértők ellen. Keveredik a hivatalos tanultság/professzionalizmus és minőség fogalma.

A könyvismertetésekből Ernesto Spinelli: Demystifying Therapy c. könyvének ismertetéséből néhány mondat: „a jelenlegi pszichoterápiás ideológiák … misztifikálják a terápiát, …(ez) a hatalom eszköze. … A segítés, támogatás, tanácsadás, counselling és a pszichoterápia között folyamatos az átmenet. … A képzés elsősorban az intézményes, a piaci érdekeket szolgálja. … a képzéssel biztosított professzionalizmus a terápiás kapcsolatban hatalmat biztosít. E hatalom csábít a visszaélésre.” Ennyi.

Önéletírásában Buda abba a korosztályba tartozónak tekinti magát, amely „nehezen alakította ki önazonosságát.”. „Nem lehetett magyarságunk, nemcsak a proklamált internacionalizmus miatt, de azért sem, mert elvesztettük nemzettestünk jelentős részének zsidóságát és svábságát.”

Buda némelyik régi írása máig vállalható, némelyik kevésbé. Ez felveti nekem a kérdést, hogy hogyan lehet az utókornak átörökíteni magunkat, és most ott tartok, hogy van, akinek a neve elhalványul idővel, de nevesített vagy nem nevesített lenyomata megmarad. Beépült a kollégák, tanítványok tudásába, lelkébe. Buda Béla hatása a katalizátoré. Megindított és fenntartott folyamatokat, anélkül, hogy feloldódott volna bennük.

Közelgő programok

Mielőtt mennél...

Ha szeretnél időben értesülni Gestaltos hírekről, eseményekről, itt feliratkozhatsz: